Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

olahtamas-Túra éve: 20122013.01.01 13:39:11

2012.12.30 Fóti Somlyó



Minden év vége felé egy jó alkalom a felgyülemlett kalóriák ledolgozására ez a túra.

A Vágtató Csigák csapatának a gyorsabb lábú tagjai jöttek el, így jó tempóval indultunk útnak 8:27-kor.

Szeretem a szervezõk által követett gyakorlatot, miszerint a túra útvonala már elõre megnézhetõ az interneten,

így gyaloglás közben nem szükséges itinert lapozgatva olvasgatni, hanem elég azt csak az igazolásos oldalnál nyitva tartani.

A szalagozást követve hamar elhagytuk a települést és a Hungaroring mellett utolértünk egy nagyobb csapatot,

akik feltehetõleg azzal a hévvel jöttek, amirõl láttuk leszállni a sok túrázót, miközben a parkolóhelyet kerestük a rajtnál.

A most téli álmát alvó pálya mellett továbbra is lendületesen haladva értünk el a Mária kép ellenõrzõponthoz,

ahol gyorsan felírtuk az ellenõrzõ kérdésre adandó választ, majd gyors pillantás az órára 9:05, azaz 6 km/h-s tempóval jöttünk idáig.

Akkor uccu neki, ne lassítsunk alapon vágtáztunk tovább, hogy ne eshessen csorba a csapatunk nevén.

A sárga kereszt jelzéshez érve, mely jól láthatóan ki volt festve, kék szalagok is láthatóak voltak egy szakaszon.

Egy ponton egy másik rendezvény nyila állított meg pár embert, hogy elõvegyék az itinert, ezért is volt szerencsés számunkra az elõolvasás,

hiszen így nem bizonytalanított el a nyíl.

A Kakukk-hegyi elágazáshoz 9:29-re értünk, tehát sikerült még feljebb is srófolni a sebességünket, de ez már kezdte szétszakítani a csapatot.

Az M3-as autópályán áthaladva, már messzirõl látszott az Univer Zoo nagy zöld felirata, mely után a Fóti templom felé kanyarodva, elõvettem az elemózsiámat,

így visszavettük egy picit a tempót, és a csapat is jobban egyben maradt.

10:15-re értünk a Vörösmarty emlékmûhöz, és itt értünk be egy csomó ismerõst is, akik megálltak egy kis tízóraira az emlékmû mellett.

Mi nem idõztünk sokat (2 perc), hiszen elég hûvös volt, és nem akartunk megfázni, csak a cukrászdába terveztünk pihenõt, hiszen ott melegben lehet leülni.

El is köszöntünk a többiektõl, majd a Vörösmarty kunyhó felé vettük az irányt. A lovarda mellett gyalogolva megcsodáltunk néhány korom fekete lovat,

majd az emelkedõhöz érve kicsit lelassítottunk, hiszen a hõtermeléshez az emelkedõn nem kell olyan nagy tempót diktálni.

Azért a Fáy présház parkolójáig még megelõztünk pár embert, és végül 10:40-kor került pecsét az itinerekre.

Az almákat majszolgató csapattal sétáltunk tovább, és Fóti Somlyó teteje felé induló tanösvénynél néhány tétovázó túrázót értünk utol.

Valóban gyenge itt a jelzettség, egy szalag azért jó lett volna megerõsítésnek.

Nekünk szerencsére ismert volt az útvonal, így elõre kerülve baktattunk felfele a csúcskõhöz.

Itt nehéz volt a kérdés értelmezése, mert nem tudtuk, hogy a táblára, vagy a tábla tartóoszlopára vonatkozott a kérdés.

Sokat nem rágódtunk rajta, inkább egy kis süteményt rágcsáltunk, és 10:58-kor tovább indultunk a cukrászda felé.

A kilátópontnál sajnos nem volt már meg a panorámát bemutató tábla, és a ködös idõ miatt nem is lehetett nagyon messzire látni.

A cukrászdába 11:43-kor toppantunk be, ahol a bal oldali pultból választhattak süteményt a túrán résztvevõk, és fél liter teát is kaptunk.

Én persze a jobb oldali pultból vásároltam még további süteményeket, hiszen a nagy hidegben bõven kell tenni a kazánra :)

Végül 12:08-kor kerekedtünk fel, hogy felmásszunk a Gyertyánosra, a Makovecz tervezte Szent László kilátóhoz.

Sajnos le volt zárva, bár úgy is ködös volt az idõ, de azért csak felmentünk volna, hiszen volt a csapatban olyan, aki még nem volt itt.

Szép lassan fogytak a kilométerek, változatos tájon haladtunk, aztán sajnos a túra vége felé jöttek a szemetes részek.

A Szár-hegy tetejére 13:53-kor értünk, itt ki-ki ízlésének megfelelõen ragasztgatott, vagy zsírkrétázott az itinerre.

A hév melletti szakasz ismét lehangolóan szemetes volt, végül a célba 14:27-kor értünk be.

Mivel hosszú volt a sor, így csak beadtam az itinereinket a túrastatisztika végett, és elindultunk hazafelé.

Még az autóig sem értünk el, amikor megérkeztek a látássérült ismerõseink is 5 perc múlva, így õk is igazán jó idõt teljesítettek.

Örömmel tölt el, hogy sikerül jó lelkû, és jó fizikumú kísérõket találniuk, akik bírják a tempót velük.

Innen is boldog új évet kívánok mindenkinek!



http://indafoto.hu/olah_tamas/20121230_foti_somlyo