Fel a Csóványosra!
Saját magam is kissé meglepve szinte az utolsó pillanatban neveztem elõ erre a túrára, éppen a túranaptárt böngésztem pénteken este mikor megakadt a szemem ezen a rendezvényen.Nem bántam meg...
Szombaton este mindent elõkészítettem a hátizsákba hogy ezen ne múljon a dolog, de azért ismervén magam meghagytam gondolati szinten az esélyét annak is hogy a szundi gyõz vasárnap hajnalban.Nos nem a szundi gyõzött, pedig jó eséllyel indult!
Bõ másfél órás autózás után hét óra körül indultam teljes menetfelszerelésben a Kisinóci turistaháztól.Elõzõleg a tuhun megnéztem több lehetõséget is, Diósjenõrõl, Királyrétrõl és innen is szinte pontosan ugyanannyi, 8-8.5km volt a táv és 750 m körüli a szintemelkedés, viszont ezt az utat ismertem a legjobban az összes közül.Tehát irány a végtelennek tûnõ Inóci-vágás! Na ez tényleg végtelennel tûnt...Az elején a csonttá fagyott föld ropogott a talpam alatt, majd 400 méter körül megjelent nagyobb mennyiségben a hó, 500 felett pedig teljesen átvette az uralkodó talajtakaró szerepét.Nekem ez nagyon tetszett, annak az UAZ-os brigádnak viszont nem annyira akik még a legelején elõztek meg jármûvükkel ,akkor nem hittem hogy látom még õket, és lõn! Éppen láncolták a vasat...,így közel 2 km után utolértem õket! Lánccal sem jutottak messzire, ezt már lefelé jövet láttam a nyomokból, de ne szaladjunk ennyire elõre, legyen ez elég az Inóci-vágás talaj és terepviszonyának jellemzésére.
Nagyjából 3-3.5 km után enyhült picit az emelkedõ, gyönyörû bükkerdõben szintezve haladt az ösvény, éppen besütött a fák közt a reggeli napfény, szikrázott a hó a napsütésben, hatalmas sziklák, csendes téli erdõ, kell ennél több vasárnap reggel? A Nagy-Inóc mellett elhaladva rövid ereszkedés után értem el a Nagyhideg-Hegyi turistaház szervízútját, ezen negyed óra alatt magát a turistaházat is.Nem mentem most be, fotóztam párat majd irány a Csóványos! Igen erõs ereszkedés után a Rakodónál gondolkoztam el hogy ez a meredély visszafelé milyen rosszul fog nekem esni...! Na de sebaj,töretlenül haladtam a cél felé, -egyre nagyobb volt a hó- és itt-ott ahol nem volt egyértelmû az ösvény bizony térdig is belesüppedtem.A Szabó-köveknél megpillantottam a csúcson lévõ geodéziai tornyot, majd egy végsõ elszánt rohammal felértem a csúcsra!
Legnagyobb meglepetésemre -pár emberre számítottam- egy kisebb sátortábor volt a hegyen, éppen fõzöcskéztek valamit.Állítólag január utolsó hétvégéjét ez a társaság itt szokta tölteni, itt találkoznak és buliznak egyet.Dícséretes dolog, de melegebb hely nem vót inkább??
A rendezõk nem régen érkezhettek, éppen pakoltak kifelé, erõs volt a gyanúm hogy én voltam az elsõ érkezõ "teljesítõ". Mivel elõneveztem egybõl megkaptam a nevezési díj ellenében az elõre elkészített díjazást, emléklap, kitûzõ, és egy ingyenes BTHE "Eseménynaptár 2012" címû kiadványt, valamint egy marcipános müzliszeletet.Finom volt! A toronyba is felmentem, nem volt igazán jó kilátás, csak a közelebbi hegyekre, kicsit párás volt az idõ. Lejöttem, majd elindultam visszafelé, ugyanarra, ismét a kék sáv jelzésen. Valahogyan lefelé feleannyinak tûnt az út, hamarosan ismét a NHH-i turistaháznál voltam, ezúttal sem mentem be, haladtam tovább jó tempóban.Míg felfelé korán reggel szinte egyetlen emberrel sem találkoztam, így dél körül már alig gyõztem kerülgetni a Csóványost támadó lelkes - és kevésbé lelkes (...messze van még??... :-) )- turistákat, kisebb csoportokat. Síelõk is voltak szép számmal. A turistaház szervízútján hangos motorzúgásra lettem figyelmes, egy szép állapotban lévõ kb 45-50 éves összkerekes Csepel teherautó hozta a kirándulókat fel a hegyre, elején a felirat: "NAGY-HIDEG HEGYI NOSZTALGIAJÁRAT". Király!  Imádom a régi gépeket...
Az Inóci-vágás "fönrû le" sokkal élvezetesebb mint "lenrû föl" , és fõleg sokkal gyorsabban is lehet haladni ilyen irányú trappolás esetén, így hamarosan visszaértem a Kisinóci turistaháznál parkoló autómhoz, gyors cipõ és zokni csere után indultam is hazafelé, fejemben a gondolattal: ez egy remek túra volt, jól éreztem magam, végre havas, hegyvidéki tájon gyalogolhattam, és ez soha nem jutott volna eszembe ha nincs ez a nagyszerû rendezvény, jövõre is szeretnék eljönni! |
