Túrabeszámolók


Kazinczy 200 és résztávjai

pesza91Túra éve: 20122012.07.10 09:23:54


Kazinczy 200








Mátra, Budai-hegység, Gerecse, Börzsöny, Zemplén. Izgalmas, érdekes volt a júniusom, sok szép élménnyel gazdagodtam. Kisnánai vár látogatástól, a sátoraljaújhelyi Kovács-Villa cél objektumáig sok-sok pozitív impulzus ért.  Megérte. Elöljáróban is köszönöm azt a rengeteg munkát, amit belefektettetek.  Csak néhány morzsa: a fajzatpusztai reggeli, szalonnával, sajttal, paradicsommal, a szomori gulyásleves, a diósjenõi dinnye, vagy éppen a füzéri finomságok mellett, a rengeteg kedvesség és odafigyelés, sokszor már zavarba ejtõ kiszolgálás. Holnap estig lehetne írni, de lehet hogy holnaputánig.




Idén úgy alakult, hogy a végére került a legnagyobb falat, ezért erõtartalékot képeztem, ami azt jelenti, hogy például a Szondin csak annyit adtam ki magamból, ami feltétlenül szükséges volt. Természetesen azért ahhoz is kellett  némi erõkifejtés, a Börzsöny emelkedõin és lejtõin viszonylag kevés az õshonos mozgólépcsõ. Viszont edzettség és a „zord” (nyílt szakasz a Turulon) körülmények elviselésére igen jó felkészítõ „tanfolyam” volt ,hogy csak néhányat említsek a számos közül: Nagy-Lipót, a Muzslára vezetõ (szerintem a Mátra 115 legnehezebb szakasza) zöld háromszög, Havas elnyújtott emelkedõje, a Nagykovácsi- Tarján nyílt, viszonylag ingerszegényebb szakasza a hirtelen jött melegben, a Nagy-Gete izmosabb oldala, valamint a Pogányvári kaszálóhoz és onnan a Csóványosra vezetõ amúgy érdekfeszítõ rész.




Délután egy órakor indulunk Sátoraljaújhelyre, Pólya Sanyival, majd Dombóvártól Csapó Judittal kiegészülve. Nagyrészt autópályán tesszük meg a sok száz km-nyi utat, de este hét körül sikerül landolni a Kovács Villa agglomerációjához tartozó füves parkolószerû részébe. Nézzük csak kik vannak itt: Popeye01 és fia, Lestat, Radó Gellért, Álmos. A forgatókönyv az elmúlt 3 alkalomtól eltérõen máshogy alakul, az este nagy részét egy olyan helyen töltjük, ahol kényelmesen végigkövethetjük a Német-Olasz meccset, amely egyébként nem az elképzeléseim szerint alakul.




A tetõtérben most is remekül alszom, mint mindig. Szükség is lesz rá, legközelebb jó 56 óra múlva hunyom le a szemem.  Korán beindul a mocorgás, 6 órakor én is nekilátok a rendezkedésnek. Új elem, hogy idén 10 óra helyett 9 órakor van a rajt, így elviekben hamarabb lehetséges a füzéri beérkezés az elsõ körre. A vizesblokkok tavaly óta felújításra kerültek és egyébként is Gézáék folyamatosan  csinosítgatják az épületet. A tavalyi teljesítõi pólóm begyûjtése után szemügyre veszem kik érkeztek meg az éj leple alatt, majd eszmecserék és nevezés után a második fuvarral, hetedmagammal Széphalomra jutok. A forgatókönyv már adott: rajtcapuccino, közben megérkezik Tamási Géza, Kujomi is. A múzeumkertben még jut idõ a nézelõdésre is,majd testközelben meghallgatom az Álmossal és Kujomival készült BBC interjúkat. A megemlékezésen negyedszer veszek részt és mindig tudnak új dolgokat mondani. Látszik, hogy komolyan veszik. Géza ünnepélyesen kap egy Kazinczy szobrot, persze nem egy száz kilóst és egy könyvet, majd jó utat kívánva elengednek 9:05 perckor.






A rajt emelkedett pillanatai után elindul a mezõny a napsütötte pusztaságban, elõtérben a sátoros hegyekkel. Impozáns formák. A 37 órás Rudiék (Pap Gabi, Barta Laci)  már itt kilépnek, a többség viszont még együtt Rudabányácskáig. A magashegyi EP.-t ezúttal a kilátó tetejébe helyezték. Jó ötlet. 10 perc szemlélõdés minden irányba. Joeyline demonstrálja pontosan melyik hegy, melyik. Zyólyomka-völgy felé néhányan a zöld sávon ragadnak, így sokan a hátam mögé kerülnek. A ponton a Wehner család tagjai bélyegeznek, valószínûleg Luca, de mérget nem veszek rá, mert állandóan keverem õket.


Magyar Kálvária, Sátoraljaújhely látképe, szerpentin, ahol útba igazítom a szlovák résztvevõket, majd az újabb stempli Zitától és Jankától(?). Zita egyébként múlt héten Kisinócon is pontõr volt a Szondin. Szent István Kápolna mellett legurulva nemsokára egy polifonba botlok, majd Joeylineba, akinek elszakadt a táskája. Ismét a Kovács Villában vagyok, nem kapkodtam el a kezdést. Némi üzemanyagot vételezek a folytatáshoz, amikor betoppan Judit. Innen együtt megyünk a második kör végéig. De addig még például felmászunk a Fekete-hegyi kilátóba Vadmalaccal. Két éve is itt találkoztunk. Ma már harmadszor ürítem a cipõt, vonzom a kavicsokat és egyéb alkatrészeket. Az már most látszik, hogy szúnyogokban gazdag pár óra elé nézünk.




Mikóháza és környéke szépen fejlõdik, már tavaly sem nézett ki rosszul, de azóta még egy-két projektet megvalósítottak. Az egyik ártézi kutat igénybe vesszük, majd a közeli vegyesboltot is megrohanjuk. Alsóregmecen Betti és Léna teljesít szolgálatot, majd néhány szürkemarhát a bikájukkal egyetemben elmellõzvejutunk  az aszfaltra. Innen tempót váltunk, mert a tavalyi önmagam már most közel 2 órával jobb, amibõl egyet leírhatok a korábbi kezdés miatt. Az idõ megfelelõ, közel nem olyan vészes, mint két hete a Tarján felé vezetõ részen. Újabb ártézi kút, Felsõregmec tábla után, majd a templom, kissé északabbra pedig kivágták az akácost. Hamar elérjük az ÉZ konszolidált részét,tehát rátérünk az Mo-ás autópályára, majd a Kék kereszten folytatjuk. Zsírosbányán Joeyline védekezik a szúnyogok ellen hatásosan. A szúnyoghálónak azaz elméleti alapja, hogy az oxigénmolekula kisebb, mint a szúnyogmolekula.




Kövek, keresztbe dõlt fák, kisebb emelkedõ, majd lejtõ, és erõs gezemicés után érjük el, pygmea helyett, GisBalázs-ékat Füzérkajátán. Valami furcsa oknál fogva leginkább a savanykás alma és az artézi kút vize maradt meg az emlékezeteimben. Nem egészen egy hete Diósjenõn szolgáltak ki minket dinnyével, az is nagyon jól esett.




Sokat nem kell várni, hogy megpillantsuk a füzéri várat, de azért, hogy ne legyen olyan egyszerû az élet, elõbb még Pusztafalut is érintjük.

Pusztafalun az Öreg Bence sarkánál, hajtûzünk egyet, majd kapaszkodunk, miközben szemügyre vehetjük a második szakasz legizgalmasabb részét is: a családbarát Tolvaj-hegyet. Az enyhe kaptató utáni erdõ szélén ezúttal nem látok rókát, eddig 3 alkalomból kétszer volt rá példa.


Este 8 után érünk Judittal Füzérre. A plébániát újítják, így a közelben lévõ új Látogató Központot látogatjuk meg. Czimbaly éppen indul a második körére. Még világosban ékeskedik a vár, bent pedig Bori és Kristóf felesége –akit meggyanúsítottam, hogy õ a Kinga- maratoni rajtoltatás és céloztatásban. Az élémiszerlelõhely a közelben lokalizálódik. Az elsõ kérdésem rögtön erre is irányul: Van-e valami élelmiszer?. Van. Iszonyat jó babgulyás. Vagyunk itt vagy huszan, a padok és a hodály közötti térben. Valamivel több, mint egy óra elmegy az étkezés + lábápolás és egyéb praktikákkal.






21:16-kor indulunk neki Judittal, üzemkész fejlámpák mellett a Senyánszki-rét felé. A forrásnál idõzünk egy percet, majd a kellemes hûs, idõben bebattyogunk Pusztafaluba, immáron másodjára érintve a túra során. Rövidnadrágot hagytam, talán nem esznek meg a szúnyogok. De. A Tilalmas határt kényelmes, új, széles kerékpárúton érjük el. Zitáéknál pecsételünk, majd jön a Tolvaj-hegy megint sötétben. Látszik, hogy már jártak elõttünk, az ideális ív ki van csúszkálva, így másikat kell keresni. Szép, egyenletes tempóban felérünk, bár néhol a mancsomat is igénybe vettem a felfele kapaszkodásban. Mögöttünk a távolban, most kezdi meg a kapaszkodást Tamási Géza, Surd. Aztán pár perc múlva már eltûnnek a távoli fények és harmonikusan hullámzunk a határvonalon. Kellemes hûvös szél lengi be a tájat, egy szál pólóban még éppen jólesõ. Kisebb szusszanás után a Nagy- Milic elõtti emelkedõk következnek, de ezek eltörpülnek a „Nagyoktól”. Pontban éjfélkor tesszük tiszteletünket Molnár Gábornál.A folytatásban van-egy-két szép gerincút részlet, ahonnét a környék falvainak fényeiben gyönyörködhetünk. Ülõke is akad mindig, egy-egy határkõ személyében. 1 óra elõtt landolunk SiményiMikiéknél, majd pár kisebb árok után, kövek, növények, hosszasan határkövek. Eszkárosi út eljöttét, egy igen csak meredek, köves lejtõ jelzi. Lábápolás, folyadékpótlás, közben Gézáék is megérkeznek.




Szurok-hegyre
3 órakor érkezünk, a pontõrök a csúcstól 200 méterre lejjebb vertek tanyát. A csúcs utáni köves részen Judit rosszul lép, lába megsérül, így innentõl kezdve már csak az a cél, hogy visszaérjünk Füzérre. Nem kis feladat 28 km van hátra. Leevickélünk a sárga háromszögön, HálaIsten tetõ,  Kéked elõtt a mûút, a jó vizes fû, már világosban. Szurok-hegy óta halljuk a dörgéseket, mostanra elértük a vihar szélét, de csak pár csepp ízelítõt kapunk belõle. A fû viszont mindenhol vizes, a cipõ hamar át is ázik. Pányokon nem idõzünk, rögtön indulunk Telkibánya felé. Jobb kéz felöl a Hernád, majd fenyves, leromlott állagú erdei út, telefon SzLA-tól, újabb erdõrészlet, végül a fûrésztelep Telkibánya hosszú utcájával, melynek végén vár minket az újabb pont.




Innen Hollóházára mûúton indulunk, úgy 1 km után balra be, ahonnét dupla szivárványban gyönyörködhetünk. Kicsit késõbb jobbra megy az út,amelyrõl korábban fordulunk rá az északi iránynak, de térkép segítségével korrigáljuk a tévedést. Judit lábszár feszítõ izma sérült a tapadásánál, így már biztos, hogy a következõ szakaszokat nem tudja vállalni. Szerencsére a terep innen már kevésbé megterhelõ, a piros szép erdõrészleten éri el Pányoki-kutat, ahonnét már közel Hollóháza és a 2. etap vége. Hollóházán Helga bélyegez, és frissít. Paradicsomot vételezek, iszok pár kortyot és irány a mûút, melynek végén már csak át kell kelni egy kisebb hegyen, hogy megpillanthassuk a Füzéri-várat, 9:24 perckor. Azt hiszem ilyen körülmények között ez volt a csúcs, le a kalappal Judit elõtt. Éppen akkor indulnak Pólya Sanyiék a következõ körre, röviden kifaggatom mi a véleménye- mint elsõ bálozót- az eddigiekrõl.




Közben elérem a füzéri kirajzási pontot. Van-e élelmiszer? Van. Paprikás krumpli kenyérrel. Aztán rendbe teszem magam, hogy 11:00 körül elindulhassak. Közben Lestat, Gellért és Megyeri Laci is beért, Gézáék pedig szervezik az ellátmányt Izrára: dinnye. Juditot még megkérdezem, de reménytelen a helyzet, sajnálom, mert nagyon jó erõben van és nagyon készült rá. Emiatt kissé kedvtelenül vágok neki a harmadik szakasznak 11:02 perckor. Az elsõ nyomóskútnál vizezek, majd késõbb a forrásnál az idõközben már útnak indult Tamási Gézát érem be, utántölt a friss, hideg vízbõl. Nyílt terep van Bodó-rétig, és kézzel foghatóan érezhetõ, hogy pár fokkal melegebb van, mint elõzõ nap. A Panoráma büfét ezúttal kihagyom, és fokozatosan gyorsuló tempóban közelítem meg Mikiék pontját, ahol ma 1 órakor már jártam. Most 12:25 van, még világosban át kell kelni a vizes árkokon. Ennek megfelelõen, nem idõzök, hanem áttérek a szlovák zöldre, melynek kaptatója rövid, de nehezen járható. A tetõn a rét, most is oly csendet, nyugalmat, érintetlenséget áraszt, mint mindig. Negyedórával késõbb, már az aszfalton, túlnyomórészt nyílt terepen  haladok Szalánc felé. Még aludni is lehetne közben. Jobbra szép kilátás egy ideig, kissé lejjebb pedig már feltûnik Szalánc vára: remek egyre közelebb érek a Kofolámhoz.




Szaláncon sok a forma egyes pilóta, lassítás nélkül mennek, mint az õrültek. A falu végiben vendéglátóhely, szigethalmiak már várnak Nád Bélával. Nemrég volt itt egy csapat, amin meglepõdök, bár tény, hogy hamar leértem Szaláncra (14:08). 5 deci Kofola hamar lecsusszan, a vágott sört ismét kihagyom, az elég volt egyelõre 2009-ben. Vételezek még két üveg Kofolát, mivel nincs euróm Béla besegít. Aztán vár, a Vár. Kisebb emelkedõ, majd egy utolsó fotó és kimerülnek az elemek. Nem baj hoztam 4 db tartalékot, de úgy elraktam õket, hogy csak a célban találom meg õket.




Ismét nyílt, de jól járható szakasz jön, belövöm az idõterveket a fejembe. Kalsa határában kibontom az egyik üveg Kofolát, nyitó nélkül nem egyszerû, jól el is vágom az ujjam. Zutty. Kalsán most nincs pont, a híd után direktbe támadhatjuk a sárgát, engem meg a szúnyogok. Nem kicsit. Jobb nem megállni. A sárga, mûút keresztezõdésnél kortyolok egyet aztán nagy levegõ és meg sem állok az esõházig. Át a leromlott erdei úton, kezdetben a réttel párhuzamosan, aztán enyhe emelkedõ és máris itt van Izra (17:25), Balázs felesége a pontõr. Sok mindent lehet választani, de inkább benyomok néhány szelet dinnyét. Biztos jó a víz, de ezúttal is kihagyom. Félóra után, éppen mikor Tamási Géza érkezik, tápászkodok. 1 órát adok Hársasig és sikerül, de addig még Bodnár elõtt van egy deja vu-m, valamint egy magyar rendszámú autóval való találkozás a Kéken: Balázs és Megyeri Laci. Hozták az újabb ellátmányt. Bemegyek a Chatornába, majd balra, a szép pázsitszõnyegen elindulok befelé. Jobboldalt néhol nyitott, így látni a Tolvaj-hegyet. Aztán szépen sorban jön a 7 vízmosás, amely nappali fény mellett sokkal könnyebb. Van néhány csalafinta megtöretés és 2-3 darab nagyobb lélegzetvételû vizes árok. Nincs is errefelé Cross Hársas.




Miután elszámoltam hétig és eljutottam egy bizonyos határkõig az a gondolatom támadt, hogy egy jutalomkorty után induljak neki a meredélynek. Meg-megújulva emelkedik, a hegy. Közben mintegy segítõ, támogató célzattal rámveti magát pártucat szúnyog, nehogy eszembe jusson megállni. Pedig egyszer eszembe jutott, ki néztem magamnak egy szimpatikus határkövet. Aztán gyorsan letettem róla. Így történhetett, hogy 1 óra alatt sikerült ezen a terepen 5,5 km-t megtenni (18:55).




Gyors pecsét, pár korty és tovább, mert megesznek a szúnyogok. Köves-hegy aljáig a tûsarkú cipõ nem javasolt. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, a drága. A Tanúhegyeken megkezdõdött folyamat, amelyen a Mátra, Börzsöny terepe sem segített kezd beérni. Sauconym atomjaira hullik szét alulról, pedig alig múlt szegény 3 hónapos. Mondjuk ezt leszámítva tökéletes, csak nehéz egyensúlyozni úgy, hogy a cipõ egyik felérõl lejött a recés felület.


Köves-hegy aljába ér a meglepetés: a mieink közül megpillantok valakit. Sanyika az, panaszkodik az út minõségre. Én megmondtam:). Ja és valami olyasmit mormog, hogy „utálom az északi zöldet”:). A XVII. 30-as határkövet kijelölöm határkõbulira, Sanyit pedig beállítom a helyes irányba, valami furcsa mazochista szokás lehet, de ment volna még a zöldön. A meleg ellenére, magamra veszem a dzsekimet, még a tetejét is behúzva, mert szétcsípnek a dögök. Libamájpástétom, paradicsom, kenyér, víz. Tíz perc.




Mester
András forrásnál mindennel kínálnak, de semmi nem kell mondom csak szúnyogriasztó. És milyen mázli, de az is van! Pár km-en át végre nyugtom van, csak néhány dög nem tudja, de azt faces to faces lerendezem. Fövényes-kútnak isteni hûs vize van, ezennel kinevezem kedvenc forrásomnak. Bába-hegyre feljutni szerencsére nem túl megerõltetõ, még bõven világosban felérek. Lent a kerítést jobbról kerülve, majd a mezõn közelítek Pusztafalu felé. Még éppen a ponton találom  Pólya Sanyit és Tomik Sanyit meg persze a lányokat, de õk maradnak is. Végre sikerül kinyitni a másik Kofolámat, aztán jöhet a Vaskapu, újra lámpával.




A piros háromszög lehet, hogy meredek, mégis mivel jól járható, és kellemes szellõ járja át fáit, kifejezetten jól esik mindig, most sincs másképp. A Zöldön két-három hupli után üdvözöl a pontõr: Álmos vagyok, én is- felelem. Miután Zitáéktól is kaptam szúnyogriasztót kellemesen telnek a következõ kilométerek. A széles dózerút szintbe megy, néhol egy-egy pocsolya szakítja csak meg az idillt. Még a piros háromszögön érem be Pólya Sanyiékat, aki tájékoztat: itt a vége. A várhoz már nem is jön föl, pedig de jó is volt az a sok lépcsõ. 2 percet engedélyezek is magamnak Gábor társaságában éjfélkor. Milicen is éjfélkor jártam, akkor is õ volt a pontõr. Tomik Sanyi már elõbb leindult, az egyik kanyarban érem utol. Fél egykor dokkolok. Tavaly ilyenkor már nagyban Füzérkomlós

felé tartottam.




Van-e élelmiszer? Van. Lecsó, és különleges tésztaféleség + dinnye. Lábápolás, ruházkodás, zokni a szemétbe, közben Judit is feltankol néhány dologgal: õszibaracklé, sós mandula, jégzselé amit nem a hajra, hanem a lábra kell kenni. Ki is próbálom: jó! 2:00-ra kalibrálom be az indulást, közben Sétálósbácsiék, Orsipanka már Bózsva felé járnak. Géza éppen telefonál: valaki Tengerszemnél jár, talán Tinca. A pontõr alul volt, aludt és a lámpa se volt bekapcsolva, így nehéz megtalálni:).




Indulás elõtt biztos, ami biztos, megeszek még két szelet dinnyét. 2:00 irány Bózsva. Egyszakasz van, amit utálok, elérkezett. Szerencsére Füzérkomlósig kerékpárúton lehet haladni, remélem tovább folytatják az építését. Aztán jön a monoton dzsindzsa. Ráadásul sikerül jól odavernem a sípcsontom egy kisebb hídnak, amelyik nem látszott a csalánoktól. Nem kicsit fáj, vérzik, és Nagy-Hársas szerû domborulat nõ rá. Járulékos veszteség, mint a sauconym talpacskái. A mûút elérkezte egy örökkévalóságnak tûnik, feketekutyából áll a fogadóbizottság.


Bózsván (4:01) 200-as indulok fogadnak, kiállásuk után önzetlenül beálltak segédkezni, hagymát, krumplit pucoltak többek között, most pedig kedvesen tömik belénk a dinnyét. Köszönöm!




Lámpát
lassanként visszacsúsztathatjuk a mélybe, rövid erdei szakasz után, jönnek a hosszú Huták. Kishuta közepénél elköszönök Tomik Sanyitól. Elért ugyanis a reggeli idõ: sajt, paradicsom, kenyér, libamájpástétom. Hamár megálltam, a lábamat is rendbe pakolom. A két huta között van egy rövid átkötõ rész, aztán Nagyhuta végibe a szigethalmiaknál eszek dinnyét. Innen nem a Kéken, hanem szokás szerint a kaptatós, de nagyon szép kék négyzet jelzésen emelkedek Eszkáláig. Egyre több a szúnyog, nem célszerû megállni. Az egyik helyen egy fekete-felhõ támad rám. Tízet lecsapsz, nyolcvanan jönnek helyette anyóssal, nagybácsival, oldalkocsival. Még inni sem lehet megállni. Béla bácsinak köszönhetõen nem kell lemenni az erdészházig, az Eszkála-réten van Zsolt. Õ is megfordult már pár helyen az elmúlt napokban. Itt meg a hangyák támadnak agresszívan.




A kéken
két helyen állok meg villámgyors ivásra, a lábam, kezem, nyakam merõ csípésnyom. A terep jó, a környezet szép, Zsidó-rét meg gyönyörû. Cifra-kúttól Zsolt kiszalagozta a bábeli zûrzavart, nem kell gondolkodni merre. Kidõlt fák, gallyak, susnyás után végül 9 elõtt Makkoshotykára érek. Kéken fõútig, majd a kocsma mellett jön a Meczner-kúria. Jégzselé a talpnak, víz a szervezetnek. Mikiéknél töltök 25 percet.




Innen már jutalomjáték. Át a csodálatos napraforgók között, aztán mikor elérem az erdõsávot ismét támadnak a szúnyogok. Az itteni emelkedõ az elmúlt pár nap skálájához viszonyítva enyhének mondható. Eddig valahányszor erre jártam teremtett lélekkel nem találkoztam, ez most is így van. Lassan megkezdõdik a visszaszámlálás. Türelmesen végigkövetem a PT jelzést, majd 10:40-kor a Tengerszem alsó kilátójában rátalálok Helgára. Sanyi éppen szembe jön. Iszok a vizembõl, aztán indulok is tovább, Rákóczi-fáig, ami nagyjából 5 km, egy órát adok magamnak. Lejtõ, majd újabb frissítõpont. Magamhoz veszek egy paradicsomot, ez éppen elég lesz. A Kalajka-völgybe megint odapakolok a sípcsontomnak, ezúttal csak egy kiálló fadarab. Aztán balra a tûzõ napon fel. Tetõn sorompó, ezer szúnyog, sár, töbör, dzsindzsa, majd végül az erdõirtás után a Kék is megvan. 300 méter Rákóczi-fa, jobbra.




6,6 km,
290 m szint a célig. Nem is nyújtom a dolgot, rögtön indulok tovább, a jól járható, hangulatos úton. Utolérem Szendrei Ferit, kicsit belassult, de rendíthetetlenül halad elõre. Nem ittam capuccinot mégsem érzem magam álmosnak, a talpam sem ég, igaz az egész túrán másfélórát minimum a lábammal bíbelõdtem. A vicc az, hogy annyit kentem, hogy selymesebb a bõr a lábamon, mint amikor elindultam. Persze Lénáét meg sem közelíti. Megeresztek néhány telefont és mire végzek már a Bányi-nyeregnél vagyok. Az utolsó emelkedõ elõtt még iszok pár korty vizet.  13 óra elõtt már nem érek be, de így is sokkal jobb lett idõben a második százas. 2009, 2011 után harmadszorra sikerül elérnem a Kovács Villát. Végigpörög a fejemben az elsõ alkalom –olyan már sosem lesz- aztán a tavalyi beérkezés.  Betti, Judit,  Miki, Sanyi a kapuban várnak, köszönöm a fogadtatást! Betti ad kölcsön elemeket, aztán pár fotó után, hivatalosan is bejelentkezek. Így már biztos, hogy lesz még egy fekete pólóm (13:13)J. 52:08 perc és 55:08 perc alvás nélkül




Gyors mosdás, közben Tomik Sanyi is megérkezik, valahol mögém került. Már közösen falatozunk a paprikás krumpliból, valamint a dinnyébõl. Balázs pedig csak vágja nekünk rendületlenül, mint Diósjenõn. Ki tudja, ha Judit nem szól, hogy induljunk még most is eszem… Nincs más hátra, mint újból búcsút venni a Villától, és a még itt lévõktõl.Gratulálok minden résztvevõnek!


 


Köszönöm az elmúlt heteket Medveczky Gyurinak és csapatának, Baksa Józsiéknak, KohánBalázséknak , WehnerGézáéknak és mindenkinek aki bármilyen szinten hozzájárult ezen rendezvények lebonyolításához.





Péter


 


 A túra képei: http://kaz2002012.pesza91.fotoalbum.hu/