Túrabeszámolók


Írottkő

nafeTúra éve: 20122012.10.25 17:27:20

Írottkõ 35


Két elõre betervezett „eltévedéssel” a GPS-el mért távolság: 45,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1510 m.


Reggel, a szokásomtól eltérõen egy órával késõbb indultam otthonról, a köd is hozzátett az utazási idõhöz, így csak valamikor háromnegyed nyolc után tudtam benevezni. Úgy döntöttem, elég lesz a 35-ös táv is, mivel már évek óta birizgálta a fantáziámat a Sötét-völgyben vezetõ út, illetve van-e jobban járható kijárat fölfelé a Hosszú-völgybõl, mint a piros jelzés. Eldöntöttem, ennek most utánajárok.


A megszokott zöld jelzésen ballagtam kifelé a városból. Hamar lemelegedett rólam egy réteg ruha. Az Óház-tetõ elõtt utolértem Veráékat, s velük mentem a kilátóig. Fölfelé kiértünk a ködbõl, de nem láttam értelmét a kilátóba fölmenni. Pecsételtem, s mentem tovább. Kellemes úton talpaltam a Vörös-kereszt felé, s ez utána sem változott. A P+ jelzés aszfaltos szakaszának egy részén, viszont nem volt tanácsos mély lélegzetet venni, olyan büdös volt valamilyen elhullott állat miatt. A Velembe vezetõ meredek lejtõ nagyon nem esett jól a combomnak. Be akart görcsölni. Megúsztam, csak másnap volt a szokásosnál sokkal nagyobb izomlázam. Velemben megkaptam a második igazoló pecsétet, ettem egy kis zsíros kenyeret, ittam két bögre jó forró teát, s irány Bozsok.


Az alkotóháztól nem messze, gyerekcsoportot értem utol. A legapróbb kislány (8–9 éves lehet?), majdnem akkora biciklis futártáskával ballagott, mint saját maga. Ezt meg is jegyeztem, s megkérdeztem, végig õ fogja cipelni. A tanító néni felelt rá: kénytelen lesz, ha már ezt választotta ki. Találkoztam még velük az Írott-kövön is és a célban is. Egyik helyen sem tûnt megviseltnek. Az Írott-kövön vidáman birkózott, a célban pedig a gerendán és a korláton tornázott (32 km táv és 1200 m szint után. Hmm.).


A K+ egészen a murvás útig kellemes, utána is jó az út, csak tavaly óta kiirtották jobboldalt az erdõt, s ez minden csak nem szép látvány. Egy jó van csak benne, a kék háromszögjelzés jobb úton vezet. Bozsoknál újabb pecsét. Megkezdtem a jó kis kaptatót. Egy idõ után érzem, túl laza a bakancsom, s mintha baj lenne a sarkammal. Megálltam, s a gyanús helyre, megelõzendõ a kidörzsölést, tettem egy vízhólyag tapaszt. Még háromszor álltam meg, mire sikerült a bakancsfûzõ feszességét eltalálni. Megtanultam már, inkább többször állítgassam, amíg jó nem lesz, mint túl szorosra kötve megnyomja a lábfejemet, mert az több napra nagy halál. Nagyon tud fájni. Ha túl laza, az meg vízhólyagot okozhat. A kék háromszögjelzésrõl egy picit rátérve a piros háromszögjelzésre, gyönyörû a köddel telt Sötét.völgy látványa. Fotózást követõen vissza a kék háromszögjelzésre, s kisvártatva elértem a Kalapos-kõ sziklacsoportját. Kis nézelõdés és fényképezés után talpalok tovább. Elértem a vasfüggöny zöldet és a Dél-Dunántúli kék jelzést, s arra jobbra ráfordultam. Ennek a murvás útnak a folytatása érdekel engem. Ballagok, s amikor az út keresztez egy patakot a Sötét-völgyben, jobbra fordulva maradok rajta, „eltévedve” a túra kijelölt útvonaláról, ami kissé balra megy tovább. Megyek lefelé. Bele a ködbe. Egyre hidegebb van. Az út jó, csak ritkán járnak rajta, ennek megfelelõen elég sok a letört faág. A térkép szerint levisz a Velem – Bozsok közti murvás útra. Így is van. Azon balra fordulok, majd a következõ murvás úton, a Bozsoki-patak völgyében, irány fölfelé. Alig vártam már ezt az emelkedõt. Kezdtem fázni. Most végre újra kimelegedhetek. A térkép szerint csak egy darabig murvás az út, amit egyébként lent magánút tábla zár le, s a végén valami egyéb földúton éri el a P+ jelzést. Az út kiváló minõségû, a táj kellemes. Szerencsére a térkép pontatlan, az út egy szûk bal kanyarral folytatódik, majd egy jobb kanyart követõen, a kék és piros jelzések találkozásánál éri el a túra útvonalát. Így én is befejeztem az elsõ „eltévedést”.


Innen, már „csak” egy kilométeres húzós kaptatót kellett leküzdeni az Írott-kõig. Fújtatok rendesen, mire fölérek. Ismét összefutottam Veráékkal. Pihentek egy kicsit. Pecsételés, pólócsere, s irány a kilátó. A látvány csodálatos. A ködtetõ alattunk lehet 2–300 m-el. Gyönyörû világító fehér a teteje. Csak a hegyek állnak ki belõle. A ködtetõ fölött viszont tiszta a levegõ, messzire ellátni. Jól látszik a Schneeberg, de az is, milyen kevés hó van rajta. Nézelõdés és fotózás után leballagtam, átadva a helyet az utánam jövõknek. Nagy a sokadalom a kilátónál. Pihennek, napoznak a túrázók. Rengeteg az általános iskoláskorú gyerek.


Elindultam lefelé. Lefényképeztem néhány „mese gombát” (légyölõ galóca, ami ugyanolyan halálos mérgû, mint a gyilkosnak nevezett fajtársa). „Érdekes” fölfelé észre sem vettem, pedig az úton nõttek. A piros jelzésen megkezdtem a leereszkedést a Hosszú-völgybe. A völgy, ösvény menti sziklafalai szépek, mint mindig. Leérek a Szerdahelyi-patakig, s a murvás útra balra kanyarodva, megkezdtem a második „eltévedést”. Kellemes meredekségû, jó minõségû murvás úton kaptattam. Egy darabig láttam, a völgyben túrázókat. Két újabb hajtûkanyart követõen elértem az erdészeti aszfalt utat, de arról azonnal le is tértem balra egy szintén kiváló murvás útra, megnézni, hová visz. Visszaértem rajta a piros jelzésig. Ez azt jelenti, Velembõl kiváló murvás úton lehet fölmenni az Írott-kõ alatt 1 km-re lévõ pontig, s onnan murván vissza Velembe. Kiváló minõségû montis kör. Ez kiegészíthetõ azzal, hogy elmegy az aszfalton az ember a Hörmann-forás felé, s a vasfüggöny zöldön föl az Írott kõhöz. Havas, vagy nagyon esõs, sáros túrán valószínûleg inkább ezen az úton mennék le gyalog is a Hosszú-völgybe, bár kb. háromszor olyan hosszú, mint a jelzésen.


Visszamentem az aszfaltútig, s azon leballagtam a Szent Vid-kápolnáig, majd onnan vissza Velembe, elégedetten befejezve az útvonaltól eltérést. Lefelé menet utolsót hörögte az ivózacskóm, így az ellenõrzõ ponton abba is töltöttem bõ fél liter teát. Most is ettem egy kis zsíros kenyeret, amit teával öblítettem le.


Megkezdtem a Kõszegre visszavezetõ, nem túl izgalmas utolsó szakaszt. A könnyû terepviszonyoknak köszönhetõen jól haladtam. Cák után, réti boglárkát fényképezhettem. Októberben!


Még ennél is meglepõbb, de 23-án montizás közben, Várpalota fölött, a fölsõ Kális-tóhoz menet, egy szál tavaszi héricset (virágzási idõ március vége, április eleje) láttam és fényképeztem le! Egy csalódás is fûzõdött ehhez a montizáshoz. Vittem magammal gépet, s az idõ is napos, végre lefotózhatom a hegyoldalban égõen vöröslõ cserszömörcét, az egyéb zöld bokrokkal és fákkal. A látvány most is csodálatos. Nekikezdek fényképezni, viszont a napsütésben nem látom túl jól a fényképezõgép kijelzõjét. Biciklis szemüveg le. Ebben a pillanatban ki is fakultak a színek. Az égõ vörösekbõl maradtak tompa rozsdavörösek és rozsdabarnák. De még a zöldek is kifakultak. Rá kellett jöjjek a Rudy Project fényre sötétedõ vörös lencséje tette olyan fantasztikusan széppé a látványt. A valóságban sokkal tompábbak a színek, bár közelebbrõl így sem csúnyák.


Kellemes sétát követõen beértem a célba. Átvettem az emléklapot, a kitûzõt, megettem a szendvicset (nem kicsit voltam éhes), s hazafelé vettem az irányt.


Nagyon kellemes, szép, s a számomra minden tekintetben eredményes túra volt, amelyen feltûnõen sok gyerek vett részt, annak ellenére, hogy a legrövidebb táv is bõ 32 km, 1200 m szinttel, tehát nem könnyû.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos igazolólap (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá), a célban pedig emléklap és kitûzõ járt. Velemben kétszer kaptunk zsíros- és margarinos kenyeret, hagymával, erõs paprikakrémmel és az itt megszokott gyógynövényekbõl készült teát, az Írott-kövön Dianás cukrot. A célban szalámis szendvics és kétféle szörp volt az ellátmány.


A térképvázlat egyébként nem rossz. Olyan utak is szerepelnek rajta, ami a Cartographia-s térképen nem. Ha fönt a piros jelzés, Hosszú-völgybe történõ letéréséhez is tennének egy útjelzõt, ami fölhívja rá a figyelmet (ezt nézik be a legtöbben), kiváló lenne a jelzése. A zöld kivezetõ szakaszán a turistajelzések elég hiányosak, oda nem ártana vagy szalagozás, vagy itiner. Így is nagyon jó. „Kicsit” mi túrázók is elkényelmesedtünk, ha nem kapunk színes térképet, már elégedetlenek vagyunk, pedig térképpel együtt ez a vázlat nagyon elég. Csak hát ahhoz kellene a saját térkép is, vagy a GPS és arra feltöltve a turistautak. Tapasztalatom egyébként, hogy a turistautak.hu-ról letöltött térképhez is elkél a turistatérkép. A magam részérõl, nem szívesen indulok olyan túrán, amelynek a területérõl nem rendelkezem térképpel.