Túrabeszámolók


A híd túl messze van...

PopeyeTúra éve: 20122012.01.09 12:01:36



Könny és mosoly

Ébredezek. Rossz helyen van a nap. Vagy én aludtam sokáig? Órám szerint dél van. Felülök az ágyban. Próbálok a mozdulat folytatásaként felállni de nem sikerül. Dermedten nézem lábaim helyén Shrek lábait. Próbálom felidézni mi is történt velem. Halvány emlék foszlányok valami hídról, barátokról és a GÁT-ról. Amikor ez a szó ill. mögöttes tartalom megjelenik lelki szemeim elõtt a szõr a hátamon irányt vált.

De kezdjük az elején. Múlt héten a Fóti Somlyón kezdtük szervezni Sanyikával és Csabival a szegedi kirándulást. Itt nagy segítségünkre volt Rafter sporttárs aki sok hasznos tanáccsal látott el bennünket. Hét közben Tamással is egyeztettem aki még szállást is intézett nekünk.

Péntek este utaztunk fiammal Szegedre. Itt Tamásék elvittek az alvóhelyünkre. Aztán éjfélig ment a sztorizás és persze elmélkedés a másnapi túráról. Csabin látszott az aggódás, hogy fogja bírni a monotóniát no meg a 30 méter szintet. Ekkor azt hittem csak viccelõdnek azzal, hogy egy pszichológus is jön velünk. De reggel 6.45-kor valóban megálltunk egy lakótelepen és felvettük Krisztát aki a fenti szakma gyakorlója.

7 óra körül értünk a start helyre ahol sok ismerõs arccal találkoztunk de nem volt nagy tömeg. Ennek ellenére meglehetõsen nehézkes a nevezés. De aztán röpke 40 perc alatt megtörténik és neki vágunk a nagy kalandnak. Jó a csapat jó a hangulat. Csak azon sajnálkozunk, hogy Linda nem ért rá. Azt mondják Dubai-ban van. No mindegy talán majd legközelebb. Tamásnak gondjai támadnak a cipõjével már most ragasztgatnia kell. Kacarászva érünk az elsõ „érintési pontra” . El sem hisszük, hogy már megtettünk 13 km-t. Ezt jól tesszük mert a gps szerint még 12-õt sem jöttünk. Itt derül ki számomra hogy a 90 csak 85 kicsit csalódott vagyok de úgy érzem a végére megbékülök a gondolattal. Kapunk tea,csoki,bély.-t aztán már robogunk is tovább.

A következõ pont 18-ra van közben érintünk egy hidat kétszer egy másikon meg irányt váltunk. Csapatunk párokra oszlik és 4-4 karónyi távolságra követjük egymást. Egyszer látjuk ahogy Tamás balra lerohan az elõírt útvonalról. Sanyi a gáton hangosan nevet. Hova megy? kérdezem szerinted? volt a válasz. De ekkorra már tudatosodott bennem amit addig csak gondoltam. Valami miatt nem volt szimpi a baloldali hangulatos ártéri bozótos, viszont az egy db vastag törzsû fa jó búvóhelynek tûnt egy férfiasan nagy dolog végre hajtásához. Nem tudom a kedves olvasó próbált-e elbújni egy fa mögé 360°-os panorámával. A végeredményt nem részletezem mindenki fantáziájára bízom.

Az 2.ep.-n nyomtunk egy szendvicset a tea és a finom starking mellé, majd már a gáton dobtunk egy 90°-os bal kanyart és most már a Marost kisértük. Itt kezdtük érezni a monoton terhelés elsõ hatásait. A 3. pontig már kevesebbet nevetgéltünk de meglehetõsen jó tempóban értünk be. Itt Sanyika még a másságát is felvállalta egy bónusz csokiért de így sem kapott. Itt egy 5 km-es nyíl egyenes szakasz következett. Ekkor éreztem elõször, hogy valaki visszafelé húzza a gátat mert én becsülettel szedem kurta lábaim de a látóhatár végén lévõ fák nem akarnak közeledni. De végül beértünk Makóra. Kicsit furcsa szalagozáson megtaláltuk a pontot ahol már többen falatoztak. Látszott az arcokon ki melyik távon van. A 60-asok megkönnyebbülten mosolyogtak még a 90-esek bambán bámultak maguk elé. Elõjött bennem a mit keresek itt érzés. De aztán a városból kifelé jövet egy gyors kocsmázás egy kávé erejéig és mindjárt jobb lett a kedvem.

Itt már Csabi elhúzott Bálinttal és Krisztával, mi négyesünkhöz pedig Csilla csatlakozott. Jó hangulatban sztorizgatva battyogtunk / Csillának köszönhetõen több mint 6-tal ?/. Ekkor eszünkbe jutott Kriszta akinek élete leghosszabb túrája rajzolódik ki a szegedi éjszakában. Felhívtuk Csabit bírja-e a tempójukat. Mint kiderült nem. Leszakadt tõlük és valahol elõttünk jár. Megnyugodva haladtunk tovább. Közben Tamás egy kisebb dolog okán alaposan lemaradt tõlünk. De tudván az elsõ km-erek óta tartó problémait nem csodálkoztunk rajta. Tudtuk õ nem fogja feladni. Mert õ valóban kemény legény a gáton. Egyszer csak egy futó árny robogott közénk / a telihold miatt nem használtunk lámpát/ Tamás volt. Futás közben oda bökte a fájdalmai miatt már nem tud gyalogolni csak futni és eltûnt a homályba. Hamarosan megtaláltuk Krisztát aki alaposan belassult de kitartóan araszolt az 5. pont felé. Amit meg is találtunk jóval korábban mint gondoltuk. No ezt nem a szervezõk mérték el csupán az történt hogy egy tartalék pontot jelöltek ki ami az eredetihez képest kb. 5 km-el elõbb volt. Ennek örültünk de amikor tovább indultunk tudatosult , hogy az utolsó szakasz ennyivel több lesz. Innen kezdtük nézni a karókat 100 méterenként fogyott a táv. Felállítottam magamnak a teóriát ha a karók nullára váltanak elérjük azt a bizonyos hidat amirõl a túrát elnevezték. Mint kiderült tévedtem. Onnan még több mint kettõt kellett menni. Még most írás közben is bele sajdul a talpam. Aztán meg lett a híd de ennyi sík menet után a lábam már nem volt hajlandó 5 cm-nél nagyobbat emelkedni viszont az építményre lépcsõ vezet. Botjaim nélkül szerintem még mindig ott vakarásznám a buksimat. Végül átértünk a hídon. A túloldalon pánikoltam egy kicsit mivel itt nem volt gát mi lesz velem gát nélkül, hogy fogok így a célba érni. De kiderült van élet a GÁTon túl is.

A célban isten csülkös bablé, tea, bonusz almás pite. Lassan csapatunkból utolsóként megjött Kriszta és Tamás. Nem kell szégyelni az öröm könnyeit, meglett férfi létemre morzsoltam már én is el a szemem sarkában egy hosszúra nyúlt kirándulás végén. Gratulálok minden teljesítõnek az optimális körülmények ellenére úgy érzem kemény menet volt.

Összegzés…. nem tudom. Vegyesek az érzéseim. A szervezés szeretetteljes de néha gyengécske és idegesítõ. Az útvonal izgalmas és idegtépõen unalmas. 30 méter szint ami nem sok de az izmaimban soha nem tapasztalt fájdalom. Általában túráimon mindig van olyan rész ahol úgy érzem ide vissza kell jönnöm „privátba” és kiélvezni a hely varázsát. Nos itt ilyen nem volt. De ezek ellenére azt mondom örülök, hogy itt voltam és csak ajánlani tudom mindenkinek legalább egyszer ki kell próbálni.

Néhány kép:

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120108AHidTulMesszeVan90#