Túrabeszámolók


Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi Templomok

kekdroidTúra éve: 20122012.11.30 07:24:20

Régi templomok nyomában II. 35


Reggel arra ébredek, hogy a hálózsákhoz képest helyzetet változtattam, és én takarom be azt, és ez egyáltalán nem zavar, sõt, melegem van. Ébredezik a terem közönsége, összeszedem a holmit, táskába gyömöszölom. Idefelé mintha jobban elfért volna. Kitántorgok az elõtérbe, szép lassan összeáll a rajt helyszíne – minden eddigi UKK-aftertúra közül a legkényelmesebb, remélhetõleg a résztvevõk számára is. Kerek repkénnyel leülünk rajtoltatni, ugyanahhoz az asztalhoz, ahol tegnap is hasonlóan cselekedtünk. Rögtön fel is bukkan SzLA, akit szembesítünk azzal, hogy még nem vagyunk képesek pénzváltásra. Angyali türelmének köszönhetõen nem belez ki (nem egybõl). Lassan elkezd érkezni a többi résztvevõ, tegnapról visszatérõk és csak ezért a túráért ideutazók: ezúton is köszönöm mindenkinek, ismerõsöknek és ismeretleneknek a megtiszteltetést, hogy eljöttek, vagy épp itt maradtak. A három óra hosszúra nyúló rajtidõ után végül a 143-as a legnagyobb kiadott rajtszám – majd Bubu ír részletes statisztikát. Tíz óra tíz perckor indulhat a két seprûtársaság. Az egyik – EduShow rokonai és üzletfelei – a 25-ös távot söpri Kõvágóörsig, a másik – Repkény, Droid – a 35-öset a Kerekikáli templomromtól, ahol a két táv különválik.


Elköszönünk pygmeától, Zsuzsától, Lacitól és kilépünk az iskolából. A Badacsony elõttünk ködbe burkolózik, az idõjárás elég bizonytalan, de talán esni nem fog. (Tényleg nem fog.) Megkerüljük az iskolát, átsétálunk a kerékpárúton Badacsonyörsre, itt találjuk a Szent Antal kápolnát. A szentmisék egy jelentõs része valamilyen oknál fogva elmaradt idén, többek között ezt tudjuk meg az ellenõrzõ kérdésre válaszolva. Jelzett úton ballagunk tovább, mellettünk a Badacsony még mindig nem eresztette el a ködleplet, elõrébb a Gulács körvonalazódik. Még a szõlõk között érjük el a Balatoni Kéket és ezen rögtön fel is kapaszkodunk az Örsi-hegy nyergébe, meredek, avarborította gyalogúton. Rögtön át is lendülünk a lokális maximumon, favágók munkaterülete mellett haladunk el és megérkezünk a Salföldi kolostorromhoz. Ez a mai elsõ ilyen helyszín, a hangulata olyan, mint amilyennek egy erdõben fekvõ, romos kolostornak lennie kell. Mielõtt a seprûcsapat utolérne, gyorsan felírjuk a felírandó dolgokat, majd elsietünk.


Régi zöld négyszög jelzésen haladunk néhány lépést, majd az is eltûnik, jól szalagozott – és nem agyonszalagozott – széles úton térünk vissza a kék sávra. Felemlegetem Repkénynek a Káli túrát, s nem véletlen: közös szakaszon haladunk azzal, ma nem utoljára. Megkerülünk egy nagyobb szõlõtáblát, elérjük a Tóti-hegy alja felé igyekvõ zöld sáv jelzést, ismét erdõben. Odébb jelzést váltunk, a kék ugyanis Salföld felé veszi az irányt, mi viszont észak felé sétálgatunk tovább. Borókásban, majd szõlõsorok aljában baktatva érjük el a tegnapelõttrõl ismerõs helyszínt, a betérést a Sabar-hegyi templomrom felé. Feltûnik újra az inverz KL és az italosdobozra festett KL, majd benézünk a romhoz, ahol gudluking õrzi a pontot és a müzliszeleteket. Felvidítjuk a hírrel, hogy rövidesen érkezik mögöttünk az a néhány résztvevõ, akiket nemrég elõztünk le, és utánuk nem sokkal várhatóak a seprûk is. Müzliszeletet majszolva hagyjuk el a helyszínt.


Szinte napsütésben ballagunk a Káli-medencét északnyugatról megközelítõ országút felé, a forgalom a vasárnap délelõtti idõpontnak megfelelõen jóval gyérebb, mint péntek este volt. A kilátás is kellemes: elöl a Csobánc, oldalt a Szent-György-hegy látható. Köves, rossz minõségû szekérútért hagyjuk ott az aszfaltot, majd párszáz méterrel feljebb földútra váltunk, elbúcsúzva a Tanúhegyek nyomában nyomvonalától. Váltakozó meredekségû emelkedõn menetelünk a Kopasz-hegy teteje felé, a széles utat keskeny, enyhén benõtt ösvényre váltva, majd újra földútra térve. Itt is van szõlõ, erdõ, borókás, majd végül füves, nyílt rész. A tetõrõl ismét a Kális emlékeket kell felidézni a kilátás kapcsán, a levegõ páratartalma nem enged pár kilométernél messzebb látnunk. Így is impozáns a látvány, ha megerõltetem magam, akár a Révfülöp feletti dombokat is fel lehet ismerni délen. Körbekérdezzük az épp itt lelhetõ túrázókat, hogy melyik táv teljesítését tervezik. Majdnem rossz irányban indulunk el, de gyorsan javítjuk magunkat, egynyomos ösvényt követünk hangulatos, mohás lépcsõsor felé. A lépcsõkön makacs gyermeket rángat az apja, a ránézésre öt-hat éves fiú mindenáron ágakat akar hajigálni, a szülõ csekély hatásfokkal tiltakozik ez ellen.


Lent megtaláljuk a Kisfaludi templomromot, kihelyezett bélyegzõvel történik az önkiszolgáló igazolás. Gyorsan szemügyre veszem az építményt, mialatt Repkény a pecsételéssel bíbelõdik. Sietünk tovább, szeretnék megfelelni az itinerben szereplõ kitételnek: a Kerekikáli templomromtól 13:35 után már csak a 25 km-es távon folytatható a túra. A hatalmas templom mellett elhaladva besétálunk tehát Mindszentkállára, hogy mihamarabb magunk mögött is tudjuk a falut. Zárás elõtt három perccel érkezünk a romhoz, elintézzük az igazolást, majd seprûként szolgálatba helyezzük magunkat és elkezdjük lebontani a hosszabb távon irányt mutató szalagozást. Ezt megelõzõen azért megnézem magamnak a templomrom belsõ falán az emléktáblát a Kál nemzetség földváráról. (Nagyon rossz poén lenne azt mondani, hogy akkor ez itt a Kál-Kápolna... bocs.)


Árokpartra sétálunk le, majd észak felé kanyarodunk, elõttünk Szentbékkálla házai láthatóak, mögöttük halványan a Káli-medencét észak felõl lezáró dombok. Az izgalmat nélkülözõ árokmenti útról országútra érkezünk, majd keresztülsétálunk a falun, sorra hagyjuk el az igényesen felújított házakat. Kistermetû, lószerû állatok néznek bánatosan, de nincs nálunk semmi olyan élelmiszer, amely kistermetû, lószerû állatok etetésére alkalmas volna, anélkül pedig nem is merek közel lépni. Elsétálunk a Töttöskáli templromromhoz, ide éppen a papírforma szerinti pontzárásra érkezünk. A romtól szép kilátás nyílik a Káli-medencére, ezen kilátás megcsodálásáról halvány emlékeim vannak hét évvel ezelõttrõl. Most a látvány párás, ködös megint, bús novemberi hangulatú. Gyorsan lebontjuk a pontot, begyûjtjük a bélyegzõt és eliszkolunk, hegynek fel. Megint a szõlõk alján túrázunk, érintjük az érdekes ízû vizet adó Öreg-hegyi-kutat. Iszom belõle egy kortyot. Tovább trappolunk fölfelé, egy portánál rackajuhok figyelik mélán, ahogy a két turista lelkesen fényképezi õket. Néhány kanyarral feljebb elérjük az erdõt, virágmintás tábla terel a kilátó felé vezetõ mélyútra. Feldöcögünk, három perccel zárás elõtt lépek ki a kilátó alatti tisztásra. A kilátó aljában bocsánatkérõ felirat fogad, a korláton szalagok lógnak, a felsõ szinten üres nejlontasak lebeg a szélben. A kilátás a mai napra jellemzõen innét is párás, sejtelmes. A zsírkrétával húzok egy ikszet az itiner négyszögébe, majd leszereljük a rendezvény kellékeit. A matricákat lefelé menet veszem észre, az egyik lépcsõfokon hevernek – eltesszük ezeket is.


Meglódulunk, a következõ szakaszon végre nem az emelkedõ lesz meredek, hanem a lejtõ. Szerencsére alig csúszik az avar a lábunk alatt, továbbá megveregetem gondolatban a saját vállamat, mivel eredeti szándékom ellenére mégis hoztam túrabotot – pénteken és ma is hiányzott volna. Leérünk a lejtõn, kilépünk az erdõbõl, szõlõsorok között túrázunk tovább, elhagyva a Balatonhenye felé tartó kék sávot. Leoldalgunk Köveskálra, itt a látnivalókat egy hatalmas templom – régi, mint amilyeneknek a nyomában vagyunk –, a mosóház kõépülete és egy távolságadatokkal ellátott, régi iránytábla jelentik. Továbbá megelõzzük Nagy Lajosékat úgy, hogy errõl nem tudunk. A falu központjától ismét jelzetlen úton túrázunk, az országúton kelet felé indulunk el, de az elsõ lehetõségnél el is kanyarodunk délre, a Sóstókáli rom felé. Cserjesáv mentén visz az út, fázós kézzel szedem a szalagokat. Itt valamivel sûrûbben kerültek ki tegnap, de még mindig elviselhetõ a mértékük. Alig megyünk egy kilométert Köveskál szélétõl, amikor meg kell állni, hogy rendezettebb formába fogjuk a begyûjtött szalagmennyiséget, ugyanis a táskába csak úgy begyûrve túl nagy helyet foglalnak el. Mialatt ezzel foglalkozunk, népes társaság jelenik meg az úton: Nagy Lajos, Szemkeõ Ferenc és három, a tegnapi túráról is ismerõs fiatal túratárs. A „hol elõztük meg õket?” kérdésre a válasz a köveskáli kocsma lesz, ahová mi nem tértünk be. Elsietnek, egyre gyorsabban haladva, mi pedig a szalaghajtogatás befejeztével utánuk lódulunk.


A Sóstókáli templomrom ismét a Káli túráról ismerõs helyszín, hangulatos, a lemenõ sápadt napkorong maradék fényénél, háttérben a majdnem-teliholddal. Bubu telefonál rám, hollétünk felõl érdeklõdik, a 25-ös távot söprögetõ társaság ugyanis elérte a két táv csatlakozópontját. Megkérem, hogy tolmácsolja óhajomat, miszerint onnantól ne szedjenek szalagot, ugyanis négy kilométeres hátrányban vagyunk hozzájuk képest. Átvágunk a legelõn, elõttünk paraszt- és lovasudvarról tájékoztat német nyelvû, nagyméretû felirat. Ismét elérjük a Pétfürdõ-Badacsony turistautat, másik nevén a Balatoni Kéket, ezúttal nyugat felé fordulunk rajta és besétálunk Kõvágóörsre. A Káli-medence többi településéhez hasonlóan szép állapotú épületek között battyogunk végig a falun, besandítunk két kocsmába, de nem látom nyomát túrázónak. Ehhez képest a falu végén, a Kisörsi templomromnál, miközben a szolgáltatást õrzõ Gethével beszélgetünk, fejlámpák fénypontjai bukkannak fel mögöttünk. Jobban meg kellett volna nézni azt a kocsmát, na. Várunk, amíg elhaladnak, a pontzárásig még úgyis van néhány perc. Besétálunk a romhoz, amelynek állapotát a közepesen rendezett kõhalom szavakkal lehetne leírni. Összeszedjük az itt található rendezési holmit, majd betároljuk a Gethemobilba, az eddig hordozott szalagokkal, ellenõrzõpont-kellékekkel együtt. Helyette a szolgáltatásként járó péksütit dézsmáljuk, van virslis, pizzás és sajtos ellátmány is.


Gethe begurul a kocsival a faluba, majd visszasétál, hogy befejezze a túra teljesítését. Megbeszéljük a hétvégi túrák vicces és kevésbé vicces eseményeit, mesél a Szigliget várában szerzett pontõri tapasztalatairól. Közben pocsolyás, széles földúton ballagunk Révfülöp felé, a szalagozással erõsített sárga jelzésen. Szalagozásból tényleg többet látunk, mint jelzésbõl. Távvezeték mentén érkezünk meg az Ecséri templomromhoz (Ecsér valahol Máglód mellett van, (C) Gethe, 2012), ahol még éppen találkozunk Nagy Lajossal. Beballagunk a meglepõen jó állapotú romba, a bélyegzõt egy kõpárkányon találjuk. Innentõl Révfülöp házai között közlekedünk, érintünk egy nem régi templomot, furcsa toronnyal, majd keresztezzük a tapolcai vasútvonalat és az itiner ajánlása szerint – meg amúgy is – kiballagunk a mólóra. Sehol senki, a mozgást a hullámzó Balaton és néhány álmos hattyú képviseli. Ücsörgünk néhány percet, majd visszasétálunk. Egy épület oldalán meglepõ tábla látható: „...elsüllyesztették a Tünde és Kelén hajókat, ezáltal lehetõvé vált azok gyors helyreállítása...” Elsõre a megfogalmazás nekem eléggé homályos. (Utánanéztem, most már értem: így nem robbantották fel és nem is szállították el õket nyugatra a németek, hanem az iszapban "átvészelték" a háború végét. Forrás.) Elsétálunk a Fülöpi templomromig, itt nincs kihelyezve semmi, csak fel kell írni az ellenõrzõ kérdés válaszát, majd a felüljárón átkelve megközelíteni a célt. Sikerül zárásra megérkezni, kapunk oklevelet, kitûzõt, majd összecsomagoljuk a célt, rendet rakunk, és a Bubumobil utasaiként Kõvágóörs és Nemesvámos érintésével Budapestig utazunk. Ezúton ismét köszönöm a részvételt minden kedves résztvevõnek, köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és Gethének illetve köszönöm a rendezésben való részvétel lehetõségét.


-Kékdroid-


Képek a túráról