Hõsök Vére – 52 Km
Reggel hatkor, még sötétben parkoltam le a Szentendrén, a honvédség Helyõrségi Klubjának parkolójában. Mivel interneten elõneveztem, a készséges szervezõk azonnal elõkapták a kitöltött nevezési lapomat, kaptam egy elõkelõ 1-es rajtszámot, összeszedtem magamat és már indulás is.
A hajnali Szentendrérõl kissé nehézkesen találtam ki, próbáltam életet lehelni kissé szunyókáló gps-be, miközben azon morfondíroztam, hogy elõszedjem-e a fejlámpát. Miközben lassan elérem az elsõ (ön)ellenörzõ pontot, a nap is feljött. Visszapillantva az úton fantasztikus látvány a hajnali ködbe burkolózó Duna-völgy Szentendrével, Megyeri híddal. Második ellenõrzõ pont Kõ-hegyen forró levessel, majd tovább Lajos-forrás, Ballagok tovább magányosan, a Tölgy ikreknél korrekt kiírás, jobbra lefelé. Csendes, hosszú ereszkedés, lassan mellém szegõdik a Malom-patak, oda-vissza ugrándozok a köveken, közeledik Dömös, kezd az erdõ is megtelni hangos(kodó) kirándulókkal (oda a csendes elmélkedés...). Dömösi tájházban kedves pontõrök, pecsételés mellé zsíros kenyér. Kicsit aggódok, hogy nagy lesz a forgalom visszafelé a Rám-szakadékban. A szép idõ biztosan rengeteg embert kicsal erre a gyönyörû helyre. Szerencsére még 11 óra sincs, mire elérem az alsó bejáratot. Tömeg még nincs, de azért már kell kerülgetni az embereket.
Igazság az, hogy privát túráimból már legalább 10 éve kivettem a lehetséges célpontok közül ezt a meseszép helyet. A helyzetet nagyon jól érzékelteti a dumaszinházas Hadházi László idevágó jelenete. Ma sincs ez másképp, 3 év körüli kisgyermek, elõröl apuka húzza, hátulról nagypapa rugdossa, miközben a kis srác sír, hogy fél; az utat elálló csodálkozók, hogy itt bizony szembe jön a patak lefelé és vizes lesz a lábunk; babakocsit feltolni igyekvõ apuka és persze a fentrõl lefelé igyekvõk, akiknek mikor szólunk többen is, hogy szombat, vasárnap lentrõl felfelé, a válasz az, hogy nehogymá megugasd...)
Ez a túra leghúzósabb része, alig 6 km alatt 600 méter emelkedünk. Aztán Dobogókõnél gyors pecsételés és újra zsíros kenyér! Innen gyors ereszkedés után kicsit le, kicsit föl, majd újra elérem a Tölgy ikreket, ahol kódfelírás. Kicsit föl, aztán nagyon föl a Bölcsõ-hegyre, ahol újabb kód. Innen lefelé Lajos-forrásra, ahol kedves pontõrök és alma. Utolsó kapaszkodás a Kõ-hegyre, ahol sajnos a leves már elfogyott. Meredek ereszkedés után elérem a sík részt a patak híddal, az utolsó önellenõrzõvel. Elérem Szentendrét és bekocogok a célba. A célban elõre kitöltött, nagyon szép emléklap, kitûzõ, zsíros kenyér és forró tea.
A túra szervezése maximális 5 csillag. Mindenhol szalagozás, nyilak és jól látható egyértelmû kiírások.
Köszönet a szervezõknek és jövõre újra jövök! |
