Jómagam immáron harmadik alkalommal indultam ezen a túrán, amihez sikerült még 3 cimborámat is beszervezni. Gondoltuk, ha már lúd legyen kövér, legyõzzük a leghosszabb távot.
A rajtnál kellemes meglepetés fogadott minket, a szervezõk tortával várták az indulókat, ami indulás elõtt jól esett. Utunkat a Padragi sziklák irányába vettük, és kellemes kacskaringós úton haladtunk, az elsõ pontnál gyümölcs várt minket. Meg a lehetõség, hogy felmászunk a kilátóhoz. Mivel én már voltam fent, megkérdeztem társaimat, felmenjünk-e. Rámnéztek, a kaptatóra, majd megint rám, aztán elkezdtek mosolyogni. Így tovább indultunk.
Az erdõs részbõl kiértünk a mezõre, és megcéloztuk a túra névadóját, a Négyszögletes kerekerdõt. Jól jelölt részen haladtunk, miközben azért éreztük, ma még igen meleg lesz. A meteorológiai intézet egyébként hõségriadót adott ki aznapra is. Bejött nekik.
A pontnál csoki várt minket, ami finom volt. Ezt követõen irányba vettük a Taliándörögdön lévõ templomromot. Komolyan mondom évrõl-évre jobban néz ki a rom. Az itt lévõ pontnál üdítõ várt inket, meg egy jövendölés a pontõrtõl. Nehéz lesz a túra többi része is. Bejött neki.
Taliándörögdön az út "sajnos" a kocsmák elõtt visz el, így muszáj volt betérni egy hûsítõ nedûre. Miután az elfogyott, nekivágtunk a túra nehezebbik részének. Igazából a nehézség a hihetetlen meleg miatt volt. Az út jó része ugyanis a fehér színû sóderos, köves úton ment, ez viszont lökte a meleget az arcunkba. A pontokon mindenhol kaptunk vizet, ez kellett is. A Fingó-kutat természetesen elnéztük, így várt ránk plusz 1 kilométer vissza. Egyszerûen átbeszéltük a leágazót, pedig jelölve is volt. Na nem baj, a víz kellemesen hideg volt, és finom.
A fehér úton haladtunk még ezután elég hosszan, majd megmásztuk az Agár-tetõt, ami ebben a melegben elég megerõltetõ volt. Ezután lefelé a Zsivány-völgy nagyon kellemes volt, és amellett szép is. Jó volt a talaja, a járás is kényelmes volt a füvön. A völgybõl kiérve, kicsit unalmasabb út várt minket, majd megláttuk a Romvárost, amit nem sokkal korábban elõtte a TV-ben is. A biztonsági õr egy kicsit morcos volt, dehát, ha a túra jelzések arra mennek...
A romvárosból kiérve, feltûntek Nyirád házai. Közelinek tûntek, de a 35+ fokban valami irdatlan messze voltak. Árnyék nélkül haladni nem kellemes. Nyirádon a kerekeskutat birtokba vettük, és öntöttük magunkra a vizet. Na ettõl felfrissültünk rendesen. A pontõrnek külön köszönet, hogy hajtotta nekünk az elején a kereket.
Nyirád után az út egy kis nyílt terep után visszavitt az árnyékosabb részre, ami azért jó volt. Szõcön, Halimbán keresztül, már csak a cél lebegett a szemünk elõtt, így amikor megláttuk a Padragot jelzõ táblát nagyon megörültünk. A célban gyõztesnek kijáró taps fogadott minket a szervezõktõl, valamint gratuláció, kitûzõ, és az elmaradhatatlan zsíros kenyér, hagymával.
Összegezve a túra kitûnõen szervezett, a vízellátás bõséges volt, a szervezõk lelkesek. Sikerült egy jófajta napszúrást is beszereznünk, meg néhány vízhólyagot, de remélem, hogy jövõre is lesz Négyszögletes.
G Gábor csak így tovább, köszönöm a túrát. |
