Honvéd 30
Már év elején bekerült az esemény a privát eseménynaptárunkba. Az utolsó pillanatban döntöttünk mégis a 30as táv mellett.
A rajtot hamar megtalûltuk, sõt parkolás után a szalagok el is vezettek a rajtközpotba. A nevezés is gördülékenyen és gyorsan ment. Átvettük az itinert és informáltak minket, hogy most a kapunk balra induljuk a szalag után, ellentétben a tavalyi jobbossal (egy hátra arc volt a tavaly õszi túra végével);és h Pilisszentlászlón a kocsmában van az ep.
A HÉV sínen átkelve rá is tértünk a földútra, itt már mellénk szegõdött egy páros, akikkel a végéig együtt haladtunk. Megcsodáltuk, hogy õsz óta a puszta közepén micsoda lovardák létesültek, és láttunk is karámban jónéhányat. A Dera-híd ep-nél rajzoltunk egy napocskát, majd haladtunk tovább a Kõ-hegyre. Az ep-ig egy igen embert próbáló szakasz volt: sehol egy fa, a hõmérséklet is 30° felett...
A Kõ-hegy ep-n a megszokott finom tea várt, amit szóbaelegyedve a turistaház üzemeltetõjével, megtudtuk, h már este lefõzték, h tutira kihûljön, mire jövünk. Jó is esett, fogyott is bõségesen. Állatsimogatás, majd a S- -ra rátérve jutottunk el a Lajos-forráshoz, ahol idén is alma várta az arrajárókat :-)
Frissítettünk még a forrás vízébõl, majd megcéloztuk Pilisszentlászlót. Itt több helyrõl megcsodáltuk a még mindig gyönyörû kilátást, majd az erdõbõl kiérve megláttuk a T50 és T100 racecenterét és a futókat, de nem zavartunk, már el is tûntünk a kerítés melletti ösvényen. Majd ismét az aszfaltra érve lementünk a kocsmához, mely tavaly is ep volt. Itt idén nem csoki, hanem zsíros kenyér és miden jó falat várta az indulókat. Itt hûsítésként megengedtünk magunknak egy fagyit a szemközti cukrászdából.
Innem már visszafele mentünk. Az edõ árnyéka nagyon jól esett az egyre nagyobb hõségben. Alig vártuk, h a Vízmûhöz érjünk, ami ep is volt egyben, hisz itt van egy jó kis kút. Mielõtt elértük volna, õzike keresztezte utunkat kétszer is. Másodjára már nem az erõben, hanem a cserjés domb oldalon.. Frissítés és kód rajzolás után már csak a célba kellett beérni. Mivel már ezt a szakaszt többször bejártuk, így hamar átvágtunk a kissé kopár, de egyre több építménynek helyt adó domboldalon és a nádason, majd a Bükkös-patakon idén már egy stabil deszkahídon átkeltünk és már bent is voltunk a lakott területen. Innen már csak a beton volt - ezt ki lehett bírni, nem volt oly hosszú.
A célban megkaptuk a kitûzõnket és az oklevelet, mindkettõ igen jól néz ki. A fõszervezõ talp/láb masszázsra invitált, ill. energia pótlásra. Utóbbival éltünk is; a szilvalekvár nagyon finom volt. Közben hosszasan elbeszélgettünk, majd elindultunk hazafele.
Az itiner most is igen egyszerû volt, rövid tõmondatok, jelzések, semmi mellébeszélés. Nevezési díj idén sem volt, így a végén járultunk hosszá a túra költségeihez.
A változtatások jó ötletnek bizonyultak. Jövünk jövõre is (de elõbb még õsszel). Kösszönjük, hogy részt vehettünk. |
