A Cserhát szívében
2 évvel ezelõtt a Cserhát volt életem második teljesítménytúrája, amit sikeresen teljesítettem. Akkor az átlagosan lábszárközépig érõ sár és cuppogó agyagos föld mély nyomot hagyott bennem. Ezek tudatában vártam a mostani alkalmat. Külön örömömre szolgált, hogy a 2 legjobb barátomat is el tudtam hozni: õk korábban nem hódoltak ennek a szabadidõs idõtöltésnek.
Az idõjárás az évszaknak megfelelõen alakult: ködös, egész nap borús, néhol "szemetelt" az esõ. Röviden a talajviszonyokról: a 20 kmes távon nem voltak ilyen gondok, majdnem végig jól járható volt.
Az útvonal egyszerû és nagyszerû. Külön örömömre szolgált Nógrádsipek elfeledett vagy éppen felújított igazi régi, a palóc vidékre jellemzõ házait látni. Ezek a házak még romjaikban is szépek. Rimócon a Fõkötõ múzeum nyújtott látnivalót, amit sajnos egy kicsit gyorsan, de mindenképpen nagy élvezettel tekintettem meg. Az egyik nagy fali fényképen volt egy lánycsoport, ahol szemügyre lehetett venni a korabeli fõkötõket és viseletet. Egy kicsit elgondolkodtam: a lányokon nem volt látható smink. Vajon mi lenne ha nem lenne ennyire sminkkényszer ma? Sok minden kisülne belõle...
Az ellátás: jókedvvel és örömmel adtak sok minden jót. Volt itt csoki, hagymás, zsíros kenyér, forralt bor, pálinka, tea és még aki akart ehetett palóclevest is. (Kár, hogy én vezettem az autót... :) )
Köszönet a szervezõknek, remekül éreztük magunkat. Jövõre újra jövünk! | 