Túrabeszámolók


Katica Tanya Betyár Maraton

takacspitykeTúra éve: 20122012.08.13 15:22:21


Betyár félmaraton beszámoló


Nem is hiszem el, hogy ez az elsõ szervezés volt! Annyira tökéletes volt minden...


Az elsõk között neveztem, nevezés után pár percet a hátizsák, cipõ és egyebek igazításával töltöttem. A Katica Tanyáról a bekötõúton indultam, elõttem és utánam is haladtak néhányan. Az elsõ kaptató a bekötõúttól jobbra felfelé volt, itt egy autó is próbálkozott, kevés sikerrel. A tetõn az aratott terület mellett vezetett az út, igencsak látszott a többhónapnyi szárazság eredménye. Az úton helyenként több centis por- és homokréteg volt, ez semmit sem változtatott a hely csodás mivoltán. A lemenõ nap hosszú árnyékot rajzolt mellém kísérõnek. Az erdõszélre beérve rögtön egy elágazáshoz értem, ahol a bal oldalin folytattam utamat. Itt már jóval hûsebb és sötétebb volt, kiránduláshoz, túrázáshoz számomra ez a legtökéletesebb klíma. Egyenletes tempóban kutyagolva utolértem néhány fiatalt, akik jókedvüknek hangot adva meneteltek, és a bátrabbak még énekelni is mertek. Amikor elkerültem õket, az út ereszkedni kezdett. Egészen a Mátyás-kútig lefelé, utána pedig nagyjából ugyanazon a szinten mentem tovább az elsõ ellenörzõpontig. Hangulatos pihenõben várták a résztvevõket édességgel és házi készítésû süteményekkel. Palackozott vizzel nem kínáltak, hiszen a pihenõ szélén a Feneketlen-kútból igazán hideg, kristálytiszta, friss víz folyik. Zománcozott bögrémet kétszer is megmerítettem, igazi felüdülés volt.


Mivel még csak egy órája mentem, a víz és az édesség elfogyasztása után rögtön indultam is tovább. Nemsokára egy erdei aszfaltos útra értem, itt dél felé haladtam tovább. Hol erdõk, hol tisztások váltogatták egymás, és egy erdészeti rakodórámpa mellett is elhaladtam. Késõbb az erdészeti útról letérve már teljes sötétségben bandukoltam Visnyeszéplakig. Itt egy percre megálltam Pali betyár sírjánál, hiszen az égõ gyertyák fényét lehetetlen lett volna nem észrevenni. Az úttól jobbra az iskola épületébõl lámpafény szûrõdött ki, az ablakon belesve két kocsérozó kislányt láttam. Hangos nevetéssel adták tudtomra, hogy még nem is lehet annyira késõ. Az iskola udvarán álló esõbeálló padján egy mécses égett, ennek a fényénél történt meg a második pecsételés, amit egy fiatal fiú vállalt be. A beszélgetésünk hangjára a két kislány szaladt oda hozzánk helyi viseletben.


A több centi vastagságú homokkal borított úton baktattam tovább. Az utolsó házak egyikébõl egy fiatalember intett nekem további jó utat kiáltva. A homokos út tovább folytatódott, majd egy szántóföld szélén haladt tovább, ahol mindkét oldalról belógó faágak, növények jelezték: itt gépek ritkán járnak. Az egyetlen jármû, amivel a túra során találkoztam egy motor volt, két fiatal próbált megbírkózni a szántó buckáival és a vastag homokkal. Egy nagy fánál balra fordulva hosszabb egyenes szakasz következett, bal oldalon mezõ, jobb oldalon erdõ szegélyezte. Nemsokára elértem utam legdélebbi pontját, miután az erdõbe beértem. Innen észak felé fordultam, és a sûrûbe merészkedtem. Fejlámpám halványuló fényénél egyre nehezebben találtam meg a következõ zöld jelzéseket, és nemsokára már többször vissza kellett fordulnom az utoljára látott jelzésig. Be kellett vallanom magamnak, hogy nem találtam meg a jó utat. Legalább negyed órát mászkáltam össze-vissza, míg néhány túrázó is csatlakozott hozzám. Több szem többet lát - tartja a mondás, mindannyian keresni kezdtük a jó utat. A lámpák fényében hamar meg is leltük a lekanyarodó zöld jelzést, és innen már együtt mentünk tovább.


Meredeken ereszkedtünk le egy drótkerítéssel kerített részig, amit balról kerültünk. A lejtó a Márcadó-árokban ért véget, ahol egy fahídon kellett átmennünk. Együtt értünk ki a rétre, majd átvágtunk a rét bal oldalára, az erdõ szélére. A rét végén kiértünk egy aszfaltozott erdei útra, ami továbbvitt bennünket a harmadik ellenörzõpontra. Itt nem volt szolgáltatás, sõt ember sem. A sarkon elhelyezett bólyához kötött lyukasztóval kellett saját magunknak igazolni ottlétünket. Sorban meg is tettük mindannyian.


Itt, a nyilt égbolt alatt úgy éreztem, meg kell álljak egy rövid idõre, hisz eljött az ideje a táplálkozásnak. Egy kicsit kilazítottam szerelékemet, és kaja után nyúltam. Alkalmam volt megnézni a tetõzõ csillaghullást, pihenni egy kicsit, és elmeredni egy kicsit az éjszakai természet zajában és csodájában. Ahogy egy kicsit felfrissültem, nekivátam az egyenes, észak felé tartó, emelkedés és süllyedés nélküli szakasznak. A sûrûbe beérve a horhos következett, egyenletesen emelkedett az út. Itt beértem a többieket, és együtt mentünk egészen a kardosfai hotelig, ahol a parkolóban friss gyümölccsel és vízzel kínáltak. Miután megkaptuk az utolsó pecsétet, úgy döntöttem, hogy itt, a parkoló fényében egy hosszabb pihenõt tartok. Itt alkalmam nyílt egy kicsit megigazítani cipõmet, zoknimat, levenni a táskát a hátamról, valamint szomjamat és éhségemet csillapítani. Egyedül egy pad és egy asztal hiányzott, ahol igazán pihentetõ lett volna a vacsora.


A fejlámpámat egy frissen töltöttre cseréltem, így sokkal komfortosabban éreztem magam, amikor a parkolóból elindultam immár a kék jelzésen. A hotel után balra egy mûúton kellett mennem, majd a kék jelzés letért a milleneumi hársas felé. Itt aztán tényleg jó hosszan haladtam lefelé. Az erdõbõl kiérve két rókakoma is követett, talán a fejlámpám fénye volt nekik hívogató, de az is lehet, hogy a táskámban lévõ kaja szagát érezték meg messzirõl. Többször hátrafordultam, hogy látom-e még õket, de néhány száz méter után végleg eltûntek. Néhány helyen sajnos túl sok törmeléket hordtak az útra, bokatörõ mutatvány volt átbucskázni rajtuk. Sok hullócsillagot láttam a nyílt terepen, míg beértem Zselickisfaludra. Az aszfalton haladtam egészen a református templomig, ahol szabadon kószáló, az õrzõ-védõ szolgáltatást rendkívül hatékonyan végzõ kutyák ugattak meg. A templom után balra kimentem a faluból, majd a hídon át beérkeztem Szilvásba. Északnak folytattam utam, majd a falu végén balra másztam meg a kisebb emelkedõt. A domb tetején egy sün lepett meg, úgy fújt rám, ahogy a macskák szoktak vész esetén.


Ismét észak felé fordultam, egy erõsen benõtt földesúton haladtam tovább. Nagyon kellett figyelnem, hogy a megfelelõ fánál térjek le balra az erdõbe. Itt már szinte otthon éreztem magam, hiszen az erdõbõl kiérve a Katica Turistaházhoz érkeztem. Pár lépés felfelé, és máris Patca szélében voltam. Innen már ismét a csillagokat néztem, ahogy közeledtem a Katica Tanya bekötõútján egészen a célig, ahol egyszerre csekkoltunk a korábban megismert túrázókkal.


Még hajnali fél egy sem volt, amikor egy kézfogás kíséretében átvettük a jelvényeket és az oklevelet. A Katica Tanyán negyed órát még pihentünk, zsíros kenyeret, süteményt és teát fogyasztottunk, majd fáradtan indultunk haza.


Köszönet:




 


a szervezõknek a rendezésért, az ellátmányért


a pontõröknek az enni- és innivalóért, a pecsételésért


a túratársaknak az élményért


a természetnek ahullócsillagokért, az idõjárásért, és a tájért


a szerelésemnek a megbízhatóságért.



Tapasztalat:




 


nagyon jó itiner, pontos leírásokkal, és térképpel


frissen festett, jól látható jelzések és szalagozások, egyértelmû menetirány (csak egy helyen voltam béna)


pont jó helyen voltak az ellenörzõpontok


igényes jelvény és oklevél


Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget!