Téli Tihany 20
GPS-el mért távolság: 20,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 740 m.
Habár Pápáról még száraz idõben indultam, a békáknak nagyrészt bejött az elõrejelzésük. Tihanyban már elég jól esett az esõ, s ez egy félórás szünettel így is maradt a túra végéig. Viszont a szélerõ jelzés idén sem jött be (repülésmeteorológiában is ez a legkevésbé beváló tényezõ). 25-30 km/h-s alapszelet ígértek 40-50 km/h-s lökésekkel. Nem bántam, hogy ehelyett jórészt alig volt egy kis szellõ. Tihanyban gyors készülõdés, beöltözés, s gyerünk nevezni. Javában készülõdtem, amikor az egyesületi csapat elment mellettem. Sokkal több az induló, mint tavaly, mégis egész rövid idõ alatt túl estem a procedúrán. Olybá tûnik, az esõ kevesebb túrázót tart távol, mint a tavaly beígért hófúvás. Még némi készülõdés, s végre úton. Sapkának két biciklis sapit veszek föl: egy sildes gyapjút és egy szélállót.
Harmadik alkalommal indulok a túrán, s mind a három alkalommal nagyon más volt az idõjárás. 2011-ben tavaszias idõ, tavaly hó és kemény hideg fogadott, idén pedig a legrondább arcát mutatta a tél. Néhol még van egy kis eljegesedett hó, ami eléggé csúszik, néhol latyakká alakulva, 5-10 centi mély pocsolyákkal, másutt pedig a sár az úr. Az a szerencsénk, hogy ez nem zalai vendégmarasztaló. Alig ragad, csak cefetül csúszik. Persze, ha pénteken esett volna, a túra napján meg nem, akkor ragadt volna rendesen. A várható ronda idõre tekintettel, a nehéz bakancsot vettem föl. Most jól döntöttem. A túra végén is száraz volt a lábam, és még csak zoknit sem kellett cserélnem. A szokásos komótos bemelegítéssel kezdem (egy kis havon és pocsolyán), s már itt is az elsõ emelkedõ. A sapka túl melegnek tûnik, de vékonyabbat nem hoztam. Az emelkedõn gyakran elõzõk. Sokan letérnek nézelõdni a gejzirit kúpoknál. Én megyek tovább. Most a régi fényképezõgémet hoztam, mert az bírja az esõt. Végül is csak ballasztnak bizonyult, egyetlen képet sem készítettem. Vagy nem volt megfelelõ téma, vagy a kontrasztok voltak gyengék, vagy épp a téma felbukkanása elõtt elõztem meg egy csoportot. Az egynyomsávos részeken szinte lehetetlennek bizonyult az elõzés, és ilyen részbõl van bõven.
Elég gyorsan elértem az Átjáró-barlangot, ahol megkaptam az elsõ pecsétet. Ballagok tovább. Ez egyszerûen hangzik, de korántsem volt ez olyan ballagás. Elég sokat csúszkáltam, de megúsztam esés nélkül. Bízva a bakancsomban, nem kerülgettem a kisebb pocsolyákat és latyakos részeket, hanem átgázoltam rajtuk. Érdekes egyébként, hogy az ilyen híg (fos) sárban sokkal kevésbé csúszkáltam, mint mellette. A Kis-erdõ-tetõre vezetõ kaptatón nagyon jól jött a túrabot. Kevesebbszer csúsztam hátra, mint nélküle. Némelyik jó meredek emelkedõn, még a túrabotok segítségével is vissza-vissza csúsztam. Eddigre a gyapjú sapka sildje megtelt vízzel, s csöpögött róla. Az ellenõrzõ pontnál utolértem Pintér Józsi csapatát. Beszélgettünk egy kicsit, majd visszagyorsultam a saját tempómra. A Külsõ-tó elõtt, sokan nem vették a fáradtságot, hogy a kijelölt útvonalon menjenek, hanem átvágtak a szõlõkön. Most elfogadható, mivel az út eleje nagyon dagonyás. Az elsõ kanyartól kezdve viszont könnyen járható. Volt még egy kiadós dagonya a következõ ellenõrzõ pontig, ahol a pecsételést követõen megettem a két pogácsát, a teát viszont kihagytam, mert ahhoz le kellett volna vennem a hátizsákot. Ehhez nem voltam elég szomjas. A Nyereg-hegyre vezetõ kaptató is jó sáros. Szerencsére az ellenõrzõ pontot levitték a Csúcs-hegy tetejérõl a barlanghoz, így megúsztuk a túra legmeredekebb lejtõjét. Azon aligha kerültem volna el az esést. A természetvédelmi õrházig így is volt néhány igen nehéz lejtõ. Messzirõl lehetett hallani a különbözõ indulatszavakat, sikításokat. Az õrház után, az emelkedõ eleje havas, nagyon csúszós, utána kissé jobb.
A Hálóeresztõnél a pecsételést letudva, ittam egy kis teát és elõbányásztam egy szendvicset, mert már nagyon éhes voltam. A következõ szakasz egész jó, hiszen menet közben meg tudtam enni. Az Akasztó-dombig eseménytelen az út. Újabb csúszós lejtõkön beértünk Tihanyba, s aszfalton gyalogoltunk le a hajóállomáshoz. Rendszerint utálok aszfalton menni, de most jólesett! A következõ ellenõrzõ pontnál pecsételés, majd megettem újabb két mini pogácsát, ittam egy bögre teát, s folytattam az utat. Mivel itt már közös a húszas és a két rövid táv, az ösvény pedig keskeny, elõzésre alkalmatlan, így a Barátlakásokig kétszer is beragadok egy-egy lassú csoport mögé. Helyenként a híg, összevágott sár, már folyik le a hegyoldalban. Az ellenõrzõ ponton kicsit pofátlan vagyok, s a rövidtávos csoport elé tolakszom, de így utána már gyorsabban mehettem. A következõ emelkedõ sem semmi. Helyenként az ösvényen folyik lefelé a sárral kevert víz, tehát árral szembe kell gyalogolni. Az Óvár-hegyen is van nehézsúlyú dagonya, de végre elérem az utolsó EP-t. A kálvárián új szoborcsoportot helyeztek el, teljesen föltúrva a domboldalt. Néhol bokáig ér a sár. Végül leérek. Ettõl kezdve, aszfalton gyorsan beértem a célba. Megnéztem az órámat, s láttam, még csak 5 óránál tartok, így elõször a kocsihoz mentem átöltözni. A kabát, a gyakorló fölsõ és a nadrág is jó nehéz a víztõl. Immár száraz ruhában ballagtam be a célba.
8-10 perces sorállás, s már meg is kaptam az emléklapot és a hûtõmágnest. Ettem egy fél adag(nekem ennyi is elég volt), finom mákos tésztát, és hazafelé vettem az irányt. Szívesen elküldeném a honvédségi szakácsokat is ide, hogy megtanulják, milyen a jó mákos tészta.
Jól szervezett, a rossz idõ, és extrém útviszonyok ellenére is jó hangulatú túrán vehettem részt. A térképet és a GPS-t egyszer sem kellett elõvennem. A szalagozás és az útvonaljelzés kiváló, és különben is csak arra kellett menni, amerre a legjobban össze volt vágva a sár. Gratulálok minden teljesítõnek.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitûzõt/hûtõmágnest és emléklapot kaptunk. Az Átjáró-barlangnál szaloncukor, a rajtnál Téli fagyi, az Apáti-templomromnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy forralt bor, az Akasztó-dombon mandarin, A Hajóállomásnál tepertõs pogácsa, valamint tea és/vagy pálinka, a célban mákos-, vagy baracklekváros tészta és tea volt az ellátmány. Lehetõség nyílott a Tihanyi-apátság belépõ nélküli meglátogatására.
Az egyetlen negatívumként azt hozhatom föl, hogy az elõre beígért egész napos esõ ellenére, nem kaptunk bugyit (munkahelyemen a nõk nevezték el így a genothermet) az igazolólaphoz. Még jó, hogy vittem magammal. Igaz csak egyet, így a térképem a hátizsákban kissé beázott. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy kiteszem a kocsiba, hiszen kiváló térképet kaptunk.
|
