Túrabeszámolók


Bakony szurdokvölgyei/Bakony Félmaraton

nafeTúra éve: 20122012.11.14 21:19:56

Bakony szurdokvölgyei 25


GPS-el mért távolság: 24,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 320 m.


Nem rajongok a nem körtúrákért, mert megközelítésük nehézkes, többletidõt igényel. Kivétel a Fehér-Vár-Palota, ahol a két város között negyedóránként van busz. Itt másfél-két óránként. Alapos rátartással kell tervezni az utazást. Azonban elõzõ nap átfáztam montizásnál, s éreztem valami nincs rendben ezért a túrán történõ indulás mellett döntöttem. Már többször sikerült a kezdõdõ betegséget gyalogtúrával elmulasztani. Nem voltunk túl sokan a nevezésnél, mégis lassan haladtunk, mert egy személy intézett mindent és elég szép számmal jelentek meg túrázni vágyók. Végre kezemben az igazoló lap. Gyorsan átfutom. OK. Arra megy a mit gondoltam, s már neki is vágtam a táv teljesítésének. Kényelmes tempóban gyalogoltam kifelé a városból. Ahhoz képest, hogy milyen barátságtalan idõben várakoztunk reggel a buszra, most igen kellemesre változott. Még a városon belül megszabadultam a második réteg fölösleges ruhától, nehezítve a hátizsákot. Még nem hagytam el Zircet, amikor a szélálló sapkát is lecseréltem. De jó lett volna elõzõ nap az ilyen idõjárás a néhol csak 50 m-es látást biztosító köddel, a 4 fokos átlaghõmérséklettel és a jeges széllel szemben.


Végre letérhettem az aszfaltról, s kellemes mezei és erdei úton ballaghattam. Gyönyörûek az õsz színei a Cuha-völgyében. Ismerõsök értek utol, s egy kis beszélgetés kedvéért fölgyorsítottam. Beszélgetés közben gyorsabban telik az idõ. Már a város határában is lestük, mennyi víz van a Cuhában, s latolgattuk, mennyire lesznek nehezek a gázlók. Ez a számukra okozott gondot, mivel futócipõben teljesítették a távot, az pedig csak a vízmentes (isten mentse a víztõl) kategóriába tartozik. Én inkább a Cuha-völgyi sártól tartottam az elmúlt esõzések következtében. Szerencsére errõl szó sem volt. A patakot természetesen most sem a piros jelzésen kereszteztem, hanem tettem egy kispistázó kitérõt a vasúti híd felé. Számomra érthetetlen, miért nem erre jön a jelzés, hiszen csak 50 m kitérõt jelent (déli irányból viszont kb. 200 m-t, amit a síneken kell megtenni, be nem látható kanyarban), viszont kicsit nagyobb víznél igencsak próbára teszi az ember ügyességét az átkelés. Ettõl kezdve a patak jobb partján vezetõ ösvényt viszont nagyon kedvelem. Hamarosan elértük Porva-Cseszneket, ahol Anita fogadta a túrázókat, egy kis mandarinnal és innivalóval. A kabátom is melegebb, mint kéne, és ennek megfelelõen ki is izzadtam, így gyorsan továbbindultam.


A murvás utat egy méteres sáv kivételével avar borítja. Meglepetésre nem sokkal gyalogol elõttem a Bödõ família. Valamivel elõttem rajtoltak. Normál esetben esélyem sincs tartani velük a lépést, s percek alatt eltûnnek a horizonton. Õk sem bakancsban jöttek, így eléggé óvatosan keresztezték a patakot, s a második gázlónál utolértem õket. Jót beszélgettünk Vinyéig. Tudom õk is szeretik a kerékpáros teljesítménytúrákat, elmondtam, hogy jövõre a Vértesi Kerekezésnél tervezek újra egy hosszú távot is, ami nem megy erdészeti aszfaltúton, hogy ne legyen gond az engedélyezéssel. Amikor kitaláltam, hogy jó lenne egy Vértest körbekerülõ táv, és elkezdtem tervezni, magam is meglepõdtem, hogy a számítógép szerint teljesen szabályosan (ehhez azért kell egy 100 m-es murvás szakasz Csákberény és Csókakõ között a borúton) 110 km körül van. Gyorsan le is tekertem a távot, viszont mivel semmiféle térképet nem vittem magammal (otthon felejtettem, illetve a GPS-emen sem volt semmi), egy elágazást benéztem Tatabánya elõtt, s kerültem egy kicsit, nincs pontos adatom, de az biztos, hogy kevesebb 120 km-nél, a szint pedig 1000 m-nél (nekem a 121,4 km-re kereken 900 m szint jutott, de az igazi út egy kicsit szintesebb). Az õszi kisgyóni túrára, ami az idén esõ miatt elmaradt, tervezek három aszfaltos távot, 50; 80 és 110-120 km, amibõl a leghosszabbat még csak számítógépes térképen mértem le, a másik kettõt végig tekertem már és az itiner is készen van. Ez utóbbi táv érdekli õket, s még tippet is adtak, hogy a Mór – Bakonycsernye szakaszon jó lenne beletenni, a Nagyvelegi kitérõt. A 60-as montis táv viszont hidegen hagyta õket. Elmondtam, én csak a távok kitalálását és a szükséges jelölést vállaltam, a többi szervezési feladatot nem.


Vissza a túrához. A gázlóknál nagyon kevés a víz, így gyorsan haladtunk. Ha nincs 20-25 centinél mélyebb víz, akkor engem bakancsban, kamáslival nem zavar, simán átgázolok rajta és kész. A szurdokrész gyönyörû. Kis idõ múlva megérkeztünk Vinyére. A Vinye.hu büfében volt az ellenõrzõ pont. Hibáztam, nem ettem zsíros kenyeret. Ekkor még nem éreztem magam éhesnek. Eddig a táv sem igazán megerõltetõ. Majd 14 km-re jut 40, az-az negyven méter szint. Bezzeg az Alsó-Cuha-szurdokból kikapaszkodásnál, úgy 200-250 m-en összeszedtünk 70 m-t. Ittam egy bögre jó forró teát, s továbbindultam. A Bödõ família gyorsabb volt, hamarabb indultak. A rövid távokon elég szép számmal indultak gyerekek is.


Vinye alatt, a Kõpince-forrásig, illetve a Hódos-érig száraz a Cuha medre, megkönnyítve a haladást. Szépek az erdõ színei a Zsidó-rétnél. Az erdõbe beérve, meglepetésszerûen ellenõrzõ pontba botlottam. A pontõr elmondta, egyszerûen túl hamar értek oda az elsõ túrázók és futók, így csomagokkal felpakolva nem tudta elérni a kiírás szerinti helyét. A futóknál ez jelentett is problémát. Aláírás után, ballagok tovább. Az Alsó-Cuha-szurdok alaposan lelassít. Gyakran állok meg fotózni. Gyönyörû a szurdok, õszi színekben meg pláne. Víz csak itt-ott a medencékben. Lassan elérem az Ördögrét szélét, s ott a szalagozás, azonnal, az elsõ völgyben nekiindul a hegynek. Nem a kiírás szerinti S+-on vezet, hanem eggyel délebbi völgyben. Itt jött a fentebb említett jó meredek kaptató. Mire a meredek rész végére értem éreztem éhes vagyok. Nem álltam meg enni, hanem ballagtam tovább, a kellemes erdei úton. A Kenyeri-hegy közelében magányos futó jön szemben. Szóltam neki, ha a maratonon indult, akkor rossz felé megy. Szerinte viszont jó, mert arra megy a szalagozás. Hiába mondtam, hogy az a gyalogosoké, s a Cuhához visz, nem hallgatott rám, ment tovább. Késõbb, alighanem Csesznek szélén ért utol, amikor a fölösleges cuccaimat pakoltam be a kocsiba, ne cipeljem az utolsó kilométeren. Nem sokkal késõbb két futó jött szembe, mögöttük pedig kissé lemaradva hárman. Õket sikerült visszafordítani. Morogtak is a rossz jelölésen. A két táv találkozásához közeledve figyeltem, vajon mi lehetett a probléma. Az elágazás elõtt 20 m-el már láttam valami fehér lapszerûséget a fûben. Odamentem, s a futók útbaigazító táblája feküdt ott jól láthatóan, a nyíl a helyes irányba mutat. Fölvettem, s a két rajzszöggel visszatûztem a fára. Sajnos a két rajzszög ekkora szélben, a puha akáckéregben nem sokáig képes tartani a laminált lapot. A másik probléma, hogy a futók útvonalán érkezve, a gyalogosok szalagjai hamarabb, könnyebben észrevehetõek, mint a futóké.


Nyílt, hideg szeles, de szép kilátású részen gyalogoltam, majd végre beválthattam a fák közé. Az idõ jobb lett, én pedig olyan szinten éheztem, meg, hogy a cél elõtt 4-5 km-el kénytelen voltam egy energiazselét megenni. A S+-ról már látszik a vár. Beértem a faluba, s irány a Kõmosó-völgy. Jó szokásom szerint, amint lehet, lementem a patakhoz, ahol szembe találtam magam a trehány favágók által otthagyott ágakkal. Leküzdöttem. Jöhetett az utolsó emelkedõ. Ez is jó meredek, de a végén kárpótol a vár látványa. A vártól már csak egy kis kényelmes séta, s bent vagyok a célban. átvettem a kitûzõt, emléklapot, ettem egy kis inkább sós, mint zsíros kenyeret (a hideg miatt a szírt csak vágni lehetett, kenni nem), ittam rá egy kis jó forró teát, s hazafelé indultam. A nagy megfázást megúsztam, az arcüreggyulladást nem.


A túra nagyon kellemes, látványos. A Cuha ilyen alacsony víz- (szárazság-)állásánál viszonylag könnyen járható.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/1000 Ft-ért térképvázlatos igazolólap itinerrel (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá), a célban pedig emléklap és kitûzõ, járt. Porva-Cseszneken mandarin, ásványvíz, vagy üdítõ, Vinyén zsíros kenyér és tea, a 3. EP-n szaloncukor, a célban pedig zsíros kenyér és tea volt az ellátmány.