Piros 105 (ez kérem hosszú lesz, mint a túra)
Kezdeném azzal, hogy miért "Piros 105"-özöm a Magyar Vándort. Én úgy gondolom, hogy így évek múlva majd jobban beazonosítható lesz ez az esemény a túrázók között.
Nagy készülõdés elõzte meg a túrát, a legnagyobb gondot a megfelelõ ruházat, felszerelés jelentette. Eleve hidegre és csapadékra, frontos idõjárásra kellett készülni. Tehát a ruházat legyen vízálló, meleg de persze ne túlságosan, mert belesülni sem kéne. Utólag belegondolva viszonylag jól sikerült felöltözni. Nagyon fontos még egy jó lámpa. A Csanyától kapott, ruha alatti elemtartós Zoom Artic tökéletes választás hideg idõben. A lábamat (párom nagy örömére) már napokkal elõbb elkezdem alaposan szarvas-faggyúzni (nem is lett egy vízhólyagom se). A legfontosabbnak viszont a bõséges kajálást gondoltam, tekintettel a hideg idõre. Kellett az energia nemcsak a haladáshoz, hanem a test fûtéséhez is. Így deréktáskám szendvicsekkel, kabátom zsebeit pedig tartalék laposelemekkel és csokikkal tömtem tele. A sok szint és csúszós útviszonyokra gondolva felemás túrabotjaimat is felnyaláboltam. Innivalómat a 2 literes Camelbak zsákban hoztam, amit reggel langyos vízzel töltöttem fel (és egy kis izoporral).
Próbáltam 6 óra elõtt a rajtba jutni. A HÉV állomáson már toporog egy-két túrázó. A szerelvényen Tzh-val és kedvesével Krystával, valamint Jámborral találkozom, de Joeylinet is hallani lehet. Már itt elkezdem a táplálkozást. A rajtban már sok túrázó fagyoskodik és rossz hír vár bennünket: a 105 félórás késéssel indul majd, mert nincs itiner. Elszörnyedek Vándorköszörûs könnyû ruházatán, de neki még ez is sok, hja kérem, aki futni készül :-) Végül a TTB-s csapat után nevezek, kapok egy szép jubileumi kitûzõt, és rajt (idõ 6:35)!!!
Gyors kapaszkodás a Róka-hegyre, majd irány a Kevély. Larzen húz el mellettem a sík részen, jó futást kívánok neki. Jönnek az elsõ komolyabb emelkedõk, majd a Kevély meredek részei. Itt robog el a Csanya-vonat a szokásos fél tucat emberrel. A pont elõtt utolérem Krystát és Tzh-t, jó utat kívánva nekik. A kilátás mindig szép a Kevély tetejérõl, most is az. Alattunk az egri-vár, ahol a gyerekek jót játszottak a "Kevély alatti Bolyongáson". De merengeni nincs idõ: itt az 1.ep Nagy-Kevély (6,8 km). Még egy kis cukorkát is kapunk.
Gyorsan tovább is haladok, és szerencsére a nap is kisüt végre. Ezúttal DieM robog el mellettem, dicséri a "Monoton Maraton"-os félmaratonomat, hát köszönöm ez jól esett! A nyereg után utolér Summer Comfort, beszélgetve haladunk tovább. Gyorsan leérünk a hegyrõl. Eszembe jut, hogy ugyanitt a "BEAC MAXI"-n kicsit érdekesebb volt feltámolyogni félholtan, bóbiskolva :-) Jön az aszfaltos rész, és jön Tibet és Vadmalac, a 65-ös távon futva. Én egy kicsit lemaradok a beszélgetõk mögött, 100-asokon nem szabad sosem sietni az elején (sem), sok van még hátra, csak szép kényelmesen :-) Az erdõbe visszaérve kicsit hidegebb lesz, befagyott pocsolya is van bõven. Nem kellemetlenül, de szinte folyamatosan emelkedve elérek Gethe úrhoz, és a 2.ep Tölgyikrekhez (17 km).
A piros jelzés innen egy kellemtelen csúszós, köves, faleveles, bokatörõs ereszkedéssel folytatódik. Futók elõznek óvatosan, de már végre itt a rét, irány Dömös! De sajnos még hosszú út vezet odáig, viszont az egyik kedvenc helyemen, a Szõke-forrás-völgyében. Itt mindig sok emlék rohan meg : gyerekkor, szerelmek, ez nekem már mindig noszalgiaút lesz! DJ_RushBoy rohan el mellettem, majdnem visszazökkentve a bajnokság komor gondjaihoz :-))) Úgy döntök, hogy az elsõ Szakó-nyereghez most kell energiát gyûjteni, tehát jöhet szendvics, és csoki, sok innivalóval. Lassan leérek a faluba. Itt Joeyline pecsétel, Vándor Csillag kedvesen kínálja a jónépet. Zsíroskenyerezem, és innivaló is van bõven. Jó kis ep. ez a 3.ep Dömös (27,8 km).
De már indulunk is SC-vel és társával tovább. Megállok a temetõnél vizet tölteni az ivózsába, de sokat tökölök az izoporral, viszi a szél mindenfele. SC-t már nem is érem utol, találkozom viszont Lpr-el és Jámborral, akivel megegyezünk abban, hogy nem lenne jó, ha ezen a túrán még egyszer összefutnánk, lévén õk rövidebb távon. Hosszú és kellemetlen kapaszkodó ez Körtvélyesig, ha lassan is de haladni kell, nem szabad megállni. A rétnél idén is sikerül a rossz úton továbbmenni az aszfaltig, ezúttal Cr_Lupin-t "rántom magammal" a keverésbe. Jön az utálatos meredek a nyeregig, de lassan fent vagyunk, pecsét Laci069-nél és én már vágok is neki a Szakó-hegynek. 4.ep Szakó-nyereg (32,5 km).
Valami elõzõleg azt súgta, hogy a zöld jelzés csak lefelé indulhat a nyeregbõl. Hát ez súlyos tévedés volt! Nagyon megszenvedek a mászással a csúcsig, és az ezt követõ meredek lejtõ sem esik túl jól. Innentõl viszont jutalomjáték az út, kellemes, egyenes enyhe lejtõ végig Pilismarótig. Itt lehet késõbbi pihenésekre, mászásokra tartalékidõket gyûjteni. Lassan beborul az ég. Az 1.ep-n kapott PEZ cukorkát is el lehet nyugodtan majszolni. 5. ep Pilismarót (38,2 km).
A faluban egy mikrobusz az ep. Van megint enni és innivaló is. Hosszabb aszfaltos szakasz következik, megint lehet (sõt kell) inni és enni is. Egy kicsit beszélgetünk Elsõalkalommal, majd irány a patak és kezdõdik a visszakapaszkodás a Szakó-nyereg felé. Elkezd havazni. Enyhe emelkedõk után, jön Hirsch-orom, nagyon kemény, de szép meredeke. Itt tényleg nem szabad megállni, mert csúszik nagyon a lefagyott sár. Levegõért kapkodva jutok fel az emlékmûhöz. Égett-hárs felé találkozom Attilával, aki térdfájdalmakra panaszkodik, de semmiképp sem szeretné feladni. Együtt érünk a pontra, ahol csokit is kapunk. 6. ep Égett-hárs (45,8 km idõ:15:22).
Nekivágunk a nagyon "zizis" Z+ jelzésnek. Jártam már itt többször is idén az ellenkezõ irányból, tehát ismerõs a susnya. Az egyik cseles leágazónál csatlakozik hozzánk Melinda, akinek ez az elsõ 100-asa, nem nagyon ismeri az utat, viszont borzasztóan elszánt! Gyakorlatilag vele fogok végigmenni a túrán. A Hoffman vadászház utáni nagyon rossz úton leszakad tõlünk Attila. Sajnos rosszul emlékszem arra, hogy hol "vág föl" a Z+ a nyeregbe, kavarunk vagy 20 percet, jujj! Aztán meg lesz a "feljáró" és én nagyon haragszom magamra. Ezt tudni kellett volna, a hó ellenére is, ami most már egyre jobban mindent beborít. Lõttek a "világosban Dobogókõre" akciónak :-( Innen már gyorsan újra a nyeregben vagyunk. 7.ep Szakó-nyereg (48,4 km). Itt még 35-ös távon lévõk is idõznek. Majd hirtelen betoppan Kékes, aki majd felkíséri õket, mivel õ a 35-ös távon a seprû.
Szakadó hóban kapaszkodunk fel a sziklához, és irány Dobogókõ. Lámpa nélkül, de már sötét homályban jutunk el a Turista Múzeumig. 8.ep Dobogókõ (51,9 km). Irány a Turistaház, itt még van kaja. Lecuccolás után kérek egy nagy kenyeret, sört és meleg teát is. Melinda semmit sem eszik-iszik, de nagy nehezen belediktálok egy kis forró teát :-) Aztán nagyon nehezen összecihelõdöm, innentõl már fontos a sorrend. Elõbb a lámpa, mivel a ruha alá kell tenni az elemtartót, sál, aztán a kabát, rá deréktáska, Camelbak, sapka, kesztyû. Ez a mûveletsor majd Nagykovácsiban kb. ötször ennyi idõt fog majd igényelni. A teremben lévõ többi 105-ös túrázóval megegyezünk, hogy most kezdõdik a túra!
Kicsit nehéz elindulni a hideg hóesésben, innentõl mindig kell majd egy félórás bemelegedési idõ. Kicsit csúszkálva, de legalább ereszkedve jutunk le Pilisszentkeresztre. A fákon néhol fényvisszaverõ pöttyök segítik a tájékozódást (már a BEAC-on is látni lehetett õket). Átgyaloglunk a falun, könnyen meglesz a jelzés leágazása is. Innentõl kell nagyon figyelni, de innentõl az elõttünk járók nyomai is segítenek. Pilisszántó határában összejön egy kb. 10-es csapat, valaki szerencsére mindig tudja az utat. Itt egyszercsak megint találkozunk a térdfájós Attilával, aki a Szántóra kért mentéséhez igyekszik. Feltámad a szél, keményen verik az arcunkat a hópelyhek. Az ivózsák "szopókájában" jeget érzek. A hó már több centi lett közben, sajnos a cipõm megadja magát a természetnek, és elkezd átázni :-( Együtt nyomul, csúszkál a csapat, a pont van egy becsapós elágazás, de tavalyról világos a helyzet, és már ott is vagyunk B_Feri-nél, és a lobogó tûznél. 9.ep Csévi-nyereg (61,3 km).
Már nagyon vágyik mindenki a gulyásra, úgyhogy azonnal indulunk tovább. Megint összejön a kis csapat. Sajnos a nappal triviális szakaszon jönnek a gondok sorban. Szerencsére megint van mindig olyan, aki tudja az utat. Ezen a szakaszon döbbentem meg a legjobban. Tavaly még világosban, száraz idõben, egyedül semmilyen gondot nem okozott. Itt viszont most semmi sem egyértelmû. Néha már a nyomok is össze-vissza vezetnek. A hó lassan havas esõre vált. A "menetoszlop" elkerülhetetlenül szétszakadozik, egyszercsak egyedül maradok a legvégén. Elérkezem a túrán elszenvedett egyetlen, de nagyon kemény holtpontomhoz. Egy nagy emelkedõ elõtt egy földön guggolva pihenõ idõsebb túratársat érek utol. Jön a legnehezebb emelkedõm a túrán. Nagyon lassan vonszolom magam egyre feljebb, sose ér véget ez az átkozott mászás! Aztán persze véget ér, és- biztató vonatfüttyöket hallgatva- a fenyves-gerincen átkelve elérem a csárdát. 10.ep Kopár-csárda (69,4 km). A csárda elõtt feladásra készülõdõ, talpfájós túrázókat próbálok a továbbhaladásra rávenni. Sajnos a fejemben lévõ "idilli kép" a csárda melletti pihenésrõl gyorsan összomlik. Az idõjárás itt nagyon betett! Pecsételés után leülök Melindához, aki még a levesét eszegeti. Sajnos az én adagom is enyhén szólva langyos (de azért finom). A pad hideg, vizes, úgyhogy minél gyorsabban próbálunk továbbindulni. Észreveszem a hó alatt szétázott "ikszelõ lapokat". Elemcseréhez sem érzünk túl nagy kedvet, elhalasztjuk Nagykovácsiig. Hirtelen a fejemhez kapok: el kellett volna kérnem a Pilisszántón feladó Attila rajtszámát! Szerencsére a nevét tudom, tehát gyorsan lejelentem a rendezõknek.
A padról való felkelés és elindulás megint nem egyszerû mûvelet. Aki ekkor látott a latyakban csoszogva, nem sokat tett volna a beérkezésemre! Átkelünk az úton, majd jön Kakukk-hegy. Minden Kakukk-hegy fantól elnézést kell kérjek, de a meredeken való kapaszkodás közben nagyon csúnyákat gondoltam! Melinda sikeresen kirúgja a sátorcöveket, én pedig azonnali pecsételést követelek, a sátrat összerakni próbáló pontõröktõl. Biztos örültek nekünk :-) 11. ep Kakukk-hegy (70,5 km).
Kicsit kevergünk Pilisszentivánon, itinert is kell nézni, de elérünk a már bezárt Villa Negrához. Latyakos sárban haladva, eseménytelenül érjük el a 12. ep Hosszú-árok (75 km)-t. És a magányosan ácsorgó pontõrt.
És jön az elõre rettegett mászás Nagy-Szénásra. Elõtte majdnem elnézünk egy elágazást, de szerencsére résen vagyok, és visszafordulunk. Mások is jönnek szembõl, együtt vágunk neki a soha véget nem érõ szerpentinnek. Én is arra szavazok, hogy tavaly óta, megnõtt a hegy, nem ilyen hosszú mászásra emlékeztem. Kanyar kanyart követ, a szél rázza a fákat. Persze megint lemaradok, de csak mászom és mászom. Itt most már nem szabad megállni, gyerünk tovább! Néha látom az elõttem járók fényeit egy-egy kanyarban. Eláll a csapadék, és sajnos nincs töksötét, a hegy belátható. Mindig van még feljebb, mindig van még egy kanyar. Már nagyon magasan vagyok, de még mindig a hegy nagy tömegét látom magam felett. De hopp! Ez már csak egy pár méteres dombocska, és egy éles kanyar mögött itt is az emlékfal, a 13. ep Nagy-Szénási emlékfal (77,9 km). Mindenki a tûznél melegszik, de ráveszem Melindát, hogy inkább zárt helyen pihenjünk Nagykovácsiban.
Még sajnos fel kell mászni a hegy tetejére, ahol persze tombol a szél. Kellemetlen ereszkedés után, nem túl jólesõ aszfalt jön, de végre itt van a 14. ep Nagykovácsi (80,6 km idõ:0:45). Azt javaslom Melindának, hogy félkettõkor induljunk tovább, így a marad 7 óránk 23 km-re. Tehát már "csak" egy "Téli Teljesítménytúrát" kell teljesíteni! Az lett a rögeszmém, hogy ezen a nagykovácsi pihenõn múlik minden! Itt jól kell csinálni a dolgokat. Tehát lecuccolok, kabátot kifordítom, hogy száradjon a belseje, sokat eszem, iszom, feltöltöm a Camelbak-et félig. Elemcsere, mindkettõnk lámpájában. Hihetetlen, de mire ezeket elvégzem lepereg a 45 perc! Így pihenéskor, hihetetlenül pörög az idõ!!! Közben elmegy egy nagyobb csapat. "-Úgy indultok, mintha kivégzésre mennétek!" szól rájuk, egy még humoránál lévõ túratárs. Hát szegények tényleg nagyon keservesen indultak el! Közben befut a TTB-s csapat is. Tartani kéne a kitûzött idõt, mert már fázni kezdünk, tehát mi is összekészülõdünk. Felveszem a nehéz, hideg, vizes kabátot és egybõl vacogni kezdek.
Az elsõ lépések kint az éjszakában nagyon keservesek, nagyon lassan melegszünk át. Most szinte jólesik a mászás is, a piroson felfelé. Pár hete fiaimmal szép napos idõben haladtunk itt az "Ördögkeréken", meséltem nekik, hogy erre megy a "Piros85" . Hát nesze nekem!!! :-) Lassan azért kezdi éreztetni a hatását az evés-pihenés: viszonylag jól haladunk. A távolban, magasan már látható a kilátó. Elérjük az aszfalt utat is, és egy kis kapaszkodás után már itt is van Gethe úr és Kékes azaz a 15. ep Fekete-fej ( 87,8 km). Kapunk kólát, ami jól jön, így hajnali fél négy körül. A többi éjjeli ep.-hez képest õk a legfrissebbek!
Ereszkedés után mászás a Hárs-hegyi körúthoz. Még ez is jól megy, de aztán jön a mumus a tavalyi "vesztõhely" a János-hegyi szerpentin. El sem hiszem, hogy valóban csak 1,6 km-t kell mászni, hiszen ez is végtelen mászásnak tûnik az orkán erejû szélben. De most viszonylag könnyen fent is vagyunk, a kivilágított kilátónál. Csak a pont nincs sehol! Keressük össze-vissza a kilátó körül, bekukkantunk az ott parkoló kocsiba is. Majd észrevesszük az irányítótáblát: "Ep. a Suzukiban", csak ez is megtéveszt, mert a szél miatt megpördülve rossz irányba mutat. Végül lesétálunk az úton, és valóban itt a Suzuki és a 16. ep János-hegy ( 92,5 km).
Latyakos utakon indulunk tovább Makkos felé. Még mindig jó tempóban haladunk, jó erõben érzem magam, átlendülök egy lélektani ponton, most már biztos meglesz a teljesítés! Nagyon csodálom Melindát, hiszen kettõnk közül szerintem sokkal jobb formában van most is! Egy 100 km-es túra vége felé is olyan könnyedén sétál, mintha csak a Körúton tenné! Ezek az "új túralányok" mennek, mint az atom, tehát uraim jobb, ha felkötjük a gatyamadzagot!!! :-) Node egyenlõre Makkos felé tartunk, egyre álmosabban, hatalmasakat ásítok. Elõhalászok tehát a deréktáskából egy - a direkt erre az alkalomra magammal hozott- koffeintablettát. Ez segít. Egyszercsak meglátjuk a templomot, és elérjük Joeyline sátrát, azaz a 17. ep Makkosmáriát (96,8 km). Joy lassan és morgolódva adja a pecsétet, ó minek is kellett felébresztenünk! :-)
Tehát gyorsan tovább, itt most biztos nem adom fel, mint tavaly a P85-öt :-))) Még 6 km! Elkezd lassan világosodni, és jön a Gethe által beharangozott nagy mászás (férfiasan bevallom azt hittem viccelt!). Most viszont ezen a túrán semmi sem állíthat már meg, nem ezért küzdöttünk ennyit! Legyûrjük ez emelkedõt! Egy nehezen kapaszkodó lányt próbálok bíztatni az emelkedõ végén. Aztán utolérjük a Nagykovácsiból elõttünk negyedórával induló csoportot is. Néhányan közülük sántikálnak, néhol már nem hajlik a térd sem. Próbálok valami bíztatót nekik is mondani. Lámpa végre tizenvalahány óra után lekapcs. Egy sáros, csúszós ösvényen végre leereszkedünk Budaörsre. Nagyon szép ez a város, és a dombok is körülötte, egyszerûen minden szép és tökéletes!!! Egyszerre besétálunk a célba. Egy srácot az édesapja vár, és elkíséri az utolsó kilométerre. Cél Budaörs, Városi Klub (102,9 km idõ: 6:54). Szép volt, nehéz volt, elég volt! Jön az elég szerencsétlenül "elsülõ" fényképezkedés: Ebola úgy terelgeti össze-vissza a népeket, mintha csak most keltünk volna fel, és idesétáltunk volna fényképezkedni. A kupa speciel nekem tetszik. A virsli, és a forró, finom tea viszont kárpótol a hercehurcáért. Vándor Csillag ugyanolyan mosolygós, mint Dömösön. Nagyon jót reggelizem, majd elbúcsúzom Melindától, a fantasztikus lánytól, aki szerintem bármilyen túrának nekiugorhat innentõl kezdve! A buszmegálló szerencsére közel, tehát viszonylag gyorsan, kényelmesen hazajutok.
Hejj-hajj, ezért jövõre is kéne ez a 105-ös táv :-) Ha nem lesz, akkor a még "élõ" revans következik a 85-ön.
|
