...végre egy túra, ahol nem Oláh-nak olvassák a nevem a nevezésilapon...
A Bakonyi Mikulás-50 (mely 45) utolsó kilométerein azon gondolkodtam, vajon mikor mehetett el az eszem, hogy korom sötétben, vasútoldalban, tökig érõ sárban vonszolom magam... A válasz hamar megérkezett, mert másnap már a Börzsönyi Vulkántúra kiírását nézegettem, s azon agyaltam, hogy milyen "taktikát" válasszak a sikerés leküzdés érdekében. A "taktikát" kigondoltam, lélekben erõsnek éreztem magam (mert mindig az vagyok), így elindultam. A rajtnál ismerõs arcok. Kit innen, kit onnan, kit meg amonnan ismerek. Kitöltöm a nevezésilapot, nevezek!
Végre el tudják olvasni a nevem, s nem kérdezik meg, hogy Oláh(?) vagy mi a .... a neved? Bár a fülkeforradalmi hevület óta lehet, hogy jobb lenne, ha Oláhnak hívnának...
Szeretem a Börzsönyt! De betyár nem lennék benne. Sisa Pista sem bújkálna benne évekig ( a TEK vagy a sünök úgy is elkapnák). Lehet, hogy a fákról lehullott levél teszi, de olyan érzésem volt az egész túránt, hogy egyre kevesebb a fa a Börzsönyben! Duna-Ipoly Nemzeti Park ide, vagy oda, de nagyon kevés a fa a Börzsönyben. Mert valljuk meg felebarátaim, de több favágót és fatolvajt látni az elmúlt idõszakban erdeinkben, mint dolgos kezeket, kik pótolják a tarvágást...
Itt az idõ! Indulni kellene. A P x-es elágazásnál van az elsõ ellenõrzõpont a "sunnyogók" miatt, majd következik a patinájában is szép "Kárpát-híd", hol "szúnyoggal" és szaloncukorral kínálják a Nagy-Hideg-hegy irányába kullogó vándort. Hamar a 'hideg-hegyen vagyok, s szerelvényt igazítok. Gondolataim a citromos sör irányába terelõdnek, de inkább bezúzok három sportszeletet. Na menjünk a Csóványosra, hol volt sorstársam nyomja a pecsétet. A kilátóba nem visz utam, mert lehet, hogy a létra nem bírná el testem. A Magosfa következik, de nem látom a fátol a Tátrát..., de látom a Szitnyát és a Korponai-dombvidéket. Tegnap még Csábrág várát fényképeztem (ajánlom mindenkinek kit érdekelnek a várak, mert Csábrágnak még romjaiban is hatalmas romjai vannak), ma meg a Magosfa oldalából kutatom a várat, de nem találom. Kitérek a Miklós-tetõre, mert egy kérdésre tudni szeretném a választ. Futók futnak el mellettem, s le a térképrõl..., de már a Fekete-völgyi Panzióban iszogatom a teát, s pihenek. Egy vadásszal és hajtójával találkozom (vajon kire, mire vadászhatnak...), s úgy érzem Berecz elvtárs kopjafája környékén, hogy lassan az én kopjafám is az övé mellé kerül, ha nem iszom meg a WATT-omat. Hát megittam. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen f....ság ennyit tud segíteni az emberen... Kipirult arccal és üde lehelettel (mert azért közben meghúztam a pálinkás butykost is) érek fel a Hollókõre. Belátni a kaldera peremet, az eddig bejárt út nagyrészét, és az elkövetkezendõ útszakaszt is. Gárdistákat elõzök és a Salgóvár csúcsán igazoltatom a túrafüzetet. Zászló a helyén! A Magyar-hegy oldalát kerülgetve, erõs ereszkedõvel érkezem meg a völgybe, hol teázgatva, sörözgetve, de nem elázva találjam a pontõröket. Én is húzok...., a teából, s indulok, mert csöpörög az esõ, és a Hanák-rétre még világosban szeretnék érni. Ez a Hanák olyan lehet mint a Hanákné (politikai alapismeret)..., de leküzdöm, mit ahogy Hanáknét is leküzdöttük annak idején... A Nagy-Hideg-hegyre már setétben érkezem, s a meredek kaptatón úgy izzadok, mint kurva az oltár elõtt. Kicsit pihenek, s felteszem a fejlámpám, hogy jobban lássam a házban dorbézolókat. A P jelzésen caplatok a Gróf-úton, kerülgetve a favágók "munkáját", de csak nem akarom elérni a Király-réti végállomást! ...de itt a mûút, s itt van a turistaház. Kevesebb mint 11 óra alatt bejártam a VULKÁNT.
Köszönöm a szervezõknek, hogy itt lehettem! Láttam a "Hazajárót" is! Remélem legközelebb ellátogat egyik kedvenc felvidéki terepemre, az Oroszlánkõi várba is.
Üdv: a Bakony turistája (ki mostanában csak a Börzsönyben túrázik) |
