Túrabeszámolók


Élőtáj Tanösvény Teljesítménytúra

lükepékTúra éve: 20122012.04.30 18:07:45

Élõtáj 10


Oláhtamás és Annamari szerencsére ráért és túrázni is volt kedve, és el is jöttek értünk, BKV-val nem mertem nekivágni, nem voltam igazán formában ehhez. Csak a rövidtávra tudtam vállalkozni, babakocsival gyerekkel súlyosbítva ennyi fért bele. Az elõzõ napi PMP után este nagyon megfájdult pár lépés alatt az achillesem, nem mertem hátihordóval vállalkozni. Hát most már akkor minden másom is fájni fog, mert azért technikásan kellett tolni a babakocsit :)


A rajtba kicsit késve érkezünk, de semmi nem veszett el, még sorban álltak az indulók. 10:15-kor indulunk, kellemes zötykölõdés a macskakövön. A  gyerek még az autóban bealudt, egy darabig még túra közben is alszik, de valami megsúgja neki, hogy itt történés van, így felébredt. A Bükkös-patak nagyon tetszett neki, élénken nézelõdött mindenfelé. A kapaszkodás a szépen kiépített sétány elhagyása után kezdõdött. Jó pár helyen a kislányom is erõsen kapaszkodott a babakocsiba, mert dülöngélt jobbra-balra-elõre-hátra gyökéren, kövön, keréknyomon. Én meg a fogantyúba még erõsebben, hogy be ne boruljunk a patakba :) Az új temetõ sarkánál kicsit megzavartak a kék és narancssárga szalagozások keresztezõdése (mivel nem ismertem a többi táv útvonalát), de szerencsére a leírás azért sokat segített, és körülöttem pont voltak emberek, akik megerõsítették, hogy jó irányban vagyunk. Ezután egy küzdõs lejtõn mentünk le a Püspökmajor-forráshoz vezetõ völgyecskébe, itt azért inkább szerencsém volt, mint kellõ ügyességem, hogy nem gurultunk le mindketten. A völgyecske hangulatos volt, a ponthoz érve lett pont éhes a lyány, így egy negyedórás ebédszünetet tartottunk (legalábbis õ, én ügyesen nem vittem magamnak ennivalót). A pont után kedves túratársak segítettek átemelni a patakon a gyereket, egyedül is ment volna, csak egy kis küzdéssel. Cserébe viszont a Pomázi útnál megóvtam õket attól, hogy rossz felé menjenek. Itt kiléptem, mert a gyerek nagyon óbégatott, de a tempós haladás a göröngyös füves úton megtette a hatását, elaludt. Nemsokára szerencsére azonban elértük az aszfaltot, itt már õ is nyugodtabban aludt. Én meg rájöttem, hogy van még egy cipzár a napvédõn, és levegõt is fog kapni. Az utolsó ep-hez lakótelepen át csalinkáztunk, az itinerben említett tanösvény-állomások megkereséséhez, megnézéséhez sajna nem volt türelmem. A Kálvária út lefelé közepesen volt felemelõ élmény, de legalább tudom, hol van a nagy uszoda Szentendrén. Itt egy picit eltértem az útvonaltól, egy alkalmasnak látszó kis utcán lecsordogáltam a Bükkös-patakhoz, ahol fél órás lábáztatást iktattam be, itt a patakcsobogásnál jól aludt a leány. Aztán felcihelõdtem, lezötyögtünk a célba, persze itt 2 percen belül felébredt a zajban a gyerök. Ekkor még megvártuk Tamásékat, akik meghódították a kóhegyi levest is, és ezért késõbb jöttek. Meg letámadtunk 2 fagyizót, aztán hazajöttünk. Boldogság van és fáradtság.