2012.10.23. Szomor23 teljesítménytúra.
Anikó felbujtására, gyorsan kis csapatot szerveztünk, és azon vettük észre magunkat, hogy öten +1 kutyus autózunk Szomor felé a ködös õszi idõben. Szomorra érkezve minden pompásan meg volt szervezve, már beérkezéskor mondták, hogy a focipályán parkoljunk. Ebben csak az a pici nehézség volt, hogy a köd miatt nem láttuk a focipályát :) Aztán egyszer csak gyengén feltûnt a kapu sziluettje, így be is parkoltunk a sorba. A nevezés is gyorsan lezajlott, mire a lányok végeztek a mosdókban, nekem már a kezemben voltak az itinerek. 9:30-kor vágtunk neki a távnak, az itiner egyértelmûen fogalmazott, és a nagy létszámú induló miatt is látszódott, merre kell menni. A Kakukk-hegy felé vezetõ úton, szépen sorjában gyalogoltak a népek a tejfölszerû ködbe veszõen. A régi kálvária felé emelkedve már be is melegedtünk, a hegytetõn meg az elsõ pontnál cukorkával vártak bennünket. Lefele sokan óvatosan botorkáltak a meredeken, itt én gyors sûrû lépésekkel mentem le. Anikó épp Enikõvel érkezett le, és megkért, hogy fussunk egy picit, így az elkövetkezendõ 250 méteren, kézen fogva futottunk a mezõ szélén. Az Anyácsa-tó felé vezetõ szekérútra szerencsésen leereszkedtünk a kis meredek szakaszon, majd a tóig tempósan gyalogoltunk. Az ellenõrzõponton pogácsát választottunk, majd megsimogattuk a pici fekete cicát. Itt 7 percet töltöttünk, így már összesen 10 percre rúgott az állásidõnk. A patakátkelés a szokásos raklapos segítséggel kicsit ugyan sikamlósan, de könnyen sikerült. A kaptató végén a távok elválása szépen ki volt táblázva, így kétség sem merült fel, hogy merre kell mennünk. 2 km után kiértünk az aszfaltútra, ahol egy vidám társaság épp pihenõt tartott, majdnem pontõröknek néztük õket. Az itiner szövege szerint itt a Színházi bázisig kellett menni, ami végül 820 méterre volt, ott leltük meg a pontõröket. A kapott almák elrágcsálása és egy kis pihenõ 8 percig tartott, majd tovább hömpölyögtünk a tömeggel Zsámbék felé. Hamarosan rátértünk a sárga turistajelzésre is, majd hamarosan a Mátyás borozónál találkoztunk a pontõrökkel, és itt jött elibénk Miklós is Pajti kutyussal, hogy beinvitáljon hajlékába egy kis bónusz frissítésre. Így esett meg velünk az, hogy 1 óra 5 perc további állásidõt halmoztunk fel, de jó társaságban hamar repül az idõ. Innen a Szent Norbert tanösvényen tértünk vissza a sárga jelzésre, majd egy kellemes ösvényen haladtunk a fenyõk között. Az idillt, csak 2 crossmotoros zavarta meg, akiknek az volt az ötletük, hogy pont egy ilyen népes túracsapattal szemben kell motorozniuk ezen a szûk ösvényen. Az Óriások lépcsõjénél nápolyival vártak a pontõrök, itt Miklóstól és Pajti kutyustól is elbúcsúztunk, és mintegy 6 perc állás után elkezdtünk leugrálni a nagy lépcsõfokokon. Ezen kis mulatságnak a végén persze vissza kellett mászni, a Nyakas-tetõ oldalába, ahol út közben egy lesfedezéken pihentünk meg 3 percre, alaposan megvizsgálva azt. A Töki-tetõ felé vezetõ út hatalmas saras pocsolyáiban Emma kutyus nagyokat fürdõzött, majd szaladásra kényszerített minket, mert nem igazán szerettük volna, ha mellettünk rázza le magáról a vizet. Így hamar a Bab-kút nevû ellenõrzõponthoz értünk, ahol Balaton szeletet kaptunk, majd 3 perc alatt felöltöztünk és a kerítésen átbújva haladtunk is tovább, mert kezdett hûvös lenni. Út közben egy gémeskutat vizsgáltunk be, egy kis kavicsot bedobva stopperórával mértük az idõt és az 1.18 másodpercbõl számolva 6.8 méterre adódott a mélysége a káva szélétõl. Az utolsó ellenõrzõponton csak épp a bélyegzés idejére álltunk meg, majd lépteinket megnyújtva indultunk a cél felé, hiszen nem akartunk az aszfaltúton sokat baktatni. Ez olyannyira sikerült, hogy 7 km/h körüli menettempót felvéve 15:50-re be is értünk a célba. Itt is minden flottul ment, gyors érkeztetés, oklevélírás, és rendezõi kézfogás, majd zsíros- és vajaskenyér, eceteshagyma, csalamádé és meleg tea.
Igazán profi rendezés, le a kalappal!
Statisztika:
A 23 km megtételéhez összesen 6 óra 20 percet használtunk fel, melybõl az állásidõ 1óra 38perc lett.
Fényképek:
