Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

Slíz GyörgyTúra éve: 20132013.03.04 01:04:50

Rendezõi beszámoló - 2013


Második rendezés volt idén, de több alapvetõ változás miatt ebben a formában elsõnek is tekinthetjük. Egyrészt a túra "benézett" a barlangokba, amit egyébként nem volt annyira könnyû engedélyeztetni, másrészt - amint tavaly megígértük - rendeztünk 90km-es távot is, harmadrészt pedig a hatóság is tört egy kis borsot az orrunk alá, ugyanis nem engedélyezték 3 barlangnak, többek között a célnak, a Szent Özséb-barlangnak a megtekintését, védett virágokra hivatkozva. Emiatt a célt áttelepítettük a Som-hegyi-kulcsosházba.


Nagy örömömre szolgált, hogy a 90-es távon végül 31-en illetve más források szerint 35-en neveztek (nem én voltam a rajtban...), és végig is mentek 26-an, mindkét adat kb. a 3-szorosa annak, amire számítottam.


Idén sokkal nagyobb szerencsénk volt az idõjárással, mert nem csak a túra napján, hanem elõtte is tartósan jó idõ volt, vélhetõleg ezért is jöttek el több mint duplaannyian, mint tavaly. 180 induló volt, amivel maximálisan elégedett vagyok. Különösen a rövid távon volt nagy fejlõdés, ezen a tavalyi közel 30-cal szemben idén 101-en neveztek. Felmerült bennünk ennek kapcsán, hogy - bár a túrát alapvetõen az egyik legnehezebb túrának szántuk - a "kocákra" gondolva jövõre csinálunk egy olyan távot is, amely Solymáron végzõdik, többen ugyanis csak odáig jutottak el...


Idén jóval szélesebb körû összefogással valósult meg a rendezés, ezúton is szeretném megköszönni a Guru Barlangkutató Egyesülettõl Hidasi Zsoltnak (Vasek), hogy kiküldte a barátait a Bátori-barlanghoz, az Ifjúsági Barlangi Sportterápia Egyesülettõl Szûcs Lászlónak (Malvin), hogy megoldotta a Solymári-ördöglyuk látogatását, az Oszoly Egyesülettõl Siket Gábornak, hogy megszervezte a Kevélyi pecsételéseket, valamint a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesülettõl Tóth Istvánnak (Sityu) és nejének a Sátorkõpusztai-barlang látogatásának a biztosítását. És végül köszönjük a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak és a Közép-Duna-völgyi KTVF-nek is, hogy az elõzetesen egyeztetettnél jóval szigorúbb feltételekkel, de azért mégiscsak engedélyezték a túrát.


A hibákkal és nehézségekkel mi is szembesültünk, úgymint a Normafa túrával való teljes ütközés, ami kicsit bangladesi állapotokat eredményezett a parkolóban (még odébb is kellett húznunk egy opelt, hogy ki tudjunk állni az uazzal), ezt sajnos a késõi engedélykérelem miatt korábbra szervezéssel már nem tudtuk elkerülni, késõbbi idõpontban meg már esélytelen lett volna a természetvédelmi hatóságtól engedélyt szerezni a túristautakról való letérésre. Jövõre a január-február intervallumban maradunk.


A visszaszállítás a 30-as célból nagyon jól sikerült, de a rendkívül nagy érdeklõdés miatt jövõre erre jobban felkészülünk, két mikrobusszal. Szerencse, hogy a rendõr nem állított meg, amikor 19-en (plusz jómagam) ültünk a jó öreg 8 személyes UAZ gépjármûben, Igorban.


A mûanyagpoharakat édesanyám intézte, nem is tudtam, hogy elõre kitölti bele a vizet, majd legközelebb nem tölti ki. Többen reklamáltak, hogy miért nincs a Macska-barlangnál víz. Valóban volt ilyen ígéret tavaly, de rájöttünk, hogy a házi-réti-horgásztónál plusz ember és autó nélkül is megoldható a víz, ezért a Macska-barlangi vizet tulajdonképpen ott kapták meg.


Az itiner valóban el lett ügyetlenkedve a fényes és kihajtogatós kivitelével, ezt már tavaly túltárgyaltuk, idén az 50/60-asok és a 90-esek már új, matt, lapozós itinert kaptak, azonban a 30-asok "büntetésbõl" még a régit kapták, abból ugyanis 400 példány maradt tavalyról, amikor még a "letöltésszám/10" képlet alapján számoltuk ki a résztvevõk számát a tervezéskor.


Sokkal nagyobb gond volt, hogy nem lett olyan jól kiszalagozva, mint tavaly. Ennek egyik oka, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy a piros-fehér szalagomat mind odaadtam valakinek, így fehér szalag került Adyligetbe és Solymárra, a piros-fehér a Szántói-kõfülkéhez, majd a Legény-barlang után a tavalyról jól ismert narancssárga fényvisszaverõs mûanyag darabkák. Ebbõl vettem egy új tekercset, amelyrõl csütörtök este derült ki, hogy közel sem veri vissza olyan jól a fényt, mint a tavalyi, ezért inkább a tavalyi maradékból oldottuk meg a jelzéseket a teljes éjszakai szakaszon, ezért nem lett olyan sûrûn rakva, mint tavaly, ami miatt néhányan el is tévedtek, de azért aki figyelt, és jó lámpája volt, az végig tudott menni a jelzéseinken


Ezt még tetézte, hogy a Barátkúti-erdészháznál és az Esztergom-Dobogókõi mûútnál ellopták a fényvisszaverõs jelzéseket, így éjszaka még oda kellett rohanni pótolni, majd a Saolin-falunál - a megbeszéltekkel ellentétben - este bezárkóztak, és se teát, se semmit nem adtak a túrázóknak, így oda is rohanhattam ki pecsétet kivinni, a teáért pedig ezúton is elnézést kérek - jövõre ezt a helyet nagy ívben elkerüljük, és ezt javaslom másoknak is. Hogy dûlne rájuk... Azt már meg sem említem, hogy a Pilis-nyergi-víznyelõtõl ellpoták a pecsétet... Sajnos a cikkcakkos útvonal sok EP-ot kíván, nem állíthatunk mindenhová embereket, 180 résztvevõs túrát nem akarok 100 fõs rendezõgárdával megrendezni. Elgondolkodtam fémbélyegzõk készítésén és kilakatolásán. Vagy ki kell tenni csalibélyegzõt, és figyelni. Nem tudom, más túrán van-e ilyen probléma.


Többen kérték számon, hogy miért nem egyformák a jelzések, nos a nappal és az éjszaka nem egyforma, továbbra is kétféle jelzést fogunk használni, nappali és sötét szakaszon szalagot illetve fényvisszaverõs darabkákat, természetesen majd igyekezünk az itinerben ezt leírni, hogy ne maguktól kelljen rájönni a túrázóknak.


Tavaly óta visszatérõ gond a GPS track eltérése az útvonatól. Ennek az az oka, hogy a GPS-track egy külsõ jótevõ, Erdei András munkája, aki a jelzetlen szakaszokon nem feltétlenül tudhatta, hogy én majd hová rakom a szalagot. Ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy mégis jó támpontot jelenthet a GPS-szel rendelkezõknek, ezért töltöttük fel, de oda volt írva, hogy "csak tájékoztató jellegû". Többen jártak pórul amiatt, hogy a térkép alapján lett felvive a Szántói-kõfülke a trackra, amely a valóságban - mint a barlangok zöme - nem ott van, ahol a térkép jelöli... Jövõre alaposabban szalagozunk, és a GPS-t is korrigáljuk. Õszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy lesz olyan, aki már sötétedés után éri csak el a Szántói-kõfülkét.


Jogos igény, hogy a táv- és szintadatokat tüntessük fel az itineren, de ehhez az is kellene, hogy a hatóság ne a túra elõtt egy hónappal találja ki, hogy a rajtot és a célt nem engedélyezik, amely miatt pár km-es hossz- és pár 100 m-es szintváltozások kerülnek a rendszerbe.


A célban a jó meleg házban a paprikás krumpli majd késõbb a tejfölös tészta nagy sikert aratott, nem számoltuk, hogy ki hány tányérral kér, de a szálláslehetõséget senki nem vette igénybe, mert azért külön fizetni kellett volna, inkább a széken ülve aludtak a hajnali busz indulásáig... Lehet, hogy jövõre ez ingyenes szolgáltatás lesz.


A túra záróakkordja az volt, amikor a kulcsosházban összegyûlt 90-es befutók kérték, hogy vigyem õket is vissza a rajthoz, beültünk 9-en az uazba, majd én - csaknem 60 órás, egy-egy órás alvásokkal megszakított ébrenlét után elvittem õket Szépjuhésznéhoz, ahol értetlenül kérdezték, hogy merre van az Erdõalja utca? "Ó, hát ti a 90-esek rajtjára gondoltatok..." "De hát mi szóltunk is, hogy rosszfelé mész, de nem reagáltál..." Ez már a vég...


Összefoglalva a tanulságokat, jövõre sokkal hamarabb megkérjük az engedélyt, és csak utána nyomtatjuk az itinert, így nem lesz kapkodás, és akkor már tökéletes lesz. A Saolin-falut pedig messze elkerüljük.


Köszönjük a részvételt, gratulálunk a teljesítõknek, és remélem, találkozunk jövõre is.


Slíz György, 2013