Téli Turul Túrák / Zongor 45
Fotóalbum a túráról megtekinthetõ itt:
Üdvözlöm a Turul túrák téli változatának felbukkanását! Már a kiírás elsõ megpillantásakor elhatároztam, kipróbálom az útvonalat télen is. Annál is inkább, mivel a Szomorig tartó 45 km-es etap jó része megyezik a Kitörés túra útvonalával, amelynek a problémásabb részeit sosem lehet eleget „gyakorolni”.
Reggel 7:50-kor indultam, a nap már ekkor szépen, erõsen sütött, ahogy Erdélyben mondják: foga volt a napnak. Pár perc alatt elérkeztem a Nagyenyed utcai Turul szoborhoz, amelynek sorsa mára talán (végre) révbe ért (vagyis fennmarad). Szépen emelkedõ úton, rengeteg lépcsõ megmászása után értem fel a Széchenyi-emlékmûhöz, szintén Kitörés túra ep. ez is. Ismerõsökkel találkoztam, rövid beszélgetés után indultam tovább a Normafához. Itt elég sok terepfutó jött velem szembe, mintha versenyük lett volna, pedig valszeg csak edzettek egy jót. A sípálya mellõl fantasztikus kilátás tárult fel elém, már ezért megérte eljönni! Többen keresték itt a pontot, amely közvetlenül a mûút mellett tanyázott. Ezután egy szintén fenomenális szakasz jött: a Z kereszt mentén tükörjég borította az utat, teljes szélességben. A szélén még épp el lehetett csalinkázni, a bokrok belógó ágaiba kapaszkodva, így elkerültem a földre (jégre) huppanást. Makkosmária templomnál ismét ep. jött: nagyon finom teát kaptunk, amit ismét újabb ismerõsök társaságában fogyasztottam el. Innentõl jól kilépve és sokat belefutva nagyon gyorsan elértem a Budakeszi mûutat, majd pihenés nélkül tovább folytattam. Ismét nagyon szép kilátást nyújtó szakasz jött a lovas hotelig, utána pedig már csak 6 km volt hátra féltávig. Elhatároztam, hogy csak ott tartok pihenõt, sikerült is kerek egy óra alatt odaérnem.
A plébánia épületében jó meleg volt, de kint is olyan kellemes volt a klíma, hogy inkább a templom elõtti padon üldögéltem egy keveset. Következett a S sáv jelzés egészen Perbálig. Az elején egy monoton szakaszt követõen csakhamar a túra fénypontja jött: ragyogó kilátás nyílt Perbál irányába, szikrázott a nap, elsõrangú fényképeket lehetett készíteni. 12 km volt ez a szakasz, de számomra alig tûnt fél órának, annyira tetszett! A sár is még minimális volt, meglepõen kulturált állapotban értem be a Kis Kaiser sörözõbe. Itt teát is kaptunk, de ezt kipótoltam egy sör+kávéval. Bent olyan meleg volt, hogy az italok nagy részét inkább a szabadban fogyasztottam el. Rövid töprengés után úgy döntöttem, ha eddig nem is kellett, most azért felveszem a lábszárvédõt, nehogy már pont a végén mocskoljam össze magam. S ez be is vált, mert a Gombaüzem felé vezetõ úton már igazi tavaszi sár volt az uralkodó, ami késõbb csak még rosszabb lett. Anyácsapuszta felé a szántóföld szélén már nem volt hová menekülni, csak taposni a felpuhult talajt és erõsen koncentrálni, hogy megússzam az elcsúszást. Ez végül sikerült, bár a sebességem jócskán visszaesett. De a hátralévõ 5 km-en már bármi jöhetett, nem bántam semmit sem. Megmásztam a Kakukk-hegyet, a lassan beálló délutáni szürkületben és így végül 8 és fél óra alatt beértem a célba.
Bár az igazi téli körülmények most elmaradtak, így is nagyszerû élményeket kaptam a rendezvénytõl. Köszönet érte mindazoknak,akik fáradoztak a létrejöttén!
|
