Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

DJ_RushBoyTúra éve: 20132013.03.04 13:05:31


Pilis Barlangjai 95


Ezen a távon ez volt az elsõ szervezés, és bizony az útvonal is nagyon izgalmas volt, ráadásul nem is gondoltam volna, de a Pilisben sok ismeretlen rész volt, ahol én még nem is jártam.


Reggel 4 órási kelés után végülis pontban 6:00-kor sikerült is elrajtolni. Nem terveztem senkivel menni, de Rudi és Tinca is pont indulásra kész állapotban volt, így együtt kezdtük meg a Tábor-hegy meghódítását, majd koccanás tovább Fenyõgyöngyére. Az Árpád-kilátó elõtt igen érdekes útvonalvezetése van a K-nek, de természetesen kimentünk a kilátóhoz, és a jutalmunk a gyönyörû napfelkelte, és a mesés panoráma lett. Kellemesen lehetett ez után kocogni, moiwát, illetve Sz.Istvánt is megelõzzük. Barta Laci van már csak elõttünk, de õ ki tudja hol jár már.. Végre nem a S-n kell menni Hûvösvölgybe, hanem a K-n. Nincs nekem semmi bajom a másik jelzéssel, mindössze az, hogy az utóbbi idõben már jópárszor voltam arra. Utólér minket Õrsi Anna, szép tempóval halad, de marad is persze velünk. Megkezdjük a Nagy Hárs-hegy meghódítását. A Bátori-barlanghoz érkezünk. Itt kapunk egy sisakot, és bebújunk a barlangba. Jól kifaggatom az idegenvezetõnket a látottakról. Nem nagy barlang, de olyan sokszor jártam erre, és most végre be is lehet menni. Feltöltõdve indulunk tovább. Jé, egy vaddino. Õ a rövidebb távon volt. Tova is szalad pár mondat után, de a Hárs-hegyi körúton utólérem, és kettesben haladunk tovább, kissé ellépve a többiektõl. Adyligeten átrongyolunk, majd a Remete-szurdokba érkezünk. Innen a "sosem jól esõ" K-n kapaszkodunk ki a szurdokból. Kicsit megállunk a tetõn, jutalmunk a csodás kilátás. Pár perc, és ellenõrzõ pont következik. Hosszan megyünk tovább a K-n, jó tempóval haladunk. Felérünk a Zsíros-hegyre, kis nosztalgia a pár héttel ezelõtti Kitörés túráról, majd immár a Z- jobb oldali ágán haladunk tovább, és néhány perc után már a Solymári-ördöglyuk bejáratánál állunk. Ismét be lehetett, sõt be is kellett menni a barlangba, mivel a cseles szervezõk a barlang mélyére tették a pecsétet is. Persze gondolom ezen senki sem sértõdött meg :) Mi is jó kedvvel vettük fel a sisakot, és a fejlámpánkat, és egyre mélyebbre másztunk a lépcsõkön. Kellemes meleg volt a barlangban, meg persze odakint is, ha errõl még nem emlékeztem volna meg. Egy pecsét az itinerre, egy fotó a barlangban: http://www.imagebam.com/image/91df53240975347


Tovább kocogunk lefele Solymárra. Rövid távos ismerõsöket érünk utól. Kis beszélgetés, majd Solymár vasútállomástól már a kék máriautat követjük. Korog már a gyomrunk, és szomjasak is vagyunk, így a lehetõ legjobbkor érkezik a frissítõpont. A Házi-réti víztározónál vagyunk. Jutalmunk zsíros kenyér, és víz. Én már nagyon éhes voltam, így jó 20 percet biztos itt töltöttem. Vaddino tovább is indul, hamarosan befutnak Rudiék. Na akkor még egy kenyeret letolok :) Anna itt marad, így ismét triumvirátus leszünk mint az induláskor. A Kevély-nyeregbe felfele a Z- nem viccel, jó kis emelkedõ visz fel a tetõre. A Kevély-nyergi zsombolynál vagyunk hamarosan. A pontõr meglepõdik hogy a 90-esen vagyunk, és milyen jól haladunk. Kérdezte hogy biztos hogy menni fog a 90-es? Bízzunk benne... Innen közel van a következõ pont a S-n, ami a Mackó-barlang nevet viseli. Sajnos mackót nem láttunk, pont ahogy a következõ pontnál a Macska-barlangnál sem láttunk egy szem cicust sem :)


Kinizsi feeling következik. A különbség az, hogy egy lélek sincs a közelünkben sem. A Z-n hódítjuk meg a Hosszú-hegyet, majd a tetõre érve ismét pazar panoráma fogad minket. Alattunk terebélyesedik Pilisszántó falu. A Hosszú-hegyi zsomboly ismét ellenõrzõ pontot takar. Nagyon szomjas vagyok, de mivel ellátás ügyileg ez egy spártai túra, ezért óvatosan kell bánni a folyadékkal. Itt még találkozunk a szemben érkezõ vaddinoval, de aztán többet nem. Még mindig Rudival, és Tincával haladok, jó csapat vagyunk, a tempónk megegyezõ. A Szántói-nyeregnél reggel elrejtettek a srácok (kocsival a rajt fele) egy-egy üveg kólát, most meg is lelik, és hûsítõ üdítõ a jutalmuk/jutalmunk. (Köszi a kólát!!)


Hamarosan a Trézsi-forrás következik. Nem habozunk, én személy szerint két fél literes üveget is teljesen megtöltök vízzel. Tyû, egybõl nehezebb lett a hátizsák.. Kocogás tovább immár szalagozáson lefele. Egy cseles jobb kanyart majdnem benézünk, de szerencsére észrevettem a szalagokat. A Szántói-kõfülke jön, egy toronyirántos felfele után. Ugyanazon az úton vissza. Szemben érkeznek Bell Sanyiék a rövid távról, de hisz nem is elõztük meg õket.. Kiderült, hogy eltévedtek, és most mászhattak vissza a ponthoz :( Mi hamarosan már a P-S+ jelzésen haladunk tovább. Pár perc után leesik hogy Pilisszántó szélénél vagyunk, a Sziklaszínháznál. Ciki, de hirtelen alig jöttem rá hol vagyunk, pedig sokszor voltam már erre. Jókora sárban taposunk tovább, egy pár a Vaskapu-sziklák felõl érdeklõdik. "Kicsit" rossz helyen vannak.. Momentán a Pilis-hegy túloldalán..


A Legény-barlanghoz érkezünk egy jó óra után. Ahogy olvastam utólag itthon a kis könyvecskét, ami a barlangok leírását tartalmazza, felfigyeltem arra, hogy a túra fõszervezõi fedezték fel ezt a barlangot, és bizony hazánk 3. legmélyebb, és leghosszabb barlangjáról van szó. Ez akkor nem is látszott, mivel sajnos nem lehetett bemenni :( A számomra ismeretlen P-n (szó szerint) kapaszkodunk ki a völgybõl, majd fényvisszaverõk, és végül a S-n érkezünk meg a Pilis-nyergi víznyelõhöz. Nincsen ellenõrzõ pont, mivel valami idióta letépte a pecsétet, és a papírt is. Jókora sárban érkezünk meg ez után a Sasfészek-kulcsosházhoz, ahol leülünk a padra kicsit. Muszáj ennem egy zsemlét, mert nem érzem magam éppen a legjobb passzban. Számomra teljesen ismeretlen rész következik. S4 majd S+, és végül hosszan haladunk a "szalagozáson", ami végül fényvisszaverõ volt. (a végén leírom hogy ez pozitív, vagy negatív volt-e). Még mindig világosban érkezünk meg a Sátorkõpusztai-barlanghoz. Ez volt a nap csúcspontja úgy gondolom. Itt ismét be lehetett menni a barlangba, sõõt, a bátrabbak a legmélyére is lemehettek. Kaptunk sisakot, és elõvettük a fejlámpáinkat is. Kedves hölgy volt az idegenvezetõnk, sokat mesélt a barlangrendszerrõl, és segített is nekünk a lemenetelben. Egy lefele részen eléggé betojtam, de bizony rajtam nem fog ez ki, így pár perc után sikerült a lépéseket korrigálnom, és még mélyebbre mehettem. Gõzöm sincs hogy jön le ilyen mélyre az oxigén, bár rendesen izzadtam.


A barlang legmélyén vizet ihattunk(!) amit karsztvíz táplált (?). Megcsodáljuk a cseppköveket, illetve mutatja a hölgy hogy merre lehetne még tovább mászni. Rengeteg ága van a barlangnak, tök jó lehet ezt a munkát végezni. Persze megfelelõ szaktudással. A felfele mászás már jobban ment mint lefele, bár egyszer-kétszer úgy benyomtam a fejem hogy csak úgy nyekkent. Szerencsére volt sisak rajtam, így nem éreztem semmit. Rudi mászott elõl, de egy ágon majdnem rossz fele fordult, a hölgy szólt utána :) Poén lett volna felfedezni a barlang többi részét is :) Hamarosan lõn világosság. Mert hogy még mindig az van. Ránézünk az órára, kb. fél órát töltöttünk itt, de ilyen élmények után mit számít az idõ. Megköszöntük az idegenvezetést, majd élményekkel gazdagodva iramodunk tovább. Az esztergomi mûút elõtt toronyiránt egy dzsindzsáson,majd egy mocsaras részen kellett átkelni, még jó hogy világosban abszolváltuk ezt a részt. Fekapaszkodunk a Látó-hegyre, majd továbbra is fényvisszaverõkön érjük el a Loggia-barlangot. Ez is egy kis barlangnak tûnt, de legalább felfedezték.


Hamarosan a S-n vagyunk. Tincának hamar leesik hogy a Sárga 70 elején járunk. Visszapörgetem az idõt, és bizony máris képbe lettem én is. A folytatásban az itiner azt írta hogy "lehet menni az elméletben létezõ Z-kör jelzésen is, ha valaki megtalálja". Mondjuk valamivel rövidebb mint az eredeti útvonal. Közös megegyezéssel Rudi elõvette a GPS-t, és szerencsére rajta volt neki ez a jelzés a tracken. Mondjuk elég érdekes, mert egy darab jelzés nem volt, sõt, még jelzés alap sem. Késõbb valami ezer évvel ezelõtti P- jelzést véltünk a fákon felfedezni. Szóval aki ezt "elméletben" megtalálta, annak max respekt :) Végül pont a Z-be futottunk bele. Jobbra fordulunk rajta, a sár gigantikus méreteket öltött. És bizony itt már elõ kellett vennünk a lámpát. Az enyém volt a legjobb, így én mentem elõl. Nem nagyon tudtunk haladni, mert mindig keresni kellett a tisztább felületet, ráadásul ez a rész hosszú, és monoton volt. Késõbb azért próbáltam erõt meríteni a panorámából. Alattunk Pilisszentlélek lámpái világítottak. Így fentrõl nézve egy keresztet formáltak a lámpatestek fényei, így poénból eszembe jutott hogy ez akár Pilisszentkereszt is lehetne :) Az Ecset-hegyen egy gyors önpecsételés, majd végre megérkezünk a Shaolin falu panzióba. Utána fogok olvasni, nem tudom mitõl Shaolin.. Bár úgy hallottam sajnos jópár órával késõbb problémák adódtak, ugyanis bezárt a ház, az egyeztetés ellenére. Nekünk viszont úgy gondolom egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis mennyei finom teát kaptunk, és még le is ülhettünk koszosan a fotelokba. Tinca azért megkérdezte, hátha lehet repetázni a teából, de sejtettük a nemleges választ :) Viszont akkor kajáljunk, mert megint borzasztó éhes vagyok. Az utolsó zsemlémet is elpusztítom. Nem túl jól esik kimenni, most már így sötétben azért lehûlt az idõ rendesen. A fényvisszaverõket kellett követni. Gõzöm nem volt hol vagyunk, annyit tudtam hogy Dobogókõ fele indulunk. Keresztezünk egy erdészeti utat, majd felnézek egyenesen tovább. Nee, ez komoly? Toronyiránt mutatnak kíméletlenül fölfele a fényvisszaverõk. Itt már azért van hó is. Jókora emelkedõ után, végül egy vízszintes úton haladunk tovább. Szerencsére a hó tetején is lehetett haladni az én testsúlyommal is :) A Disznós-árki barlang következett. Sajnos ebbõl már nem láttunk semmit, de legalább a pecsétet megtaláltuk. Ez után ismét egy bitang meredek felfele, és már a Z+-en is vagyunk. Hoppá, mindjárt Dobogókõ jön. Mikor már tudtam hol vagyok, örömmel töltött el a szitu, mert valahogy azt gondoltam hogy jóval lejjebb lyukadunk még ki, és még mászni kell. Alig negyed óra múlva már Dobogókõn is vagyunk. Pár elmeháborodott itt éli ki a gyerekkorát, bömböltetik a kocsiból a zenét, és a padon táncolnak. Sebaj, mi koncentráljunk a K- jelzésre. Jeges útviszonyok fogadnak, de még így is jól haladunk tovább. A Hideg-lyukak ellenõrzõ pont elõtt, kis tanácskozás. Jobbra egy viszonylag jó állapotú K- jelzés van, lábnyomok is vannak. Viszont gyanús, hogy nagyon elmegy a S+-tõl amit majd követni kéne. Elõveszem a térképemet, és bizony egyenesen, a patakkal párhuzamosan kell tovább haladni, de a K- nincs felfestve csak késõbb. Az a jobbos K- meg egy régi jelzés lehetett. Szerencsésen megúsztuk a mizériát, így jutalmunk hamarosan egy pecsét. Innen S+ jelzésen kocogunk tovább, majd a Z- jelzés visz le minket az utolsó ellenõrzõponthoz, a Szoplaki-ördöglyukhoz. Innen jó fél óra, és Pilisszentkeresztre is érkezünk. A cél elõtt kb. 300 m-el Tincának totál kifüstölt a lámpája.. Öröm az ürömben hogy szerencsére csak közvetlen a cél elõtt.


Végül este 21 óra 17 perckor, 15 óra 17 perces menetidõvel érkezünk be. A célban tátott szájjal figyeltük az ellátást, de ezt majd mindjárt lejjebb leírom.Köszönöm szépen a szervezõknek hogy ilyen szuper útvonalat kreáltak, és hogy lehetõségünk nyílt egyes barlangokba lemenni. Én nagyon jól éreztem magam!


Pozitívum: - izgalmas útvonal


- kedves szervezõk


- a fényvisszaverõt nagyon jó ötletnek találtam, sokkal jobb volt mint a szalagozás éjjelre. Ezt más túrán is be kéne vezetni, persze hogy ha van aki utána le is szedi.


- Célkaja. Eszméletlen mi finomságok voltak a célban. (Sajtos-tejfölös tészta, majd mikor az elfogyott makaróni, pirítós kenyér, több üveg uborka, finom meleg tea). és bizony ha valaki repetázni akart akár többször is, a szervezõk szó nélkül kiszolgálták!!


- Pihenési lehetõség


Negatívum: - A rész és szintadatok nagyon kellettek volna, ez egy hosszabb túránál létfontosságú.


- Amennyi finomság volt a célban, annak egy részét szerintem simán ki lehetne rakni ellenõrzõpontokra, akár a meleg kajából is, mert én útközben piszok éhes voltam, de ennyi kilométer után a célban sok embernek (tapasztalat) összeszûkül a gyomra ha nincs kaja útközben. Én is alig bírtam a célban kajálni, pedig piszok éhes voltam.. Ezek építõ jellegû javaslatok, nem muszáj megfogadni õket, de úgy gondolom hogy elég sok túrán jártam már, és van viszonyítási alapom :)


A lényeg az, hogy szupi volt!