Buda Határán 50 – szalagozás
Budatétény, buszmegálló az étkezde mellett. Hárman indulunk: Bubu, Lestat, én. Kápolna a Kápolna utcában, kérdésre karikázunk választ, nyomóskútból töltünk pohárnyi vizet. Hetes út a Balaton felé, nincs forgalom, amit feltartsunk, kipróbáljuk a nyomógombra nyíló átkelõt. Szoborpark, szigorú arcú alakok néznek sápadt lidércfényben. Tétényi-fennsík, kanyargunk csapásról csapásra. Nem is annyira távol, a Zsámbéki-medence felett vihar tombol, sûrûn csapkodnak a villámok. Jó lenne, ha nem érne ide. Ez a kívánság ma késõbb átalakul: jó lenne, ha ideérne. Egy vihar. Vagy legalább a széle. Kamaraerdõben új tanösvény új táblái tájékoztatnak dolgokról. Egyszer még kérdezhetünk róluk valamit, néz merengve a fõszalagozó. Lassacskán kivilágosodik, a fény elõjelzõje a mára rendelt hõségnek. Emelkedünk, a tetõn még áll a sétáLós bácsi-kilátó és a bunkerrendszer és az adótorony. A Kõ-érhez vezetõ lejtõ eleje benõttebb, mint eddig valaha. Utcára érkezünk, kutyák lófrálnak szabadon. Elõttünk hever az útvonal: átkelni a lapályon és fel a szemközti hegyekbe. Villamos jobbról, villamos balról, vasút, repülõtér, autópálya. Kikötõ még nincs a közelben. Kerítés mögötti magánkegyhely viszont van, imádkozz és dolgozz, hirdeti a latin felirat a kereszten. Az Egérútnál új utat keresünk és találunk, névtelen közterületen haladunk, itt a helyrajzi szám a mérvadó. Bentebb lakópark, fentebb budaörsi ingyenes városnézõ buszjárat megállója. Annyira városnézõ, hogy néhány viszonylaton gyalog gyorsabb eljutás biztosítható. Felsétálunk a Tûzkõ-hegyre, néni figyelmeztet, hogy lefelé meredek jönni. Felfelé is meredek menni.
Fent kilátás, leendõ ellenõrzõpont, tanösvény táblái. Enyhe lejtõt követ sok emelkedõ, szeméthalomnál érünk el turistajelzést. A halmon bánatos kutya matat a háztartási hulladék tengerében, ránk se hederít, szerencsére. Átosonunk a felségterületén, felcaplatunk a Frank-hegy oldalán. Mögöttünk párás hajnalra ébrednek Budaörs lakói. A távolban emelkedik a lakihegyi adótorony és a Dunamenti Erõmû három magas kéménye, a többi látnivalót elfedi a pára és a napi szmog. A turistaháznál csodálkozó autós ad elsõbbséget az erdõben. Bemegyünk a csalitosba, a Kakukk-hegy csúcsán helyezzük el a következõ ellenõrzõhelyet. Buszforduló következik, Kerek repkény bukkan fel reggelivel és kávéval, aztán eltûnik. A reggeli viszont marad, tehát nem látomás volt. Piros sávig sétálunk fel, aztán magaslesnél térünk rá a benõtt határárokra. A magasles színe alapszín, a magasles színe a piros komplementere. Ki kell találni majd valami újat ide. Lekanyargunk a susnyán, az eleinte trükkös út lassan egészen járhatóvá válik. A Meteor túra itt betérõ saját jelzését eltüntették, csak a két csavar maradt benne a fában. Leballagunk Makkosmáriára, következik a Budakeszi feletti csalinkázás, a lila színû jelzés a Mária úthoz tartozik, szépen, igényesen vezet két település határán. Amire végzek a reggeli utolsó felvonásával, megérkezünk a kisváros nem is olyan kis boltjába, bevásárolunk ezt-azt. Felsétálunk az emlékmûhöz, ami nem is honfoglalás, hanem Himnusz témájú. Útitársaim még nem ettek, hát most pótolják, én pedig egyszerûen csak meghosszabbítom az imént befejezett étkezést. Továbbinduláskor intünk búcsút a hûvös idõnek, amely a nyári kora reggeleket annyira fel tudja dobni. Következik a perzselõ napsütés és az aszfaltolvasztó meleg – igazi nyár ez.
Gõzmozdonyhoz (376,589) teszek kitérõt, fotózási céllal, majd a többiek után sietek, de õk megálltak, naptejet alkalmaznak külsõleg. Szanatórium, Vadaspark, játszótér. Bemegyünk, teszteljük a helyszíni létesítményeket, aztán séta tovább. Erdõszél, mezõ, erdõfolt, erdõszél. Rét, pázsitfûfélék, látványosság jobbra a János-hegy. Hõség, figyelemelterelõ: amíg azzal vagyok lekötve, hogy fõlök, nem foglalkozom mással. Kikerül még egy feltétlen ellenõrzõpont, egyedi kóddal. Lesétálunk Adyligetre, van bolt és fagyizó és kocsma, aztán leülünk a majdani rajthelyként szolgáló pavilonnál, hûsölni egy kicsit.
A várva várt Vakond utcai nyomóskút átlényegült tûzcsappá, itt tehát elmarad a mosakodós megállás, van helyette aszfalttaposás az erdõszélig, közben a házak között adódik kilátás Pesthidegkút házaira. Aztán bevetjük magunkat a kerítés susnyás szélébe. Ereszkedés. Hûsölünk egyet a Remete-szurdokban, Lábatlan (ez itt a bújtatott reklám) gyík tekereg a turistaúton. Kikapaszkodunk a völgybõl, sziklás, poros ösvényen érjük el a Remete-hegy kilátópontját, elsétálunk az elõzõ pár évben pontõrködés keretében alaposan megvizsgált elágazáshoz. R.Gellért várható ide a pont õrének. Budaligetnél visszanézünk a civilizációba, majd az Alsó-Jegenye-völgy felé elhagyjuk. Megszemlélhetõ közben a Mária út kapcsán kihelyezett, igényes jelzõtábla. Végigbattyogunk a Rózsika-forrásnál lévõ pihenõig, újabb, kényelmes emelkedõn vágjuk le a sárga sáv kanyarulatát. Megszemlélhetõ egy kihelyezett papírlap, valaki táskát talált, tulajdonosa átveheti, ha jelentkezik. Felballagunk a Szarvas-hegy nyergébe, újabb zsírkréta-pár kerül ki. Gerincúton sétálunk el a helyszínrõl, észak felé a Pilis hegyei vesznek el a párában, dél felé a Budai-hegység kevéssé távoli csúcsai sápadtkék körvonalakként jelennek meg. A Vera-pihenõ után elhagyjuk a gerincet, közel egyenes úton trappolunk le az Aranyhegyi-patak völgyébe.
A patak gátján vezetõ utat többé-kevésbé lekaszálták, így egy újabb csalános húzható ki a képzeletbeli felsorolásból. Egy rozsdálló korlátú hídnál találkozunk a Kéktúra régi jelzéseivel, méghozzá rögtön legalább néggyel. A híd túloldalán lovak legelésznek, majd egy rozoga átkelõnél visszatérünk a túra eredeti nyomvonalára. A lovardából egy férfi támolyog ki, elmondjuk jövetelünk célját, elkezd sûrûn szabadkozni, hogy nincs végig lekaszálva a gát, és természetesen meg fogja kötni a kutyát, és a gáton legelészõ kecske egyáltalán nem bánt. Tényleg nem bánt, még nem hallottam arról, hogy vérszomjas kecske embert evett volna. Látva iránta viselt viszonylagos közönyünket, elkezd mekegni, egye fene, fényképezek. Közben motorvonat zötyög el Budapest felé. Követjük példáját, egy rövid szakaszon azért visszaköszön a csalitos, átkanyargunk a vasúti híd alatt, besétálunk az ürömi megállóhelyre. Néhány majdnem-utas tanakodik, hogy elment-e a vonat, kiábrándítjuk õket, hogy ha azt a bizonyos vonatot várnák, amelyet mi is láttunk, akkor a válasz igen. Megcélozzák a buszmegállót, mi pedig megcélozzuk a közeli kisboltot. Töméntelen mennyiségû üdítõt veszünk, amelynek komoly hányadát rögtön a buszmegállóban elfogyasztjuk. Pedig az út túloldalán ott áll a mûködõ nyomóskút.
Felbóklászunk a Péter-hegyre, tanösvényt érünk el, az út mentén mély üreg tátong, még talán nem is léptem oldalra megnézni. Most megteszem. Mély és üreg. Tovasétálunk a piros T-k mentén, dombtetõ, vagyis hegy, újabb zsírkréták kerülnek a helyükre. Leballagunk a lakóövezetbe, kék kutat érintünk, majd besétálunk a bányaudvarba. Csak azért, hogy kimászhassunk belõle, kilátásban bõvelkedõ szakasz következik. Akad látnivaló a hegyek látványát keresõknek és a városi tájat kedvelõknek is. Házak mentén csalinkázunk fel Üröm szélére, majd a villanegyed után rátérünk a piros sáv jelezte útra. Az út szélén karókra festették fel néhány híresebb pilisi hegycsúcs magasságát. Kelet felé a két Megyer látható, Békás és Káposztás. Egyik közelebb, másik távolabb. Köztük híd, impozáns. Elsétálunk az egykori kilátó mellett, leereszkedünk kissé, majd felballagunk a Puszta-dombra, kereszthez. Következik Békásmegyer, végállomás. Kinézünk az iskolához, aztán mindenki a tömegközlekedés számára megfelelõ eszközével távozik a helyszínrõl. Köszönöm ezúton is a társaságot.
A bejárások sora azonban itt nem ér véget: szombaton Kerek repkény társaságában autóbuszos, majd gyalogos szalagellenõrzõ kirándulást tartunk a Tétényi-fennsíkon és a Kamaraerdõben. Visszakötjük az átkötött szalagokat, egyéb tekintetben nem tapasztalható rendellenesség. Vasárnap pedig eljön a túra napja, Hevér Évával és Repkénnyel hárman rajtoltatjuk a tízes táv résztvevõit a 21-es busz végállomásától, ismerõsök és ismeretlenek tömegei érkeznek és túráznak tova, lelkes elsõbálozók, sokszoros visszatérõk és fáradt tekintetû duplázók-triplázók egyaránt. Köszönöm mindenkinek a megtisztelõ részvételt! Végül Pinkert Laci bontja a pontot, elágazásékat, mint seprûket már csökkentett üzemmódban (molinó, asztalok, miegyéb nélkül, viszont bélyegzõvel még felszerelve) várjuk, aztán elbuszozunk, haza.
-Kékdroid-
Képek |
