Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

martyeTúra éve: 20132013.03.05 14:27:20
 

Pilis - Normafa 20 - barlangjai 90

Az elõzmények

Csak a hét elején kezdtem el nézegetni a Pilis barlangjai kiírását, mikor hallottam róla, hogy 90-es hosszútávot is rendeznek. Rögtön elég szimpatikus lett a dolog, a barlangokban pecsételés is felkeltette az érdeklõdésemet.

Hét közepe felé észrevettem, hogy a túra idõpontja egybeesik a Normafa 20-éval, sõt, utóbbi rajt-célja pont a pilisi 90-es útvonalán van. Rögtön beindult a fantáziám. Habár alapból elég lehetetlen lenne egy 90-es szintidejébe beleférni úgy, hogy a tizedik kilométernél tesz egy 20-as kitérõt az ember, de további szerencsés egybeesés volt, hogy két rövidebb távja is volt a Pilis barlangjainak, amik a szépjuhásznétól indultak kicsit hosszabb rajtintervallummal. A rajtidõk alapján sejtettem, hogy ha necces is lesz, de lehet realitása egy beágyazós duplzásnak (ami amúgy valamiért mániám).

Emailben elkértem a pontok távolságadatait és zárásait, amit a szervezõk készségesen el is küldtek. Ez alapján kialakult a pontos terv: 6-kor indulok a 90-esen a Tábor-hegyi barlangtól, ahonnan bõ 11 kilométer Szépjuhászné. Ezt szûk 1,5 óra alatt abszolválom, hogy 7:30-kor elrajtolhassak a Normafán. Rajt-cél vacakolással együtt 10:30-kor továbbindulok a Pilis barlangjain. Innen két szûk keresztmetszet van: a 7,5 km-re lévõ Hétlyuk-zsomboly 7-kor zár, majd a 30-as táv lecsatlakozásáig még egy órát kell hozni a szintidõn és a Hosszú-hegyi-zsombolyhoz du. 5-ig odaérni. Tehát elõször 40 km-t kell megtenni maximum 6 óra alatt, aztán 11 órán belül 64 kilométerhez érni.

A mostani formámat ismerve (az utóbbi évben alig voltam ttúrákon, az utolsó hosszútávú túrám óta pedig több, mint fél év telt el) ez így elég bátor vállalkozásnak tûnt, de végül úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, megpróbálom.

Pilis

Mindenképpen el szeretettem volna rajtolni 6 órakor, így a nem túl szerencsés menetrendnek köszönhetõen már 5:20-kor a Királylaki úton voltam egy exkluzív buszút után (egyetlen utas voltam). Ahogy kerestem a feljárót a Tábor-hegyi barlanghoz, megszólított egy hölgy, aki épp a rajtasztalt állította össze, és elmondta, hogy a csomagszállítás miatt végül innen lesz a rajtoltatás. Még fél 6 sincs, de már beneveztem 001-es rajtszámmal. El is engedtek volna, de az Oroszlán-szikla nyitása miatt nem akartam sokkal 6 elõtt elindulni.

Hamarosan befut Atros majd Moiwa gyalogosan, majd Vinattiék autóval. Amíg õk is neveznek, én az idõt lassú szöszmötöléssel töltöm el: a fagyos szélben nem túl kellemes az utcai szerelést futócuccra váltani. A váltóruhát elpakolom, és beteszem a csomagszállító autóba. Nem sokkal 6 elõtt egész kis tömeg jelenik meg , azokból összeverõdve, akik az eggyel késõbbi busszal jöttek. A nagy roham elõtt kérek egy 5:55-ös rajtidõt, majd a konstatálom, hogy nagy okosan elfelejtettem reggelizni, pedig elég sok idõm lett volna rá. Harapok kettõt egy szendvicsbõl, eszek egy kis csokit, iszok pár korty vizet, majd az idõközben már elrajtolt korai érkezõk után indulok a meredeken emelkedõ szûk zöld barlang ösvényen.

Kemény kezdés ez, pont tökéletes a bemelegedéshez. A meredek szakaszon visszafogom magam és Moiwa mögött utazok. Balra letekintve gyönyörû a hajnali fények által megvilágított városi panoráma. A Z+-re felérve gyorsabbra veszem a tempót és ellépek az elõttem lévõ pár embertõl. Innentõl a lejtõket megfutom rendesen, a síkokon és emelkedõkön pedig egy erõs 6-os átlaggal gyalogolok. A kékre áttérve leereszkedek Fenyõgyönygyére, ahonnan egy kis emelkedés következik. A tetõn kicsit bolyongok a jelzést keresve, majd az Árpád-kilátó felé veszem az irányt, ahol a kék által leírt hurkot valahogy sikerül a rossz irányból abszolválnom. Ezt akkor realizálom, mikor Barta Laci beér az ellenkezõ irányból. Kicsit futok vele együtt és beszélgetünk. Az elsõ emelkedõnél aztán el is búcsúzok tõle, én fölfele azért már nem futok, így az Oroszlán-sziklához már kicsit mögötte érkezek.

Ahogy a kéken haladok Hûvösvölgy felé, néha még feltûnik a távolban, de egy idõ után már végleg eltûnik. Mögöttem senki más nem tûnik fel, így a hétvégi kirándulókat leszámítva magányosan érek fel a Bátori-barlanghoz, miután Hûvösvölgyben áttértem a sárga jelzésre. Szerencsére a nagy sietség ellenére benézek a barlangba is, amit nagyon nem bánok meg: egy pár méteres létrán lemászva gyöngyörû látvány fogad: a felkelõ nap világítja be a barlang bejárati termét. Kicsit faggatom a lent lévõ urat a barlang hosszáról és egyéb tulajdonságairól, majd elköszönök és kimászva folytatom is az utamat.

A Hárs-hegy felé kapaszkodva már jönnek szembe a rövidebb távok indulói. Lefelé viszonylag keményen mgefutom a lejtõket,


barlangjai 90

és 10:20-kor, immár Bálinttal együtt indulok tovább a piros jelzésen. Meg is jegyzem, hogy mennyire organikus hurokként kapcsolódott a Normafa 20-as távja a Pilis barlangjaiba, hiszen a túra megszakításakor pont a sárgán haladtunk, amivel a Normafa is kezdõdött, majd a célba a piroson érkeztünk, amin a PB folytatásakor is tovább kellett indulni.

Bálintnak rögtön jelzem, hogy nekem a mostani formámban már ez a bõ 4 órás 30 kilométer is elég volt az elcsoffadáshoz, úgyhogy nekem a pontzárások elérésénél és a PB szintidõn belüli teljesítésénél nincsenek komolyabb ambícióim. Azért így is elég tempósan haladunk, hamar el is érjük a Fekete-fejet, ahonnan lefele kocogva sikerül az egyetlen sárfolton elcsúszva egy nagyon látványosat esnem és egyúttal a testfelületem tetemes részét összesaraznom. Persze egy barlangos túrán ez így autentikus, szóval nincs probléma.

Adyligeten áthaladva hosszabb betonozás után a piros körséta jelzésen érjük el a Remete-szurdokot, ahonnan már az ismerõs kék jelzésen haladunk. Átkelve a patakon meredek emelkedõn hagyjuk el a szurdokot. Itt már kezd látványos lenni a kettõnk közti sebességkülönbség: csak jóval Bálint mögött kullogva érek fel a Hétlyuk-zsombolyi ellenõrzõpontra (ami sajnos engedély hiányában nem a barlangnál van).

Lefelé és síkon azért jól tudunk együtt haladni, így jó tempóval nagyon hamar átérünk a Solymári ördöglyukhoz, ahova rövid várakozás után le is ereszkedünk a szépen kiépített lépcsõkön. Pecsételés 30 méter mélyen, majd vissza a felszínre, és indulunk is tovább.

Solymáron áthaladva van egy kis ellentmondás a szalagozás és az útleírás között, de szerencsére még idõben korrigálunk, így nem a 10-es út mentén kell visszatérni a Mária-útra. Az út túloldalán nem messze vár a Házi-réti-horgásztó melletti ellenõrzõpont, ahol a pecsét mellé vizet és zsíroskenyeret is kapunk. A gyönyörû napsütéses idõben kicsit le is ülünk és kényelmesen eszünk-iszunk. A pontzárásokkal egyébként jól állunk, eddigre már bõ egyórás elõnyt gyûjtöttünk össze, amire szükség is lesz, hiszen a 30-as táv leválása után hirtelen 1 órával hamarabb zárnak a pontok.

Továbbindulva a zöld jelzésen emelkedünk a Kevély-nyeregig. Az erõs napsütésben kegyetlenül izzadni kezdek az emelkedõn és még az eddiginél is lassabbá válik a tempóm. Megfogadom, hogy ebben a szezonban most vettem föl utoljára túrához a téli futógatyám. Szépen le is maradok Bálint mögött, akit következõleg már csak a Kevély-nyeregnél látok, ahogy Bubuék mögött visszafelé érkezik a zsombolyhoz való letérés után. Öröm az ürömben, hogy legalább végre utolértünk másik 90-es indulókat is. Sietve lemegyek én is a Kevély-nyergi-zsombolyhoz a pecsétért, majd a nyeregbe visszaérve kocogósra veszem a tempót a sárga saras-csúszós lejtõin.

A Mackó-barlangtól a pecsételés után rögtön kocogok tovább, így a kékre áttérve még a Csobánkai-nyereg elõtt utolérem Bálintot, aki épp Bubuval halad együtt. A Kinizsirõl is ismerõs útvonalon haladunk a kék barlangjelzésig, ahol a letérésrõl éppen visszaérõ Vinattiékkal találkozunk. A barlangjelzésen mi is kitérünk a Macska-barlanghoz, ahol a Sárga 70 söprésrõl ismerõs Máté is éppen pihen a 30-as táv teljesítése után.

A kék jelzésre visszatérve tovább kinizsizünk, a zöld sávra áttérve felkapasszkodunk a Hosszú-hegyre, ahol egy rövid szalagozott kitérés végén, a Zsombolynál találjuk az önkiszolgáló pecsétet. Ezzel megvan az utolsó szûk keresztmetszet a pontzárásokkal való küzdelemben: du. 4 óra 10 perc van, tehát 50 perccel az ötórás zárás elõtt érkeztünk. Eddig 10 óra 10 perc alatt kb. 64 kilométert tettem meg. Kicsit leülünk enni-inni, bár innentõl már elég erõsen látszik, hogy inkább csak én igénylem az ilyesmit, Bálint rögtön menne tovább a pontoktól.

Induláskor még utoljára találkozunk Bubuékkal, majd lefelé vesszük az irányt tovább a zöld sávon, majd a zöld körtúrára áttérve érjük el a Trézsi-forrást. Itt felhígítom a maradék ásványvizemet, majd meglepõen kemény szalagozott ösvényen emelkedünk föl a Szántói-kõfülkéhez, ami egy egész szép kis boltíves barlang a hegy oldalában.

Pecsételés után leereszkedve szintén szalagozáson érjük el a piros jelzést, amit egy széles úton követünk. Vagyis inkább a széles utat követjük, a piros letérése, majd a sárga kereszt és sáv becsatlakozása után is. Ez egy új korszak kezdetét is jelenti a túra során: innentõl a széles, kocsik által feltúrt utak dominálnak, ahol jó esetben csak a kemény keréknyomok között kell botladozni, rossz esetben pedig a bokáig érõ sártócsákat kerülgetni több-kevesebb sikerrel. Közben Vinattiékkal kerülgetjük egymást. A piros másik ágába becsatlakozva kitérünk a piros barlangjelzésen nagy kedvencemhez, a Legény-barlanghoz. Éppen sötétedéskor érünk fel, így gyönyörû esti fényes panoráma tárul elénk. Az éppen tüzet rakó pontõrök pecsételnek, én kicsit eszek-iszok, majd visszaereszkedünk a piros jelzésre.

Innentõl a sötétben a széles saras utakon összefolynak az események. Sok-sok kerülgetés és cuppogás után elérjük a Plis-nyergi víznyelõt, ahol nem találjuk a kötél végén az önkiszolgáló pecsétet, így Bálint tintás ujjlenyomata kerül az igazolófüzetekre. Közben már fényvisszaverõ jelzések is segítik a tájékozódást, amik szinte mindig nagyon jól követhetõek. A sárgáról a zöldre majd a zöld négyzetre áttérve érjük el a Fekete-hegyi Sasfészek-kulcsosházat, ahol furcsamód az önkiszolgáló pecsét mellett égõ tüzet is találunk.

Kicsit leülünk a padra melegedni, majd továbbindulunk elõször a sárga sáv majd sárga kereszt jelzésen, amelyek már a Kétágú-hegy nyergéig is meg vannak erõsítve fényvisszaverõ jelzésekkel. Innen elhagyjuk a jelzett utat, és a Sátorkõpusztai barlangig csak a fényvisszaverõ jelzéseket követjük. Közben utolérjük majd elhaladunk Lestaték ötfõs csoportja mellett. A hegy lábánál tisztásokon haladva már messzirõl látjuk a pont fényeit a hegyoldalban. Hamarosan balra fel is térünk a Sátorkõpusztai-barlanghoz, ahol teával fogadnak.

Kicsit túlméretes és nehezen állítható sisakokat adva levezetnek a barlang belsejébe. Ez már egy jóval izgalmasabb útvonal, létrákkal, mászással, néhol láncokkal segítve. Amíg nem teszem föl a lámpát a sisakra, elég lassan megy az ereszkedés, de a néha a szemem elé csúszó nagy sisak még ezután is tartogat kihívásokat a kétkezes részeken. Egészen 46 méterig ereszkedünk, ahol egy forrást is találunk. Fölfelé már jelentõsen gyorsabban megy a haladás. Fölérve pecsételés után azért még teázunk és eszünk egy kicsit, miközben elõször Lestaték ötfõs különítménye, majd Vinattiék is befutnak. Mindkét társaságot itt látjuk utoljára.

Továbbindulva vadregényes bozótharc után érünk ki az Esztergom-Dobogókõi mûútra, ahol a futódzsekimet átcserélem a rendes télikabátomra, hogy kapucnival is tudjak védekezni az idõközben mínuszokba forduló hideg ellen. A mûutat keresztezve fölfelé vesszük az irányt a Loggia-barlanghoz. Ez egy eldugott, de nagyon hangulatos kis barlang, ahol a tábortüzezõ pontõrök forralt borral is kínálnak. Én sajnos épp gyomorproblémákkal küzdök, így nem kóstolom meg, pedig finom az illata.

Innen sok idõ után elõször ismét jelzett útra térünk, a sárga sávra, amin egy ideig egészen kellemes terepen haladunk. Persze ez se tarthat sokáig, és balra egy szokásosan szörnyen széttúrt jelzetlen, széles úton kezdjük meg a lassú emelkedést. Ez a monoton szakasz tartogat pár holtpontot a számomra, jól le is maradok Bálint mögött. Sajnos a zöld jelzés se tartogat megváltást, fönt jobbra fordulva ugyanolyan minõségû jelzett úton folytatjuk a menetelést az Ecset-hegyig. Közben beugrik az útvonal, és 2009-es Turul 192-es flashbackek villannak át az agyamon, ahogy Rushboyjal 160 km környékén küzdöttünk a sokadik holtpontunkkal.

A zöldön hamarosan elérjük a Shaolin-falut, ahol nagy csalódásunkra csak önkiszolgáló pecsétet találunk. Bolyongunk kicsit a házak között, hátha találunk valakit, de semmi jele nincs az életnek. A kifelé utat is nehezen találjuk, Bálint az útleírást böngészve legalább ötször felolvassa, hogy „és kapunk egy pohár teát”. :)

Végül csak megtaláljuk a kifelé vezetõ utat, és megkezdjük a meredek emelkedést a fényvisszaverõkkel kijelzett hegyoldalon, ahol útnak még csak távolról tetszõ dolog sincs. Fent széles útra váltva már komoly – szerencsére fagyott - hóréteg van a lábunk alatt. A Disznós-árki-barlanghoz kitérve pecsételünk, majd folytatjuk utunkat a széles havas utakon Dobogókõre, ahova ismét egy meredek kiszalagazott átvágáson jutunk fel.

Innen a kitaposott, jeges utakon sok lefelé csúszkálás következik elõször a kéken a Hideg-lyukak pecsétig, majd az egyre vizesebbé váló de még mindig jó csúszós sárga kereszten majd zöld sávon érjük el a Szopláki-ördöglyukat, ahol lenyomjuk a túra utolsó pecsétjét is. Innentõl a járhatóbbá váló utakon a cél gravitációs erejének is köszönhetõen rendesen felgyorsul a tempónk, és mielõtt a faluba érnénk, még egy sporttársat is elhagyunk, akinek a fényét már többször láttuk nem sokkal elõttünk a Loggia-barlang és a Shaolin falu után is.

A falu betonját alig koptatjuk pár percig, a fényvisszaverõket követve rohamléptekkel hagyjuk el a települést, hogy éppencsak beérve az erdõbe megleljük a célnak helyt adó Som-hegyi-kulcsosházat. Nem mondom, rendesen elfáradtam. Hajnali fél négy múlt 10 perccel, tehát 21 óra 45 perc alatt sikerült a 95+20 kilométer. Ezzel abszolút elégedett vagyok, a hét elején még csak a sima 90-es távra terveztem ilyesmi idõt. Bálint húzása nélkül biztosan nem ment volna így, egyedül rendesen kihasználtam volna a szintidõt. Átvesszük a díjazást, eszünk rögtön két nagy adag tésztát is és még az elsõ buszt is elérjük.

Szuper túra volt, nagyon köszönöm a rendezõk munkáját, Bálintnak pedig a remek társaságot!