Élõ Táj 20
Ennek a hosszúhétvégének a programját már jó elõre elterveztük, lévén, hogy egy gerecse 50-nel kezdtük. Másnap pihizést és láblógatást, de aztán sem akartunk otthon tétlenkedni. Így a tervben hétfõre kapóra jött a szentendrei 35 km-es túra, majd másnap egy 20as a Budai-hegységben.
Szombat estére a kisebb baleset végett a hétfõi túra távját lecsökkentettük a 20as távra; de nem bánkódtunk, hisz tvábbi 4 fõ elsõbálózóval beszéltünk meg tallkozót a rajtban, így velük terveztünk menni. Aztán reggel sorra mondták le ... így ketten indultunk Szentendrére, ahol hamar megtaláltuk a rajtot olyan n10 magasságában. Töltöttünk, fizettünk - a kiírásban 500.-/fõ volt írva, a helyszínen 600.- lett a díj-, a szervezõ kissé zavarban volt, mert az itiner író még az elõttünk nevezõk lapjait írta, de persze kivártuk minden gond nélkül.
Aztán kaptunk egy 35 km-es itinert... aztán nézegetük, egybevetettük emlékezetbõl a kiírásban szereplõ útvonallal, próbáltunk eligazodni a térképen, aztán feladtuk és a szervezõkhöz fordultunk. Itt elõször próbálták mutogatni, h nem erre, hanem arra, de az sem jó, ... ugyan ez zajlott a nevezési asztalnál is, majd jött az ötlet, hogy akkor 15 perc múlva hoznak tavalyi itinert. Míg várakoztunk, elmentük kedvenc pékségünkbe kenyérét, elvittük a kocsihoz, bebiztosítottuk magunkat a hõség ellen, majd vissza a rajtba. Itt az itinert író hölgy kissé megszeppent, mikor kértük, h cserlje ki az itinert. Ez megtörtént, de se tõle, se mástól kommentet nem kaptunk...
És 10:15kor el is indultunk.
Az 1. ep-ig a Bükkös-patak partán haladtun, mely nagyon szép és hangulatos. Itt magkaptuk a pecsétünket kaptunk ásványvizet, majd tovább haladtunk a patak partján. A leírás ezután számunkra kissé kusza volt, de mivel más út nem vot, így csak erre mehettünk. Az elágazásnál ki volt táblázva, h merre megy a 10es és merre a 20as táv, így nem is tétováztunk, haladtunk a megfelelõ irányba az erdõ mellett. Itt még kecskével és gidákkal is találkoztunk, és volt szerencsénk megnézni, hogyan védi gidáit a mama (bár nem tudom, h a kecske, vagy a túrakutya ijedt meg jobban a másiktól...) Mivel sem a leírás, sem a térkép nem egyezett az úttal és számunkra értelmezhetetlen volt, így egyszercsak a S+ jelzésre kanyarodtunk, ahol már mások is haladtak valamivel elõttünk, és hamarosan elértük a vízmûvek elõtt a nyomós kutat, amit a Honvéd túrákról már jól ismertünk. Itt többen tétozáztak, h merre, de egyértelmû volt a leírásban is, hogy a S- visz a turistaházhoz. Épp mielõtt felértünk volna, az út - mely szalaggal volt jelölve - balra kanyarodott egy szentéjhez (eddig fel sem tûnt, pedig honvédék által jártunk erre eleget, és tényleg csak 2 lépés az úttól..), majd hamar felértünk a házhoz. Itt egy kedves pontõr és a turistaház által készített megszokottan nagyon finom tea várt ránk. Szendvics evés és teázás után indultunk tovább... aztán megtaláltuk a mekegés forrását és persze azonnal még 3 csacsi is megérkezett némi simizést bevasalni :-))
Utunkat a szalagozás mentén folytattuk, ahogy a pontõr is mondta, és az itinerben is volt írva. El is értük a S- -ot. Ekkor jobbra fordultunk, mint ahogy le van írva, de onnan jött 2 túratárs, akik állították, h arra biza nincs semmi. Azonban néhány méter megtétele után az ellenkezõ irányban konstatáltuk, h ez biza nem jó, és visszaiindultunk a már említett jobb oldalon. Na, innen ismét nem tudtunk eligazodni a leíráson és a térképben is volt egy nyíl rajzolva, amit nem értettünk.. Ezen a S- -on már elõkerült a rendes térkép, így szerencsére nem kellett sokat tétovázni, lassan meglett a forrás turistajelzés is, ami elvitt a csepel-gorráshoz, amibõl sajnos nem csordogát víz :-(
A 3. pecsét begyûjtése után visszatértünk a S-ra, de nem értettük, hogy a leírásban szereplõ "térjünk vissza az elágazáshoz és bg jelzést követve ..." hisz sem útközben az ellenkezõ irányba nem volt korábban bg jelzés... és a Vasas-szakadék sem arra van.. Így ismét elõkerült a rendes térkép és meg lett a jelzés is, melyre hamar rátértünk (itt jöttünk rá, h tavaly másfele vitt az út, mely ott tér rá a turistaútra, ahol a S- & bg jelzés találkozik... a tollal rajzolt nyíl pedig a szalagozás, mely nem oda vezet, mint tavaly...)
A Vavas-szakadékot hamar megtaláltuk, fel is fedeztem, majd folytattuk utunkat immár néhány eltévedt és hozzánk csapódott túratárssal. Persze a jó kis saját térképünk folyamatosan nálunk volt, hátha ... A nyomóskúthoz egyértelmûen visszataláltunk - helyenként volt szalag, frissités/hûtés, majd melyik is a murvás út? mert azért annyira nem volt murvás, h hipp-hpp rátérjünk...és szalag sem volt.
Rövidesen elértük a temetõ kerítését, majd ismét jött a dilemma, amin már a térkép sem segített (mivel azon nincsenek jelölve a tanösvények és a kersett forrás sem): a 'T' jelet megtaláltuk, de viszont a szalag tovább vitt lefele.. melyik az erõsebb??: az itiner, h T-n befordulni, vagy a szalag??. Mivel ezidáig is félrevezteõ volt sokszor az itiner, így a szalagot választottuk (mint acélban megtudtuk, az a 35ös távé volt...) ... és leértünk a Bükkös-patakhoz... ahol már mások is voltak... és még jöttek is utánunk... így nem volt mit tenni, hátraarc és vissza a "T" jelzésig. Susnyás taposás és meg is lett a 4. ep.
Kiérve a Pomázra vezetõ útra megtaláltuk az út szélén álló tanösvénytáblát hamar, de eolvasni kicsit sem volt kedvünk, mitöbb ennyi bolyongás után a rövidke kitérõhöz sem. Vissza térve a susnyár folytatólagos részére, a szakasz már ismerõs volt a nevezett Honvéd túrákról, így a fa hidacskát is könnyedén magtaláltuk (viszont fel lett újítva :-))) és már nem olyan instabil ) és beértük alakott területre. A Harkály-tavat eszünkbe sem jutott megkeresni, inkább haladtunk a következõ ep-hez. Ez a szakasz kimondottan rosszul esett az aszfalton, majd az 5. ep-nek helyt adó cukrászda is zárva volt (mint a célban megtudtuk, õ ktudták, h hétfõn zárva lesz, így az ellenkezõ irányba kellett volna menni.... könyörgöm... a rajtban nem lehett volna elmondani, h nem ott van az ep?? Ha már csak tavalyi itiner jutott..)
Innen már csak a célba igyekeztünk. Viszont megtudtuk, h hol is van az uszoda, amivel már itthon többször szemeztünk.
A célba megkaptuk az oklevelet, kis kerámia plakette és egy jókora nápolyi szeletet.
Összességében jobban belefáradtunk a túrába agyilag, mint 2 nappal korábban közel 48 km gyaloglásba és lépcsõmászásba.
A túra meglepetés része:
- a kiírás ellenére volt ellátás
Ami tetszett:
- az útvonal olyan helyeket érint, amiknek egy részét még privát kirándulás során sem ejtettünk útba
- a szépen kiépített tanösvények - bár nem a betonon, és olvasgatni sem volt túl sok türelmünk
- a potõrök kedvesek voltak
Ami nem tetszett:
- a tavalyi itiner mellé semmilyen infó nem volt, pedig változások voltak
- a kapott térképet nem tudtuk használni
- a leírás csak helyenként egyezett - sok esetben ahol balra volt írva, ott jobbra kellett menni, hol felfele irányított, ott a valóságban lefele ment az út => mintha ellenkezõ irányba lett volna lejárva és elkészítve a leírás
- mind a 20, mind a 35 km-nek a szalagja narancssárga volt, így nem lehett követni, h most kinek merre kell menni
- a rengeteg aszfalt taposás - már túra épp ez okból került le a listánkról, idén már nem is mentünk rá
Személy szerit sajnálnám a túrát, hisz a két hosszútáv valóban olyan helyken halad, amiken más túrák nem és még csak nem is érintik. Épp ez volt az oka, h a hétfõi napra ezt a túrát választottuk. Az idõjárás is több, mint kiváló volt, így várható volt, h jönnek páran..
Bízom benne, h a szervezõk elolvassák a véleményeket és a kritikus pontokon javítanak. Amennyiben igen, akkor egy nagyon jó kis túra tud kerekedni belõle.
|
