A Tanúhegyek túrával már korábban is szemeztem, de csak idén sikerült végre el is indulni rajta. A túra helye tõlünk nem messze, autóval kicsivel több mint fél óra alatt értünk a start helyéül szolgáló tomaji iskolához. A 20B távot néztük ki, mondván 3 hegycsúcs elég lesz. Mint kiderült 3 és fél csúcs volt.
A startnál rengeteg ember, így kitöltjük a nevezési lapot, és várunk, hogy átszállítsanak minket a 20B útvonal startjához. Kis csúszás, de semmi gond az indulásig legalább felébredünk, a hangulat jó, az idõ ugyan párás, de legalább hideg nincs.
Megérkezik a kisbusz felszállunk, kellemes klasszikus zene szól, majd indulás. Aki látott már valaha Top Geart, és tudja ki az a Stig, tudja mirõl beszélek, de végülis odaértünk.
Nevezési díj ok, induljunk. Természetesen felfelé. A kulcsosháznál megkapjuk a startpecsétet, mejd ismét indulás. Felfelé. Útközben elhaladunk a Jégbarlang mellett, aztán felmászunk a kilátóponthoz a bazaltorgonák tetejére. A csúcson olyan érzés kerít hatalmába, mintha a felhõk között járnánk, akkora köd van. Kilátás ugyan nincs, de attól ez még fantasztikusan néz ki. Szinte harapni lehetett a ködfelhõt.
Lefelé menet megcsodáljuk a bazaltorgonákat, készülnek a fényképek, a ködbe burkolózó bazaltoszlopok fenséges, és egyben misztikus látványt nyújtanak.
A hegyrõl lefelé könnyû terepen haladunk Gyulakeszi, majd a következõ hegy a Csobánc felé. A köd kicsit enyhül, így láthatóvá válik a korábban megmászott Szent György-hegy, és a következõ préda a Csobánc is. Talán még is jobb volt, amikor az egész ködbe burkolózott, úgy legalább nem láttuk hova is kell felmenni :) Közben egy feltételes pont egy gázlónál, ahol matricát ragasztunk, majd továbbállunk.
A hegymenet könnyen megy, közben ismét matrica egy újabb feltételes pontnál. Fent ismét elcsodálkozom a vár építésének ütemén, már kezd látszani a Káli medence tapolcai része, bár a Balatont még takarja a köd. Finom aszalt sárgabarack a pontnál, pecsét (illetve színes matrica a Csobánc képével), majd irány lefelé.
A hegyrõl könnyen letalálunk, és szembenézünk az újabb kihívással a Tóti-heggyel. Ez sem kisebb sokkal. A hegy elõtt erõt merítünk a Káptalantóti kocsmában sör formájában, majd nekivágunk. Az eleje aránylag kellemesen, de a végefelé akkorát emelkedik, hogy a levegõt kapkodni kell becsülettel. A kilátás viszont pazar. Most már a köd felszállt, így láthatóvá vált a teljes panoráma. Az összes tanúhegy a Balatonnal a háttérben. A Tóti-hegy azért különleges, mert a teteje viszonylag kicsi, nincs rajta fa,így nem akadályozza semmi sem a kilátást. Aki még nem járt a környéken, és nem akar sok hegyet mászni, mindenképpen ide jöjjön fel, és már gyönyörködhet is. Kis csevej a pontõrökkel, újabb színes matrica, és indulás lefelé.
A következõ hegyre a Gulácsra már rutinból megyünk felfelé, szinte nem is érezzük azt, hogy emelkedik. Na jó, de. A hegyre felfelé menõ csigavonalban kijárt gyalogúton sûrû a forgalom, gyakran félreállok, közben egy kis levegõt is veszek, majd egyszercsak a tetõn vagyok. A pontõrnél kellemes meleg tûz ég. Itt is színes matricát kapunk, és így szépen összeállt a panorámakép, amelyen rajta vannak az általkunk megmászott hegyek. Nagyszerû ötlet ez a rendezõktõl. Kis beszélgetés, fényképek, és nekivágunk az út befejezõ szakaszának.
Egy újabb feltételes pont után, még világosban érünk be Badacsonytomajra, a nagyon hosszú Petõfi utcába, de már tudjuk, hogy nemsokára célba érünk. Szintidõn belül ( 7 perccel) érkezünk a célul szolgáló iskolába, ahol kitûzõ, gratuláció, és oklevél a teljesítés jutalma. Az iskola étkezõjében elfogyasztunk egy-egy pohár forró teát, és az "elengedhetetlen" zsíros deszkát is hagymával.
Mivel nem siettünk haza, így a szomszédos pizzériában meg is vacsoráztunk, ahol a túra résztvevõi kedvezményben részesültek. Azt kell mondjam nem rossz marketing fogás.
Összeségében a túra jól szervezett, jól jelölt, gyönyörû vidéken halad.
Jövõre ismét itt a helyünk. Nemcsak õsszel, tavasszal is. |
