2012.04.30. Élõ Táj teljesítménytúra 20-as táv.
Éppen hezitáltam, hogy merre túrázzak ezen a hétfõi szombaton, amikor Panni felhívta a figyelmemet erre a közeli teljesítménytúrára.
Mivel a Kõ-hegyi menedékház kõlevesében van kolbász, így el is dõlt, hogy oda menni kõ'
Gyorsan el is olvastam a beszámolókat, így tudtam, hogy erre a túrára picit készülni kell, így a honlapjukról le is töltöttem az útvonalat, és az ingyenes parkolóhelyek ismerete is jól jött.
A rajtba 10 óra elõtt 5 perccel érkeztünk végül meg, ahol a sok nevezõ miatt épp tetõfokára hágott a fejetlenség, de 15 perc alatt lecsengett a procedúra, igaz kicsit bizonytalanok voltunk, hogy akkor most melyik útvonal a hivatalos, de mivel fejben is készültünk, így nem ijedtünk meg, hanem nekivágtunk az útvonalnak.
Patak partján le az elsõ tanösvényi táblához, sima ügy.
Aztán szép sorban a tanösvény tábláinak elhagyásával elértünk az elsõ ellenõrzõ pontra is. Itt már a sárga négyzet jelzés kikopott alólunk, talán érdemes volna azzal is törõdni egy picit a szervezõknek.
Az elsõ meglepetés 350 méter múlva ért, amikor a szöveg és a kitáblázás eltért egymástól és kissé zavarosan fogalmazott, hogy mehetünk arra is, de tulajdonképpen erre is jó :)
Mi itt a táblázás szerint elváltunk Pannitól, aki a 10-es távon küzdött tovább a babakocsival, mi pedig mentünk tovább a tanösvényen.
550 méter múlva viszont az elágazásban semmi nem mutatta, hogy nekünk balra kéne mennünk, de szerencsére a Kõ-hegyre úgy is tudtuk az utat :)
Az emelkedõn megelõztünk pár gyerekes családot, és a kápolnánál pár szalag is elõbukkant, így betértünk oda is. 11:50-re értünk a menedékházhoz, ahol begyûjtöttük a pecsétet, majd bementünk a kõleves végett. Amíg a leves készült megittunk két jó nagy pohár házi málnaszörpöt, aztán 12:20-ra a levesünk is elkészült. (6662)
Olyan forró volt, hogy további 20 perc kellett a leküzdéséhez, így aztán 12:42-kor hagytuk el a menedékházat. A Kõ-hegyi tó eléggé kiszáradt volt, csak egy pocsolya volt a közepén (6665). A tanösvény 5.-ös táblájától mértük a távolságot, így a kb. 200 méter után észre vettük az erdõn keresztül szalagozott, eléggé benõtt útvonalat. Én egy kicsit erõltetettnek érzem így átvezetni egy teljesítménytúrát az erdõn, de ez a szervezõk szíve joga. A sárga jelzés elérése elõtt még egy egykori jelzõoszlop maradvány is volt (6668). A sárga jelzésrõl a letérésnél egy halvány szalag volt, azt még észre vettük, aztán valahol elvesztettük a fonalat, de tulajdonképpen én ezt a levágást is kihagynám, hiszen a sárga jelzés úgy is odavisz a Csepel-forrás leágazásához, 100 méter rövidítés miatt, meg kár bonyolítani az útvonalat. No de a lényeg, hogy bár a rajtban azt hallottuk, hogy a kis kitérõket nem kell megcsinálni, azért biztos ami biztos alapon kimentünk a forráshoz, és ott megtaláltuk a 3. ellenõrzõpontot. Innen sarkon fordulva lementünk a Vasas szakadékhoz, ahol hûsöltünk egy picit. A gyakorló tér felé közeledve észrevettük, az újra elõkerülõ sárga szalagokat, és szép panorámás úton haladtunk tovább. Már nagyon vártuk a nyomós kút elérését, mert igen meleg volt.
Hamarosan el is értük, és pancsoltunk picit, én még a sapkámra is töltöttem vizet rendesen. Innen 800 méter egyenes út várt ránk, majd balra kanyarodva, úgy 35-40 méter múlva láttuk meg a jobbra lekanyarodó tanösvény jelzését. Itt igen zavaró volt, hogy innen az Észak felé vezetõ úton is látszódott egy sárga szalag, de mi itt az itiner szerinti szöveget vettük alapul, és a Püspökmajor forrás felé vezetõ tanösvényen mentünk tovább. Ez a forrás számomra még ismeretlen volt, és elég bõ vizet is adott. Itt is megkaptuk az igazoló pecsétet, majd tovább haladtunk a hangulatos tanösvényen. Egy harkályt sikerült itt lefotóznom (6690), ez már elõre is mutatta, hogy a Harkály tavat se akarjuk kihagyni.
Jól is tettük, hogy megnéztük, mert ott meg egy szürke gémet sikerült lencsevégre kapni (6699). Innen egy kis emelkedõt kellett abszolválni, majd végre árnyékot adó házak közé kerültünk.
Néhány kanyargás után megleltük az emléktáblát is, majd a feszületet is, és épp az itiner fölé hajolva vakargattuk a fejünket, hogy vajon hol van a pont, amikor egy ember el kezdett integetni a közelben. Fagyi helyett egy fagyit ábrázoló pecsétet kaptunk, pedig már nagyon rá voltunk állva a fagyizásra. Így nem maradt hátra más, mint gyorsan bemenni a célba, és keresni egy fagyizót.
Fényképek:
indafoto.hu/olah_tamas/20120430_szentendrei_tura |
