LEMARADÁS (Szimfónia öt tételben, emberekre és tájakra)
Ajánlás:
Száz killernek ötven a fele
Egye meg a fészkes fekete fene
Lemaradás túrát já-árom
Míg Rákoskertet taalá-álom.
I. tétel - Bemelegítés (G-dúr, allegretto)
Mottó:Te szoktál menni a Kinizsire? (S. István)
Némileg mesterkélt logisztika és két túramozgalom-igazolófüzetbe való bélyegzés után egyedül vágtam neki a Fenyves-hegynek, ám nagyvártatva összecsapódtam egy váci illetõségû fiatalemberrel, aki igen érdekes taktikát választott az elsõ százasához: hozott 2,5 liter teát, de abból 1,5 litert már 6 km után megivott, hogy ne kelljen cipelni... Ugyanõ tette fel a tétel mottójában megjelenõ kérdést is, majd elmesélte, hogy tavaly benevezett a Kinizsi 40-re, majd továbbment, hogy lássa, meddig tud menni, meg ha végigmegy, hátha megadják neki a díjazást... (A Bánya-hegyig jutott...) Amúgy rendes srác, egészen a Naszályig együtt mentünk. (Apropó, köszönet Fõrendezõ Roland édesapjának, aki valamelyest járható ösvényt alakított ki/festett fel a Naszály oldalában, a járhatatlanná vált kék sáv helyett.)
II. tétel - Gyilkos tempó (H-dúr, allegro)
Mottó:Finom ez a fagyi, csak ilyen ... csucsos. (H. István)
A Naszály õrét, bizonyos Ebolát elhagyva rövidesen megvagy! kiáltással ért utol az ötven (50!) perccel késõbb induló VadMalac. Innen (szinte) nem volt megállás: le a Naszályról, Török-rét, Kósd, Rád, ahol azért kérésemre bementünk négy perc erejéig a cukrászdába. Majd tovább, Burgundia-völgy (ennek a nevén gondolkodtam vagy három napig a túra elõtt...), ahol bár nem kínáltak, ettünk narancsot is, majd Vácduka, ahol egy vállalkozót sem láttunk azon a 100 méteren, amíg a faluban tartózkodtunk...(Pest megyei piros bélyegzõhely...). Tovább Csörög, ahol szörp, majd Vácrátót, ahol kakaós tejmasszából készült tojásfigurák próbáltak sikertelenül jobb kedvre deríteni. (Azért, mert így is maximumon volt a hangulat...). Tovább Õrbottyánba, ahol újabb két perc pihenõre kaptam engedélyt a vasútállomáson. Majd Erdõkertes szélén VadMalac rövid idõre elvált tõlem, hogy hazamenjen ebédelni... Én mentem tovább Veresegyház------- (NINCS A A VÉGÉN, VASUTASOK!!!!) felé, ahol rövid készletkiegészítés és némi környéknézés, valamint menetrendi információ szolgáltatása után megérkeztem a vasútállomásra, életem legjobb 50 km-es idõeredményével...
III. tétel - Hazai pálya (a-moll, andantino)
Mottó:Leves rendelhetõ. (Ing. Stefan Kuis)
Csak ide nem jön a rohadék! (egy pontõr)
Negyven percnyi pihenõ után készen lévõnek éreztem magam, hogy nekivághassak a túra leglerágottabb szakaszának (Margita-Gödöllõ). Sok mesélnivaló nincsen, hacsak a tavaszi este hangulata nem, de azt meg nem lehet elmondani, át kell élni... (Ezért nem szoktam azokat megérteni, akik csak azért sietnek egy nyári túrán, hogy világosban beérjenek.) Máriabesnyõn csukott szemmel is eltaláltam volna a Fácán-sori negyedig, majd legurultunk a vasútállomásra, és az Erzsébet-parki szíves vendéglátás (gulyásleves, kenyér, szörp, asztalhoz hozva!) haszonélvezõi lettünk... De már látszottak a végzet fellegei...
IV. tétel - A Vérfarkas éjszakája (cisz-moll, allegro)
Mottó:A nõvérem ivott két bákárdit meg három sört, úgyhogy teljesen be van b***va, azt se tudja, hol van... Halló, én vagyok! Igen! Most olyanon megyünk, hogy két fehér között van egy kék... olyat keressetek! (egy résztvevõ a zöld sáv jelzésû úton)
Balsejtelmeim beigazolódtak... Nem sokkal továbbindulásunk elõtt két-három, egyenként 50-60 fõbõl álló, általánosiskolás-jellegû csapat startolt... Üvöltözés, ordibálás, káromkodás, dohányfüst kellemes hangulata lengte be az erdõt... Csak egy érdekesség: egy négyes elágazásban, ahol is találkozott a zöld sáv jelzés meg a piros háromszög jelzés (utóbbi balról jött fölfele, a mi utunkra merõlegesen), egy kisebb pánk jellegû csapat elfordult merõlegesen balra, egy másik, vérfarkasokká változott csoport bizonyos Bandi bácsit keresve vagy 300 méterrel fölöttünk járt... De így legalább elébük tudtunk kerülni. Már csak egy éjszakai sátánista drogbuli hangjai zaklatták kedélyünket, és némi bújkálás után máris a nagytarcsai mûút (után) véltük magunkat felfedezni... az ûzött vadak ma éjjel kegyelmet kaptak...
V. tétel - Végjáték (Asz-dúr, andante)
Mottó: nincs
Borzalmas környék, borzalmas bûz, borzalmas fáradtság, beérkezés. Total time: 20:31. |
