Horthy Miklós Emléktúra a Felvidéken /Börzsöny Akciócsoport/
Az embernek idõrõl-idõre számvetést kell készítenie. Számvetést, hogy kevéske idõnket, melyet a Földön töltünk, vajon értelmes dolgokra költjük-e vajon. A sokadik tömegnyomorral eltöltött teljesítménytúra után úgy döntöttem, hogy átállítom a "váltókat". Átállítom, s csak olyan rendezvényeken veszek részt, melyek megfelelnek az érdeklõdési körömnek, melyet barátaim rendeznek, ahol biztosan jól érzem majd magam. A Horthy Miklós Emléktúra adta magát, s máig sajnálom, hogy tavaly nem vettem részt a túrán. A Börzsöny Akciócsoport ismét kitett magáért, ismét sikerült egy felejthetetlen túrát rendezniük. Úgy gondolom, hogy a vonatszám csökkentést, melyet április 16-tól eszközöltek az ország urai tovább nehezítette a túra megközelíthetõségét, s elgondolkodtató lehetett a közel 35 km-es turistajelzés nélküli út is.
Az elsõ vonattal utaztam Budapestrõl egy váci átszállással Drégelypalánkra, ahol Kenyeres Oszkár fõrendezõ várta autóval az érkezõket. Vonatról egyedül szálltam le mint turista. Nevezés, fizetés, pár szó és indulok az Ipoly partján ránk váró kenuhoz. Négyen szállunk be a "lélekvesztõbe", de sikeresen partot érünk. Pár képet készítek még a túloldalon maradókról, de nem idõzhetek tovább, mert már hivogatóan integet a Kopasz-hegy. Tesmag magyar lakta falut elhagyva elöször szántó szélén, majd a mûútra kiérve érkezem a Kopasz-hegy lábához. Elõbb laza, majd meredek kapaszkodó következik és már a Szent Orbánról elnevezett kápolnánál találom magam. Pár száz méter után jobbra térek, s meredeken kapszkodunk a Kopasz-hegyre, melynek oldalából remek kilátásunk van az Ipoly-völgyre és a háttérben csendben meghúzódó Börzsönyre. A hegy tetejérõl, melyen egy pad és asztal roskadozik, még pazarabb a panoráma. A gerincet követve áttraverzálok a Vitéz-hegy oldalába, s egyre meredekebb úton kapszkodom a hegy sziklás tetejére.Itt pár szót váltok Zolival ,s indulok úttalan-utakon a szalagozást követve a völgybe. A patakot keresztezve, majd a vadföldet elhagyva a Király-kút frissítõ vizével oltom a szomjam. Felkapaszkodom a "nádas-tóhoz", majd vissza az Olvári-patak-völgyébe. Gyönge emelkedõvel a leromlott aszfalt utat követve érek az Árpádkori templom elnevezésû ellenõrzõponthoz, hol Oszkár méri az italt és lányok osztják a csokoládét. Rövid pihenõ után felkeresen a templomromot, majd egy réten átkelve, patak völgyet és vadkerítést követve valahol elhagyom a szalagozást. Van idõm, így kifekszem a füves partoldalba és nézem a felhõk játékát, a Korponai-dombvidék hullámzását. Háttérben feltûnnek a Szitnya és a Tribecs kontúrjai, valamint egy atomerõmû hûtõtornyai. Megtalálom a szalagozást, s rövidesen Ipolyfödémes utcáit koptatom. Bélyegzõ kerül az ellenõrzõ lapra, a temetõt, egy feszületet és Gergely Arnold kopjafáját elhagyva az erdõbe térek. Elõbb egy Jézus, majd egy Mária-képet mellõzök, és már a szõlõhegyen találom magam. Meredeken ereszkedem az elhagyott szõlõk között a vadászház irányába. Elérem a Berincsek-patak völgyét, s jó hosszan a völgyben haladok. A Barátság-kõolajvezeték nyomvonalát elhagyva egy nyiladékból feltünnek a Szanda ormai. A Vitéz-hegy oldalában kényelmes ösvényen a kilátóhoz érkezem, ahonnan remek a kilátás az Ipoly-völgyére, a Börzsöny vonulataira. Széles, köves úton ereszkedem a következõ ellenõrzõ ponthoz, mely a mûút mellett található. Citromos vízbõl feltankolva vágok neki az utolsó kilómétereknek, s az Ipoly árterében kanyargó füves úton érem el a "folyó átkelést". Meglepetésemre Oszkár közli velem, hogy áthelyezték a pihenõhelyre a túra végpontját, s döntsem el, hogy mit szeretnék fogyasztani. Sört, bort vagy "Tátra teát". S ha már átvettem a kitûzõt valamint az oklevelet, ugyan vonuljak már kondérhoz, s fogyasszak a babgulyásból.
A túráról csak elismerõ szavakkal tudok szólni, a fanyalgást meghagyom a Szabad Nép újságírójának.
Képek, melyeket a túráról készítettem itt találhatóak:
|
