Nekem elsõ éjszakai túrám volt a Toporgók 28-as távja ezen a tájegységen.
Nagy várakozással vágtam neki a távnak, ami, mint az utána nézés során kiderült kicsit pontatlanul volt meghírdetve. (A kiírásban 680m-es szint az itinerben és a honlapon is 912m-re volt írva és úgy gondolom ez volt a helyes így teljesítés után már mondhatom. S az itiner kivastagított útvonala kicsit megtévesztõbb volt, mint a honlapon lévõ vonalas jelölés - lásd S+ jelzés követése, Gyapjaszsák ell. pont kihelyezése, ahol még az elõjelzõ ell.pont következik lapot sem láttam. Néhány tucat embernek ez plusz km-t jelentett.)
De a negatívumok után jöjjön a dícséret az útvonal és az ellátás remek volt, kedvesek voltak a pontõrök és a szervezõk is.
Az indulási kis csomag máris megalapozta a jó hangulatú útrakelést, majd még a melegben a városból való kigyalogolás után a kanyargós szõlõs és kukoricás után feltünt az elsõ ell. pont. Aztán a létrázás és kis szintemelkedés után még mindig világosban a második pecsétet is begyûjtöttem, s irány a Meleg-hegy, ahova már tényleg kimelegedve értem. Jól esett a frissítõ jégkrém. Aztán a csúszós, morzsalékos lejtõ után a Gyapjaszsák ell. pont mellett elmentem úgy, hogy nem vettem észre, hogy szemben beljebb ell. pont van, de ezt csak a S+ on haladva már a kõkerítést elérve és az út folytatását keresve döbbentem rá. S így voltunk ezzel jó páran. Mikor visszamentem, legalább egy tucat ember volt ott, aki kihagyta a pontot. Aztán kis kerülõvel bár, de a S+ folytatását is megleltük és a Vörösmarty présház pontnál várt a terülj asztalkám zsíros kenyérrel. Én a következõ emelkedõ miatt (Bence-hegy) nem ettem, de többen jó ízûen falatoztak ott. Az 5. pecséthez az út nem is volt túl meredek, s remek "kilátás" volt a hegytetõrõl. Aztán a szintezési alapponti pecsét után az itinerbõl kimaradt, hogy elérve az aszfaltot elõször balra folytatjuk utunkat emelkedve ( az itiner azt írta,:"A P – t követve erõs emelkedõ a keresztezõdésig. Itt jobbra a villany trafóig".- elkeveredési lehetõség). De kis kitérõ után megint a helyes úton jártam már. A Csúcsos-hegyre felvezetõ itineri szövegezés nagyon tettszett: "Irányító tábla következik, s megcélozzuk a hegy tetején a villogó piros fényt" -ez már messzirõl jól látszott. Jól is esett ez ajándék csoki a pecsét mellé. Aztán ismét meredek lejtõn ereszkedés és irány az újabb hegy: a Cseplek-hegy. - Ebben a túrában az volt a "jó", hogy a szint, általában a hegy lábánál kezdõdött, aztán meredeken fel és úgyszintén le. - További menetelés már csak egy hegyet (Zsidó-hegy) hozott utunkba, ahol szintén megtévesztõ volt a jelzés, mert a jobb fán lévõ fényvisszaverõ jelzõ után pár méterre a felvezetõ ösvényen volt a következõ jelzés csak. Pár ember itt is, mint hallottam túlment a feljárón. A már hûs szelet itt fenn a hegytetõn megtapasztalhattuk, s páran ki is használtuk kis szusszanásra a kellemes idõt. Aztán a szokásos meredek lefelé, megtûzdelve jónéhány sziklával, amin át kellett így éjjel mászni. Nappal is becsületére válik bárkinek. Aztán végre elértük az utolsó Malom pontot, ahonnan elindulva megint egyszer csak eltünt a P+ jelzés és csak az elõttem menõkben bízva követtem az utcában a menetet, s csak az utca végén lévõ oszlopon láttam a P+-t. De már közel volt a cél és a sikeres teljesítés öröme is felvidított. S a vendéglátás a bécsis zsemle és a jégkása is igazán jól esett így hajnalban is.
Köszönet a rendezésért. |
