Tortúra 65
Megszólal az ébresztõm 00:40-kor. Kibambulok az ablakon a sötét éjszakába és megállapítom, hogy eléggé esik. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy normális vagyok –e? Hamar meggyõzõm magam, sosem voltam normális: irány a Tortúra.
Felvettem lepeshibát, OTIstvánt és Tóth Hak Petit, majd elindultunk az egyre jobban erõsödõ esõben Eger felé. A fórumon 12 órás teljesítést ígértem, a körülményeket látva az autópályán azon gondolkodom, lehet ma ez nem fog sikerülni. Kicsit elszámoltam a lejutást, így 2:55-re megérkezünk a pályaudvarra. Persze az állomás még zárva, így a peronon dideregünk. 10 perccel vonat indulás elõtt megnyílik a pénztár. Pontosan indulunk, 20 perc múlva már Füzesabonyban ázunk, amíg át nem szaladunk az Miskolc felé tartó vonathoz. A többiek el-el alszanak, persze ez nekem nem sikerül. Unalmas perceinkben THP élete elsõ túrabotját igazgatjuk kevés sikerrel (az egyik a kukában is landol). Leszállunk, majd azon tanakodunk, hogyan tovább. Gyalog, vagy busszal? Eközben Bubuék befutnak, õk a két buszos variációt választják. Mi egy harmadik lehetõséget: 1-es villamos, majd 2-es busz. A rajtba belépve egy információs tábla fogad, hogy a bánkúti pont helye megváltozott, majd egy 10 perces sorban állás (1 ember rajtoltat, kasszáz), de még így is marad 5 perc rendezni a sorokat.
Az ajtón kilépve rögtön eltévedtünk az iskola udvarán, de szerencsére találtunk egy hátsó kijáratot és csatlakoztunk moiwáék csapatához. Könnyû emelkedõvel indít a túra, az elsõ 2,2 km-en aszfalton. Bevallom, az elsõ egy órában sok tájképi élmény nem jutott el hozzám, hiszen az esõkabátom kapucnija behúzva a homlokomig, a fejlámpa kissé belóg a látóterembe és nehezemre esik a többiek erõs hatos tempóját tartani felfelé. A Vörös-kõnél végre elrakhatom a lámpát és szétnézek a nagy Bükkben. Mégiscsak elõször vagyok itt, illene jól megnéznem. Az elsõ komolyabb emelkedõ a Nagy-Som-hegyre vezet, de fel se megyünk rá igazán. Jobbról megkerüljük és tempósan haladunk Bükkszentkereszt felé. Az elsõ ep.-t (itiner: 12 km, 730m . Valóság: 10.9 km, 625 m) 1:46 perc alatt érjük el, nem is rossz idõ. Pecsételés után, lecsúsztatok 3 bögre teát és beveszem a reggel elmulasztott magnéziumot.
Öt perc depózás után indulunk el a község fõ utcáján, majd térünk le a sárgára Hollóstetõ felé. Ezután egy kis szakaszt aszfalton teszünk meg, hogy aztán a sárga jelzést követve még háromszor keresztezzük azt. A Sugaró-felé vezetõ kaptatón kezd el átmenni a csapadék havas esõ formátumba és nem sokkal ez után a Kecskeláb-réten már hó esik. Itt moiwáék elhagynak, Istvánék lemaradnak, így egyedül folytatom az utam. Eddig egész vízálló voltam a jó esõkabátomban, meg a Gore-texes cipõmben, de a zöld jelzés fiatalos-fenyves kis ösvényén több liter vizet rázok magamra. Hirtelen tökig ázva, kicsit elmegy a kedvem az egésztõl. Meg is nézem, milyen messze van még a bánkúti pont: több mint 6 kili. Nem túl jó kedvûen telik el ez az óra az egyre mélyebb hóban, metszõ szélben és hóesésben. Végre bezúdulok az ajtón és lehuppanok az elsõ padra. 2. ep (itiner: 32 km, 1350m. Valóság: 28.2 km (!!!), 1312 m). Ránézek a GPS-re, még megvan a hatos átlag, nem is gondoltam volna. Talán az eddigi tt-im közül a leghosszabb, 23 perces pihenõt töltök itt el, 7 zsíros kenyeret és kb. másfél liter teát elpusztítva. Közben megjön István is, lepeshibáék már korábban elindultak.
Gyöngyi csatlakozik hozzánk és a bevitt kalóriáktól feltöltõdve, tempós gyaloglással haladunk tovább. A Tar-kõ lejtõjén több piruettet bemutatok, de szerencsére a perecelést elkerülöm . 700 méter alá érve megint csak esõ esik és az eddig hófehér táj ismét õszi arcát mutatja. A Hereg-réten egy futót próbálok meggyõzni, hogy innen már csak 25 kilométer a cél és Felsõtárkány is legalább egy tízes, de nem járok sikerrel. A Tamáskútja háznál (itiner: 43 km, 1730 m. Valóság: 40.5 km, 1564 m) a mentõszolgálat vidám munkatársai szervírozzák az ellátást, itt is fogyasztok rendesen. Nyolc perc után felkaptatunk a kéken a Török útra a Várkúti th. felé. Az elején elég jól járható volt az összefüggõ falevél-szõnyegnek köszönhetõen, de Völgyfõház után elég sok csúszkálással-anyázásással tarkított szakasz következett. A Várkúti th. kedvesre részegedett vendégei forralt borral, különbözõ vadakból készült kolbászokkal, sajtokkal kínáltak meg minket, majd egy kicsit elképedtek mai kiindulási helyünk és célunk hallatán. Már három órája figyelték ezt a sok õrültet az esõben, de el nem tudták képzelni, „ mit keresnek ezek itt”. Aztán elárulták, hogy a mi pontunk még 100 méterrel odébb van. Megköszöntük a szíves látást és elindultunk az utolsó pecsétünk felé. 3. ep. (itiner: 55 km 1920 m. Valóság: 55.1 km, 2043 m). Itt csak pár percet voltunk. Egy magnéziumot még leöblítettek egy kis izóval, elõveszem a fejlámpát, majd indulás az utolsó 10 kilire.
Egy pár perc múlva vettem észre, hogy az esõ elállt. Ma elõször… köszönjük szépen. A Nagy-Egedrõl egész könnyen megy az ereszkedés, persze az utolsó 40 méter szint a bokáig érõ sárban már annyira nem esik jól. Váratlanul hamar érjük el az aszfaltot, innen már gyerekjáték az egész. A célba fél 6 elõtt, 11:28 perces idõvel érünk be. Itiner: 65 km, 1990 m. Valóság: 65 km 2187 m. Ezzel, így elsõre, ilyen körülmények között elégedett vagyok. Jólesõ tea és pár virsli után elindulunk a maradék két kilométerünkre a pályaudvarnál hagyott kocsi felé. Megérte a bonyolult logisztikát ez a túra. Jó kis nap volt. |
