Túrabeszámolók


Kitörés

dnvzoliTúra éve: 20132013.02.12 15:12:13

 


Kitörés 60.

2013.02.09-10.

 

 Szabadságon vagyok,gyerekek,asszony a nagyszülõknél,teljes a nyugalom,fél kilencig ki sem kelek az ágyból.A délelõtt is jobbára pihengetéssel telik,dél után már marhára mehetnékem van,alig bírom kivárni az indulás idejét.Aztán az is eljön,befut widi,elautózunk Andrisért majd Robit is felvesszük,már csak Zsuzska van hátra,õt is begyûjtjük.Teljes a csapat.

 A 16:49-es járattal tervezzük az utazást Budára,idén is idõben érkezünk Szomorra,lerakjuk az autót a tornacsarnoknál és lesétálunk a tavalyi célkocsmához.Az elõzõ busz még itt áll,kitörõk várakoznak a felszállásra,mi úgy döntünk nem sietünk,maradunk az eredeti tervnél,beülünk kicsit hangolódni a kricsmibe.Eszegetünk,iszogatunk,hamar eltelik az egy óra,közben szépen, intenzíven elkezd havazni….Nem mondom,szép a havazás,csak nem erre készültem,ha ez így folytatódik a pamut mackóalsó hamar átázik…kicsit elkezdek aggódni.:)

 Megjön a mi buszunk is,átzötykölõdünk a Széll Kálmán térre.Közben havazik.:)

 Buszról le,irány a Vár,szemben kevesen jönnek,talán beválik a tervünk:arra gondoltunk,hogy idén 17 órától lehet nevezni,mi 18 órakor érkezünk,addigra a tömeg java elrajtol és nekünk nem kell sokat várnunk.A Magdolna toronyhoz érve valóban nem látunk tumultust,150-200 ember lehet talán,indító autóból is van bõven.Viszont rossz hír fogad:a sor nem fogy,akik itt állnak azok az elõre nem nevezõk,az Igazoló füzet viszont elfogyott.Csapatunk 3/5-öde sem nevezett elõre a tavalyi bibi okán,rosszul taktikáztunk.:)Az elõnevezettek idén minden gond nélkül elrajtoltak:)Hát akkor várunk,hideg nincs,a lapokat negyed órán belülre ígérik,semmi pánik.

 Popeye-t nyugtatjuk(kölcsön kenyér visszajár,tavaly õ öntött belénk lelket sorbanállás közben:)),õ már egy órája szobrozik itt,bíztatjuk,ha már eddig várt,most már csak nem megy haza,ugyanis erre készül.Aztán felpezsdül az élet a téren,megérkeznek a lapok(még idõben,Popeye marad:),több helyen osztják,a sorok gyorsan apadnak.Az a megtiszteltetés ér,hogy Kenyeres Oszkártól vehetem át az Igazoló füzetemet,minden egyes indulótól elnézést kér a malõrért,én gratulálok neki a Hazajáróhoz(gratulációmat kérem átadni a sorozat többi készítõjének is-köszönöm) majd megindulunk.

 A hó rendíthetetlenül esik,a Várból kilépve a járda már jégpályává változott,ekkor még nem sejtjük,hogy ez csak ízelítõ a továbbiakra.:)Követjük a többieket így a városi szakaszon tájékozódásra nem kell energiát pazarolnunk,a Városmajorba érve aztán már ismerõs a terep.Átvágunk a parkon,elvétjük azonban az irányt és a keresett fogaskerekû-végállomás hátuljánál lyukadunk ki-tavaly tényleg nem erre jöttünk,állapítom meg.Visszafordulni nincs kedvünk,szerencsére az utunkba kerülõ kapukat mind nyitva találjuk,elhaladunk valami kollégium épülete elõtt,itt a János Kórház,újra jó helyen vagyunk.Kezdõdhet a móka!

 A Diós-árok aszfaltja megdobogtatja a szívet,na nem a szépségével,inkább a meredekségével.:)A legtetején már szerintem 45 foknál is nagyobb a dõlésszög,be is lassulunk rendesen,ugyanígy tesznek az autósok is,ha ez a havazás így folytatódik fél órán belül járhatatlanok lesznek ezek a meredek utcák.Koptatjuk az aszfaltot,a legtöbb helyen az úttest már jobban járható a járdánál a sózás hatására.Elérünk a lépcsõsorhoz,felcaplatunk a Széchenyi-emlékmûhöz.Nem jöttünk még 6 kilométert,de már leküzdöttünk 325 méter szintet.Szép kis bemelegítés!:)A ponton sorállás nincs,hamar pecséthez jutunk,irány tovább!

 Hallgatagon baktatok,iszonyúan fáj a hasam,nincs túl jó kedvem.Érdekes,hogy tavaly is fájt ezen a túrán és csak a János-hegyen múlt el.Tavaly a Szomoron szervezetembe bevitt pálinkára fogtam(tapasztaltabbak ezt hülyeségnek tartották:),idén a kólát teszem meg elsõszámú gyanusítottnak.Egyiket sem fogyasztom túl sûrûn,a gyomrom viszont irtóra érzékeny az idegen dolgokra.Talán a túl fûszeres ebéd sem volt a legjobb ötlet épp ezért.Próbálom elterelni figyelmemet a fájdalomról,nem mindig sikerül.

 Számomra ismeretlen helyeken haladunk(zöld sáv majd zöld kereszt jelzésen),így az útvonal részletes bemutatására nem is vagyok alkalmas,lényeg az,hogy számos vasúti objektum érintése és sok-sok aszfalt elkoptatása után egyszer csak ott állunk az erdõben.És sötét van.:)Elõkerülnek a fejlámpák.

 Az erdõben hó van.Sok hó.Ez azért furcsa mert Gyõrben már egy deka sincs,pedig aztán itt is volt rendesen.Igaz,hogy a hét közepén az a hír járta,hogy a Pilisben és a Visegrádi-hegységben havazott,majd pénteken már bekerült a sorba a Budai-hegység is,de ennyire nem számítottam.A hó nem baj,félreértés ne essék,nagyon is örülök neki,a Kitörés hóban igazán autentikus.(kiegészítés:a feltételezés téves,a kitöréskor nem volt hó)

 Második ellenõrzõpont a Csacsi-réten vár minket,nem messze az elsõ utunkba esõ katonasírtól.Ápolónõknek öltözött lányoktól kapjuk az igazolást amibõl több féle is választható,kapható itt német pecsét,magyar pecsét,kinek ízlése szerint.

 Haladunk tovább,a terep egyre durvább,a letaposott hó alatt sunyin ott bújik mindenhol egy jeges réteg,ahol felszínre kerül nincs menekvés.Alap helyzetben,ha a hó alól kikandikál valami feketeség az azt jelenti,hogy oda lépj,ott támasztékot talál a láb.De nem itt!Itt a sötét folt beszennyezõdött jeget jelent,amit tanácsos messze kikerülni.Ezten a túrán ezt hamar megtanulja mindenki.:)

 János-hegy,12. kilométer,657 méter szintemelkedés.Vannak akik kihagyták az elõzõ pontot.Hát ez szívás.A csoki elfogyott.Elvitte az elõzõ ezer ember,mondja a katona.Van aki bosszús ezért,fõleg a bocsánatkérést hiányolja.A csoki pótlása valóban nem megoldhatatlan feladat ismerve az indulók létszámát,ebben igazuk van.Abban a reményben indulunk tovább,hogy ez a malõr nem ismétlõdik meg a fasírtos szendviccsel,a levessel,teával és fõleg a cél-virslivel.Na meg a díjazással,bár az pótolható utólag is.

 János-hegy után technikás a terep,veszettül kell figyelni,az ösvény annyira csúszik hogy csak na!Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség,egy pillanatnyi kiengedés és már borulsz is.És aki azt hiszi,hogy ez,amit az elõbb írtam túlzás….hát az téved.Lefelé megyünk pedig,konkrétan emlékszem,hogy tavaly itt futottunk,hát most nem.Sokan össze-vissza rövidítenek,levágják a kanyarokat,seggen csúsznak ott is ahol nem lenne indokolt-van még mit tanulni.Bár valószínû bele sem gondolnak,hogy az indokolatlan szánkázással az utánuk jövõkkel tolnak ki,a levágásokkal meg az amúgy is túlterhelt hegységet amortizálják.

 Szépjuhászné után Nagy-Hárs-hegy jön a sárgán,néhol iszonyú nehéz a haladás,egy jég az ösvény,de azért felérünk.A hegyrõl lefelé sem egyszerû a közlekedés,van egy rész,ahol valami szakadék peremén kell leóvatoskodni(a Bátori barlangnál talán?),a túrázók egymást segítik le a sziklapárkányon,ez a hely száraz idõben is balesetveszélyes lehet,most nem túlzás,életveszélyes.Ha itt megcsúszol,leesel neked véged.Nem gyerekjáték.

 Megússzuk,leérünk,a Hûvösvölgy elõtt újabb katonasírnál gyújtunk mécsest.Hûvösvölgyben pihenünk pár percet,összevárjuk egymást majd irány a Vadaskerti-hegy jobbára a sárgán.Az emelkedõ elég megerõltetõ 150 méter szint jut két kilométerre,a pontot az i-re mégis a felkapaszkodás a Szépvölgyi út végéhez teszi fel,minimum 8 szintvonal rövid idejû keresztezésével.Itt a túrabot hatalmas segítség,sokan négykézláb küzdenek,helyenként csont jég a kaptató és kegyetlenül meredek.

 Felérve szusszanunk párat aztán irány tovább,az Újlaki-hegy ellenõrzõpontja még vagy 500 méter innen és arra is jut azért még vagy 50 méter szint.A ponton kisebb káosz fogad bennünket,jó kis sor van elõttünk,a pontõrnek nincs mivel igazolni-kifogyott a tinta,vagy a tintapárnából vagy a tollból,valaki ad egy tollat,végre megindul a sor.Ha eddig lett volna bármi esélyünk a Virágos-nyeregben a sorállást elkerülni,hát arról most már biztosan lemondhatunk.Addigra ez a tömeg nem oszlik szét.Innen az ösvény egynyomos,nem is nagyon elõzget senki,a 25-ösök már marhára ráérnek,mi is bandukolunk velük komótosan-szerencsére itt lefelé.

 Virágos-nyereg,Boróka büfé,22.kilométer 1042 szint.

 A sorok nem kicsik.:)Pedig a szervezõk próbáltak javítani a helyzeten,ketté van osztva a jónép.Van egy sor a 60-asoknak,ami egy katonai sátor felé kígyózik és van egy másik ami a büfé felé tart.Katonaember osztja az utasítást illetve a tanácsot:25-ösök és azok a 60-asok,akiknek jó az aláírás a pecsét helyett irány a Boróka,a pecsétre vágyó 60-asoknak pedig cél a katonai sátor.Mivel a sátor elõtt rengeteg az ember inkább a büfé felé tendálunk,ott sincsenek kevesen,de kevesebben mint a sátornál.Lassan fogy a sor,kezdek ideges lenni,már lemondanék a szendvicsrõl is,csak adjon már valaki igazolást és mehessek innen.Ezt valószínû sokan ugyanígy gondolhatták,mert egyszer csak elkezdik kihirdetni,hogy aki nem akar várni az ellátmányra megkapja a pecsétet és mehet.Ekkorra azonban már csak vagy 15-en állnak elõttünk,a meleg tea nagyon jólesne,maradunk.A tavalyi bõ fél órás sorállást után idén negyed óra alatt ellátmányhoz jutunk.Nem is volt olyan vészes,mint amilyennek elsõre látszott.Ilyenkor mindig korholom magam a lázadozásért,ezen változtatnom kellene a jövõben.Mármint nem kellene olyan gyorsan felkapnom a vizet.:)

 A meleg tea és a meleg-fasírtos szendvics tényleg csodát mûvel a gyomrommal,pillanatok alatt múlik el a fájdalom.Ezért mindenképp megérte maradnunk.Lassan aztán befutnak a többiek is,Zsuzska érkezik utolsónak,megvárjuk míg õ is hozzájut az ennivalójához,amit,ha velünk akar maradni,út közben kell hogy megegye,mi ugyanis már kezdünk idefagyni a büfé elé.:)

 Elindulunk hát,lefelé a sárgán,a következõ 5 kilométer az Alsó-Jegenye-völgyig maga a rémálom.A hegyoldalban futó keskeny ösvény valami elképesztõen csúszik,és haladási irányunkra merõlegesen dõl a mélység irányába.Eddig sem lehetett kiengedni egy pillanatra sem,na ez a szabály itt most hatványozottan érvényes!Borzasztó lassan haladunk pedig jobbára lefelé megyünk.Egy helyen majdnem hanyatt esek,sikerül talpon maradnom,de az amúgy is fájdogáló derekam hatalmas rándulást kap,a hasfájás helyébe elõrelép a derékfájás,ami elkísér ez egész túrán.Szuper!:)Aztán a sor hirtelen megáll.Sziklás peremen kell leereszkedni,mondanom sem kell minden csupa jég vagy jegesre taposott hó,esély sincs talpon maradni.Abba kapaszkodunk amibe tudunk,a legkisebb kiálló ág is hatalmas segítség.Nem kell nagy szintkülönbséget leküzdenünk,mindössze pár méterrel kerülünk lejjebb ezeken a helyeken.A dolog veszélyessége abban áll,hogy ha nem tudjuk magunkat az ösvényen tartani,a szintvesztés hirtelen sokkal több és sokkal gyorsabb is lehet,mivel mint már említettem a turistaút a hegyoldalban vezet-alattunk a mélységgel!:)

 Ez a móka nem sokkal elõrébb-bár már nem annyira életveszélyes körülmények közt-megismétlõdik még párszor,az ösvény szelídül kicsit,ki is szélesedik,leérünk az Alsó-Jegenye-völgy bejáratához.

 Idén brit haderõ kisebb egysége vert tanyát itt,a pecsét azért az amerikai hadseregé.Itt nem idõzünk sokat,irány a völgy.Keresztezzük párszor a Paprikás-patakot csinos kis fahidakon átkelve,egy helyen komoly zubogás-hang jön a meder felõl,én azt hiszem a feltorlódott hordalékon bukik át ily zajosan a patak,de most nézem a térképet,vízesést jelöl arra a részre.

 Kiérve a völgybõl jön a hidegzuhany:nincs nyitva a benzinkút.(22 óráig üzemel csak,a jövõben erre figyeljetek!)Eléggé magunkba roskadunk,a melegre és a pihenésre,valamint folyadékpótlásra nagyon számítottunk.Megállunk azért,felkészülünk az újabb emelkedõkre.Zsuzska munkából jött ide,Andris és widi már Gyõrben ásítozott,most kemény holtpontot jelent nekik ez a kimaradt meleg pihenõ.Én sem örülök a bezárt kútnak,de nem vagyok annyira rosszul,el is indulok egyedül,megbeszéljük,hogy a Muflonban majd találkozunk.

 Elkezdek emelkedni,ránézek azért az Igazoló lapra,hogy mi a követendõ jelzés,100 méter eltévedést sem élnék túl ép idegrendszerrel.:)Elõttem is mennek,mögöttem is jönnek,jó a sárga sáv.Az emelkedõ viszont nagyon alattomos,hosszan elnyúló.Morcos vagyok és fáradt,és a Muflon csak nincs sehol.Egy keresztezõdésnél úgy érzem letértünk a jelzésrõl,de mindenki erre jön,nem aggódok.Illetve csak egy kicsit.Jönnek szembe(?),kérdezem jó-e az irány,erre van-e a keresett intézmény,megnyugtatnak,hogy onnan jönnek,menjek csak nyugodtan elõre.Egyébként a jelzett turistaúttal párhuzamosan haladunk,tõle mintegy 10 méterre.És nem jön a Muflon.Egyre jobban fáradok,hol a francban van már ez a Muflon!?:)Újra beváltunk az erdõbe(eddig annak szélén haladtunk),ráállunk a fonódott kék-sárgára,elõttünk világosság,itt a Muflon!!!:)

 Az ajtó elõtt sor kígyózik!Na neeee!Már itt is?Kapu elõtt pecsétel a német tiszt,az udvaron hatalmas tömeg.Beállok levesért,elõttem kettõvel fogy el a tészta,és a pincébe sem lehet lemenni!Megkapom a meleg levest(levesnek csúfolni ezt az izét egyesek szerint fõbenjáró bûn)leülök egy hideg székre az udvaron.Igaz,hogy tök üres a lé,igaz,hogy épp csak meleg de nekem jólesik.Lassan megérkeznek a többiek is,valami innivaló után kellene nézni,Perbál még messze van,addig ilyenre semmi esély.

 Jön a következõ meglepetés:a kocsma teljesen kifosztva,van csapolt sör meg csapvíz.Ennek persze senki nem örül túlzottan,azért sorbaállunk vízért.A kislány egyedül tartja a frontot az idegöszeroppanás határán,néha nevet,mosolyog de ez a mosoly nem tûnik túl õszintének.Kapunk vizet,kitartást kívánok a lánykának,összecihelõdünk és a meleg pihenést ismét kihagyva útra kelünk.Ha Perbálon sem tudunk lepihenni…..bele sem merünk gondolni!:)És még az is milyen messze van…..Sokan feladják itt egyébként,az udvaron körülöttem ülõk közül szinte mindenki a kiszállás mellett dönt.

 Nagy kaptatók már nem várnak ránk,ezzel a tudattal indulunk a „maradék” 25-nek.Nagyon fáradtak vagyunk,az életben nem gondolkoztam még túrán azon a 30. kilométernél,hogy hogy megyek én még 25-öt.Igaz sosem túráztam még ennyire extrém talajviszonyok közepette ekkora távon.Elhagyjuk a település szélét újra emelkedünk,marha nehezen megy,kínlódás minden lépés.Ennem kell,nincs mese különben felborulok.Félre is állok,bedobok egy kakaós csigát és iszom rá.Néhány perc múlva sokkal jobban érzem magam,azért a Nagy-Szénásra is betervezek még egy evést-már ha nem lesz állat szél a csúcson.Megyünk felfelé.

 Nagy-Szénás teteje,36.kilométer,1636 méter szinttel.Az éjjeli panoráma fenséges.A szél fúj rendesen,úgyhogy az evést elhalasztom a következõ ellenõrzõpontig.Lezúdulunk a kopasz hegytetõrõl,be a fák közé.Widi nincs valami fényesen,konkrétan az összeesés határán áll,neki is evést-ivást javasolunk.

 39.kilométer,Fehér út,ellenõrzõpont.Újra összevárjuk egymást,próbálunk kicsit melegedni a tûznél,nem sok sikerrel,inkább elindulunk.Zsuzska és widi még marad,megbeszéljük,ha máshol nem,Perbálon a kocsmában mindenképp találkozunk.Még itt a ponton a zsák felvételénél szomorúan veszem észre,hogy a fényvisszaverõ karszalagjaim közül minimum kettõt,a fénnyel feltölthetõ fluoreszkálóból egyet elvesztettem a zsákról,mivel kioldódott a csomó ami tartotta õket.Ez pech.Induljunk hát!

 A következõ 6 kilométerre alig 30 méter szint jut,gyúrjuk a jobbára mély homokhoz hasonlítható havat.Mindenki csendes,bár eddig sem volt harsány a menetoszlop.Senki nem kapkod,elõzgetés is csak elvétve akad.Egyetlen izgalom ezen a szakaszon egy vadkerítés átmászása a jegeces létrafokokon.Úgy érzem,figyelmem nem 100%-os,de azért a bealvás még messze van.Néha kicsit megtántorodom.:)

 44.kilométer,1826.méter szint,Malom-földek ellenõrzõpont.A lámpákat végre el lehet tenni.Begyalogolunk Perbálra,hármasban haladunk Andrissal és Robival.Próbálom lefényképezni a templom tornyát az óra miatt,nem sikerül,messze van,a hó is esik,kevés a fény.7 óra lesz amúgy 10 perc múlva.Ha jól rémlik tavaly is valamikor ilyenkor értünk ide.Megvan a kocsma.És nyitva van!

 Jó 40 percet idõzünk itt,negyed órával utánunk befut Zsuzska is widivel.Fél 8 után aztán indulást vezényelünk,mivel úgy érezzük,ha tovább maradunk bealszunk.:)Andris és widi is állítja,õk az elõzõ szakaszon menet közben elaludtak!:))

 Elhagyjuk Perbált,dimbeken-dombokon gyúrjuk a havat,a hosszabb pihenõ,az evés,az ivás,a meleg azért mindenképp jó hatással volt a teljesítményünkre.Jó kedvvel törünk elõre.Egy helyen a dombtetõn fiatal srác fekszik keresztben az ösvényen,már épp azt tervezem,hogy lépem majd át a botokkal,mikor látom,hogy útjelzõként funkcionál,átlépése helyett jobbra tanácsos térni elõtte.Segítségét innen is köszönjük,biztos elmentünk volna egyenesen.

 52.kilométer,Anyácsapuszta.Német egység uralja a helyszínt,jól berendezkedtek,sokan vannak,motorkerékpárral,fegyverekkel-nagyon hangulatos.

 54.kilométer,2000 méter szint felett.Elhagyjuk az Anyácsai-tavat,a sûrû hóesésben,a távolban feltûnik az utolsó megmérettetés,a Kakukk-hegy kétágú sziluettje.Közeledünk utolsó kaptatónkhoz,most már semmi nem állhat utunkba,meglesz a túra!

 Már az útról sem egyszerû felugrani a domboldalba,aztán jön a hegy meghódítása.Hosszú,monoton emelkedéssel indul a támadás,majd keményebb kaptató jön néhány tíz méter erejéig.Jobbra fordulunk kicsit pihenni majd akácosban ismét kicsit meredekebb az út.Akácos leküzdve,begyalogolunk a csúcsgúlához.

 Itt is német alakulat ásta be magát,tõlük kapjuk a pecsétet.A faluba jutásnak két módját vázolják fel:van a klasszikus ösvény,és a fától-fáig való csúszkálás,valamint a másik oldalon egy lépcsõsor.A lépcsõsor mellett döntünk,persze ez is tiszta élvezet a jegesre taposott hóval és a lépcsõfokokat megtámasztó,felfelé meredezõ vasrudakkal.:)Szép óvatosan azért lejutunk.

 A faluba egy csíki-székely,határvadásznak öltözött sporttárssal beszélgetve jutok be,aminek én nagyon örülök.Nem látok nála semmi csomagot egy flakonon kívül,elárulja,hogy egy tányér levessel és egy darab csokoládával jött végig….

 A cél aztán kellemes meglepetés,a tornacsarnok alkalmas a túrán betöltött szerepére,kényelmesen,melegben,ülve fogyaszthatjuk el a nagyon finom virslit,nagyon finom teával(aki azt szereti,forralt borral),amibõl szerencsére repetát is van alkalmam vásárolni.A díjazás hasonló a tavalyihoz,a különbség annyi,hogy a felvarrón most német nyelvû a szöveg.Nagyon szép mind a kitûzõ,mind a felvarró és az Oklevél is.

 Nagy élmény volt ismét a Kitörés,a tömegtúrák minden elõnyével és hátrányával.1500 körül volt az indulók száma,bár a túra folyamán mi is elégedetlenkedtünk néhányszor,ha belegondolunk a hatalmas tömeghez képest minimális volt a hátrány amit el kellett viselnünk.Úgy látszik még több rendezõ kell,valamint az ellátmányból is jobban be kell tankolni,mert ha valamiért fizetsz,az úgy illik,hogy meg is kapod.Ezzel együtt is gratulálok a szervezõknek,biztos vagyok benne,hogy jövõre még jobban felkészülnek.Ehhez kívánok kitartást és sok sikert!

Kis statisztika a végére,adatok a túra honlapjáról:

 

2009-ben 150-en indultak összesen,ebbõl 60-on 69-en,teljesítette 82%.

2010-ben már 433 volt az össz létszám,ebbõl 60-on 191-en startoltak,teljesítette 58%

2011-ben 780-an álltak rajthoz,60-on 356-an,sikeresen végigment 80%

2012-ben is rekord született 1054 nevezõvel,ebbõl 60-as 536,72%-os sikeres teljesítési aránnyal.

Idén az elsõ hírek már 1500 körüli indulóról szóltak!Kíváncsian várom a sikeres teljesítõk arányát.....

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

A túrán készített felvételeimet megtekinthetitek erre e linkre kattintva: