Túrabeszámolók


BUÉK

nagypapaTúra éve: 20132013.01.15 13:39:05

 


   BUÉK 20


   2013


   "Felix Austria" - mormoltam, amikor feltünt a Musikverein Aranyterme, immár 2013 elsõ napján. Tavaly nem irtam semmit a Bécsi Filharmonikusok évnyitó hangversenyérõl, gondolván, hogy nem vagyok a zenekar reklámügynöksége. A teljes igazság persze az, hogy nem is láttam az elõadást, valami mással voltam elfoglalva. Amikor kiderült, hogy az immár 2 évvel idõsebb, azaz 52 éves Franz Welser-Möst lesz a dirigens, nosztalgikus okból - ilyenek az öreg emberek - odaültem a képernyõ elé, hogy lássam: mi lesz a kinálat. Természetes, hogy a Strauss-család uralta a terepet, 5 szerzõvel - udvariasságból - kivételt téve. Várakozásomnak megfelelõen, a karmester a fölényes dirigálást látványos trükkökkel egészitette ki, mivel elõadás közben egy zsákból plüss állatokat húzott elõ és a zenekar egyes tagjainak ajándékozta. Nem tudom, hogy Fáy Miklós milyen csipõs szavakkal irt volna ismertetést errõl, dehát nem vagyok élesnyelvû zenekritikus és már a hallásom is megromlott, ezért nem kockáztatnám meg, hogy megitéljem: rontott-e bármit is e bûvészmutatvány az elõadás szinvonalán. Könnyû kis újévi szórakozás, akár csak a mûsorban szereplõ lovassági induló. Legyünk oldottak, nem kell komolykodni, újév van, félre a gondokkal 11:15-tõl 13:40-ig. Problémázásra még elõttünk áll az egész év. Essünk is gyorsan túl azon a kis bánaton, amit a két éve nem hallott Radetzky-induló okozott és amit már soha többé nem fogok úgy hallani kivülrõl, amint az bennem él. Tisztelt hölgyeim és uraim, ha nem is süketül, de frekvencia-érzékennyé válik az ember. Nem panaszkodom, mert belül kifogástalanul hallom és - bocsánat a nagyképûségért - egy kicsit sejtem is, hogy mit él át a kottát iró komponista, aki csak belül hallja, amit kezével papirra vet. I like Ludwig! Emlékszik erre valaki?


   Kissé megbontja a mû egységét, ha lábjegyzetet kell beiktatni a szövegbe, de a fiatalabbak kedvéért megteszem. Idõsebbek, akik valamikor Elvis Presley-rajongók voltak emlékezhetnek arra, hogy az elbûvölt amerikai fiatalok lelkesen vonultak az utcákon I like Elvis feliratú transzparensekkel. Mire az ellentábor - mert nyugaton ilyenkor az ellentábor is utcára ment - újabban nálunk is elõfordul hasonló, ha nem is a könnyûzene kapcsán - szóval a konzervativ ellentábor szintén táblákat ragadott. I like Ludwig - volt olvasható rajtuk és Beethoven mellett tették le a garast. Vagy dollárcentet. Ez is vidám dolog, tetszenek látni, mennyire optimista dologról beszélek az új év reggelén? Most pedig elhagyom nemcsak az Újvilágot, hanem Ausztriát is és leirom:


   "Felix Hungaria".  De miért?


   Az állitás megértéséhez ki kellett menni január 5-én a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához és ott szemlélõdésbe merülni. Általában nincs élvezetesebb dolog, mint egy téli túra - és a BUÉK  20 ilyen - résztvevõinek a piros arcát nézegetni. Garantált a jókedv és a szabályos vérkeringés. Lehet, hogy körülöttünk fáradt és szomorú a világ, mi azonban a boldogság szigetén vagy inkább az ösvényén haladtunk. Ilyenkor nem kell rohanni, húzhatjuki az idõt, hogy minél tovább élvezhessük az életet, nem feledve azért, hogy teljesitménytúrán vagyunk. Szép idõ volt, friss de nem barátságtalan szél fújt. A talaj változóan volt lágy, néhol sáros, de lábbelinek a sportcipõ is teljesen megfelelt. A Csalán utcától a Ferenc-hegy aljáig aszfaltot koptattunk de utána, egészen rövid szakaszokat leszámitva, erdei sétautakon haladhattunk.


   (Innen a rám jellemzõ lassúsággal fogom folytatni. Egyelõre tudom, hogy merre akarok menni, aztán majd úgyis eligazitanak a turistajelzések)