21-es táv
Napokig tököltünk, hogy induljunk-e, mert esõt mondtak, amit mi még csak kibírunk valahogy, de 4 hónapos gyerekkel nem feltétlenül lenne jó móka megázni. Végül gyõz a menõkedvünk, a rajtidõ legvégén, 9-kor rajtolunk. Végig sík terep, elméletileg van 20 m szint, de ezt nem igazán lehet észrevenni. Röviden kisétálunk Tökölrõl, termõföldek és bevetetlen mezõk között átvágva érjük el Szigethalmot, épp jön a HÉV, azt követve nem esik nehezünkre megtalálni a HÉV megállót - amely a rövid táv rajtja. Az útleírás finoman szólva is bõséges, hosszasan részletezi azt is, hogy "menjetek egyenesen", eltévedni teljes képtelenség. Lehagyunk két gyerekcsoportot és még pár túrázót. Szigethalom kertvárosában nézegetjük a szép házakat és elõttük a gyümölcsfákat, lassacskán érik a cseresznye. Majdan kiérünk Szigethalomról, kies ligetet szelünk át, rövidesen elérjük a "Pihenõ" néven jelölt erdészházat és egyben elsõ pontot, ahol nagyon finom Boci csokik közül választhatunk. Mi egy rumos ízût (rum szerencsére nincs benne) és egy étcsokis-karamellásat választunk, majd folytatjuk az utunkat a ligetben, talán pont olsen az, akivel váltunk pár baráti szót út közben.
Ligetbõl ki, mûúton át, itt a második pont: jó minõségû, különleges és nagyon finom olasz ásványvizet kapunk, fél litert fejenként. Kislányunk közben megéhezik, így rövidebb kényszerpihenõt tartunk, közben sokan lehagynak minket. Szántóföldek között halada érjük el újra Tököl külterületét, háztáji jószágok legelnek s kérõdznek békésen többhelyütt. Átkelünk a gáton, 800 m múlva itt a 3. pont, ahol egy láda finom õszibarack vár ránk, és két kedves pontõr, akik biztatnak minket: vegyünk, amennyi jólesik.
Fejenként 2 barackkal a kézben vágunk neki túránk legszebb szakaszának a Dunaparton. Kompkikötõ, majd holtág: az itiner 2 opciót is ajánl, magas illetve alacsony vízállás esetére. A vízállás ma magas, így a B utat választjuk; az A út, amely a holtágat a Duna fõ sodrától elválasztó keskeny, erdõs földnyelven vezet, bizonyára hangulatosabb volna, de az egyik része most majdnem víz alatt van. No, majd jövõre.
Irány vissza Tökölnek a távolban felsejlõ házai felé, újabb séta a gáton, jobbra házak, balra ártéri területek, utunkon kecskenyájat legeltetõ, barátságos helybeliek. Végezetül beérünk a tököli lakótelepre, a bõséges útleírás háztól házig kalauzol minket.
A célban lekváros és vajas kenyér vár minket, vöröshagymával, valamint szép grafikájú kitûzõ és oklevél. Ha már itt járunk, lepecsételtetjük a Csepel-sziget Túrázója túramozgalom igazolófüzetét is. Amikor jóllakván az autó felé vesszük az utunkat, utolér minket a beígért esõ, de szerencsére csak futó záporról van szó, hazafelé már ismét száraz idõben kocsikázhatunk.
Szép és hangulatos túra, rendkívül könnyû terep, elképesztõen alapos útleírás, nagyon finom ellátás a pontokon, barátságos szervezõk. Köszönjük SziTu! :) |
