Túrabeszámolók


Piros túrák / Magyar Vándor

(budai-)H.G.Túra éve: 20062006.11.07 03:11:18
Magyar vándor 105 - beszámoló a seprû szemszögébõl

A túra elõtt nem igazán aludtam sokat, éjjel nagyrészt topikokat olvasgattam és adminisztráltam, így csupán 4:25 és 6:55 között volt szerencsém aludni egy keveset. A 7:40-es HÉV-vel közelítettem meg a rajt helyszínét, KÉKES topik- és seprûtárssal, így 7:59-re értünk menetrend szerint Csillaghegyre, amelyet a rendezõség egy része nem fogadott töretlen lelkesedéssel (Miért jöttünk ilyen késõn?)

Végül 8 óra után pár perccel tudtunk elindulni (a 105-ös itinerek elfogytak, így eleinte egy 85-öset kaptam, végül groba adott egy 105-ös itinert is, ami lényeges volt abból a szempontból is, hogy figyelemmel tudtam kísérni a kiírt zárási idõket). Jó tempóban haladva az ürömi mûút után, a kõbánya elõtt értük utol a 35-ös távon indult mezõny végét, így gyakorlatilag õket felkísérve értünk fel a Nagy-Kevélyre a hivatalos zárás elõtt 5 perccel, ahol többek között v63 152 teljesített pontõri szolgálatot.

Itt elbúcsúztam KÉKEStõl, aki a továbbiakban a 35-ös távot söprögette (valamint Dobogókõig az összes távot a 105-ös kivételével), és a 105-ös mezõny nyomába eredtem. Csikóváralján értem utol Edyth, povyági és Varacskos Disznó topiktársakat, akiket felvezettem gethe pontjára, a Tölgyikrekhez.

Gethe úr megkínált jégkockákat is tartalmazó almalevével, közben a többiek leléptek. Már éppen továbbindulni készültem, amikor megérkezett a rajtot lekésõ gjekler és kis csapata, akik egy, a seprû kollegától kapott cetlire gyûjtötték a bélyegzéseket. Nagyjából õket követve értem el a Bükkipuszta utáni K - P elágazásba, ahol egy egyéni túrát teljesítõ csóványossal találkoztam. Innen jó tempóban továbbsietve értem Dömösre, itt már több mint egy órás elõnnyel a megadott pontzáráshoz képest. A zsíroskenyérbõl már csak egy szelet jutott, de a májkrémesbõl Vándor Csillag még összeállított egy-egy szendvicset. Az üdítõk közül a halványzöld és a narancssárga színûbõl lehetett válogatni, ezen a ponton a vörösbõl épp nem volt hígítva.

Innen felfrissülve haladtam tovább felfelé, megtekintve a felújított Veres Gyuri-pihenõt és a hozzá tartozó EET-kódot, majd a régi PO elágazásnál értem utol a 105-ös mezõny végén haladó anti01-et és túratársnõjét.

Komótos tempóban haladtuk tovább fel a Szakó-nyeregbe, ahol laci069 várt bennünket egy hatalmas sátorban, melyben bakancsboginak is jutott hely a rövid várakozás idejére. Õ ugyanis a bajnokság miatt a 35-ös távra is benevezett, majd a célból visszasétált a nyeregbe, hogy onnan társaságunkban folytassa a 105-ös táv teljesítését.

Innen egy rövid, de meredek mászással jutottunk immáron sûrû hóesésben a Szakó-hegyre, majd onnan tovább jó tempóban le a Vasas Maratonról ellenkezõ irányban megismert zöld jelzésen Pilismarótra, ahol OT Roli várt bennünket az ismerõs mikrobusszal. Itt kaptunk egy-egy csokit, és volt korlátlan mennyiségû vörös színû üdítõ (valamint kb. 1,5 óra elõnyünk a hivatalos záráshoz képest).

Ezután egy hosszú mûutas szakasz következett a piros jelzésen, közben ránksötétedett. Kb. 8 éve jártam ezen az úton utoljára, szerencsére azóta a jelzéseket felújították, így a sûrû hóesésben is viszonylag könnyen megtaláltuk az utat. A Hirsch-oromra nem volt könnyû felmászni, kezdett csúszóssá válni a meredek, vékony hóréteggel belepett ösvény. Rövid szusszanást követõen indultunk tovább a Felsõ-Ecset-hegy érintésével az Égett-hárshoz. Itt én a Felsõ-Ecset-hegyre javasoltam eredetileg a pontot, mivel így a Felsõ-Ecset-hegy alatt a murvás úton lehetett elvileg kispistázni, megspórolva némi szintet és az Ecset-hegy utáni meredek lejtõt - remélem, nem sokan éltek vissza a lehetõséggel. Az Égett-hársnál Dodó és Roli várt minket a tábortûznél a Rákoskerti Lemaradás TSSZE képviseletében (korlátozott mennyiségû csokival).

Ezután következett a meglehetõsen rosszul jelzett Z+ jelzésû szakasz, ahol a bozótosban két újabb bizonytalankodó túratársat gyûjtöttünk be, így már 6 fõsre duzzadt a karaván. Negyed 8-kor, vagyis egy órás elõnnyel zártuk másodjára a Szakó-nyeregben laci069 pontját, akinek a sátrába jó volt behúzódni kis idõre a tomboló hóvihar elõl.

Anti01-ék közben elhatározták, hogy Dobogókõn feladják a túrát a kialakult extrém idõjárás és az átázott cipõjük miatt (ekkor mondjuk már én is cuppogtam a túracipõmben). Az aznapi utolsó, 20 órakor induló autóbuszt nem sikerült elérni (amúgy november 1-én változott a menetrend, elõtte negyed órával késõbb indult ez a járat...), így a Turista Múzeumhoz felérve a gondnok, OT Ádám javaslata alapján elkezdtek telefonon szálláslehetõségek felõl érdeklõdni. Itt egyébként a fûtött múzeumban volt ezúttal a pont, és herobertoék vártak bennünket korlátlan mennyiségû almával.

Kb. 20 perces pihenõt követõen tovább is indultunk bakancsbogival és a két sráccal, akiket a Z+ jelzésen szedtünk össze, és jó tempóban értünk le Szentkeresztre, ahol még éppen nyitvataláltuk a zárni készülõ kocsmahivatalt. Benyomtam egy kávét, azonban mintha altatóport tettek volna bele, úgy elnyomott késõbb az álmosság - kénytelen voltam elõvenni késõbb a kisrádiót. Pilisszántó határában egy autóból Szepó adta nekünk a következõ pecsétet, miután b_feri nem tudott a Csévi-nyeregben megvárni, így ott már csak az õ, és a tábortûz hûlt helyét találtuk. Közben alkalmi társaink sajnos elcsoffadtak, így elõször a Kopár csárdához kértek autós mentést, majd az Iluska-forráshoz felvezetõ murvás úthoz érve már nagyon nem ment nekik az emelkedõ, így javasoltam, hogy inkább forduljanak meg, és a murvás úton menjenek vissza Pilisszántóra és oda kérjék a mentést.

Ezután már többnyire bakancsbogival ketten folytattuk a söprögetést és a túrát. A Kopár csárdához érve már a havazás nem, csak a hideg volt kellemetlen, miközben langyos, ámde korlátlan gulyáslevesünket kanalaztuk. JZ és egy csomó rendezõ közben a mikrobuszban üldögélt, amíg megettünk néhány lekváros kenyeret is. Közben a rendõrség is megjelent, azt hitték hogy lerobbant a mikrobusz és segítségre van szükség (amúgy teljesen udvariasak voltak).

Az etetõponton negyedórára zsugorodott idõelõnyünk a hivatalos záráshoz képest, így indultunk tovább a Kakukk-hegyre, ahol éppen e b o l a húga és annak barátja kezdte el lebontani a sátrat. Továbbmenve a Hosszú-árok bejáratánál egy magányos pontõr ácsorgott a sötétben és hidegben, tájékoztatása szerint 20 perce haladt el az utolsó túrázó.

A következõ emelkedõt továbbra is utálom, mind a Piros 85-rõl, mind az egykori 3x50-rõl kellemetlen emlékeket õriz meredekségével és hosszúságával. Ez az emelkedõ Kocsis Janit is megviselte, ugyanis a K+ jelzés elágazása elõtt sikerült õt utolérni, miközben alkalmi túratársa 20 percet várt rá fent az emlékfalnál. Itt amúgy OT VSanyi és VAttila volt a pontõr. Továbbhaladva végül 20 perces idõelõnnyel értünk Nagykovácsiban a plébániára, ahol groba. és OT Kati várt a ponton sárga és zöld színû üdítõvel, valamint ilyen-olyan kenyerekkel.

Wolf úrral a zárás szerinti idõpontban indultunk tovább, majd Wolf úr elõresietett, míg Kocsis Jani ekkor még nem indult el és nem is ért utol, vele furcsamód csak Budaörsön, a cél elõtt kb. 100 méterrel találkoztunk. A továbbiakban mindenesetre átalában a kiírt zárási idõben, vagy azt néhány perccel megelõzõen haladtunk át a pontokon. Így jártunk a Fekete-fejen Gethe úrral és az immáron pontõrré avanzsálódott KÉKES topiktárssal, tõlük kólát kaptunk topikmeglepetés gyanánt. Az életveszélyes Szépjuhászné úton vasárnap reggel negyed hét körül egyetlen autóval sem találkoztunk, a rég nem látott Hárs-hegyi körút felé felkapaszkodva pedig végre kikapcsolhattuk lámpáinkat. A János-hegyre érve Toperczer Andrással találkoztunk, aki jött leszedni a figyelmeztetõ táblát, majd lent a nyeregben OT Nád Béla és spurizó várt bennünket a Szigethalmi TE képviseletében egy autóban. Nagyrészt jeges-latyakos úton ereszkedtünk tovább a Virág-völgybe, majd onnan egy kutyasétáltató nénivel találkoztunk, mint egyetlen sétálóval háromnegyed nyolc körül Makkosmária felé továbbhaladva. Ott Joeyline várt bennünket az esõházban felállított sátrában, és meglepõ módon nem kellett õt felébreszteni.

A Végvári-szikla környékén sárra számítottam (egy régebbi Normafa 20-ról származó emlékeim alapján), de a sétautat itt felszórták, így inkább csak a Budaörsre levezetõ meredek ösvény bizonyult sárosnak. A célba végül 9:38-kor léptünk be, ahol megkaptuk az oklevelet, e b o l a készített rólunk egy-egy holdkóros felvételt, majd átöltözést követõen az étkezõbe fáradtunk, ahol a még mindig mosolygós Vándor Csillag kínált bennünket korlátlan mennyiségû (és ezúttal elfogadható minõségû, nem vacak T**** gazdaságos) virslivel és teával. Ezenkívül heroberto jóvoltából kaptunk VIP szolgáltatást is, kakaót és capuccinot. A hálóteremben ekkor már kevesen tartózkodtak, pl. highlander88, míg a rendezõk között moiwa, groba. és az idõközben beérkezett Joeyline képviselték a topikot.

Képek: http://www.kep.tar.hu/budai_hg/50390462#2