Túrabeszámolók


Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi Templomok

kekdroidTúra éve: 20112011.12.12 08:43:54

Régi templomok nyomában


Reggeli helyett pakolászás. A nagyobb zsákokat Földi Roland busza nyeli el, minket a kisebb zsákokkal pedig gudluking autója. Szivárgást észlelek a táskámban lévõ kannából (ld. még Horváth-pince, tegnapelõtti bejárás eredménye), amelyet a Szabó Zsuzsától elkunyerált szatyorral próbálok ideiglenesen megoldani. Egyelõre csak a táskámnak van erõs, csípõs alkoholszaga. Valahogy kibírjuk. A ködös, nyálkás úton gudluking óvatosan, ám megbízható magabiztossággal vezet Tapolcán, Sümegen át egészen Csabrendekig, útközben Bubuval egymás szavába vágva mutatják a tegnapi szalagozás sarkalatos pontjait. Csabrendeken már zajlik az élet a pizzériában, nyolc óra elõtt nem sokkal tovább is állunk, gudluking továbbvisz Repkénnyel és RitaB-vel együtt Gyepûkajánig. Útközben kikerül egy 1906-ban emelt kõkeresztre az elsõ ellenõrzõpont papírlapja, zsírkrétája. Gyepûkajánban ácsorgunk egy kicsit a fûtött jármûben, majd kiszállunk és a gudlukingtól kapott kölcsönpléddel (köszönjük! sokat javított a hõkomforton) felvértezve elfoglaljuk a Devecser felé vezetõ iránybéli buszmegállót. Pontban nyitáskor elrajtoltatjuk RitaB-t, onnantól várjuk a reggeli Sümeg-Budapest buszjáratot, mellyel az innét rajtolók jelentõs része érkezik. A járat enyhe késéssel áll meg, igyekszünk gyorsan elrajtoltatni a résztvevõket, remélem, nem érzett senki nagy fennakadást. Vegyesen üzemelünk rajtként és ellenõrzõpontként, s végül 14 fõ dönt úgy, hogy számára szimpatikusabb a gyepûkajáni rajthely – még Gyõr felõl is érkezik két túrázó, a Kisalföld Volán vonatkozó buszával. Zárás elõtt pár perccel ér ide a seprûk vinattiból, Soós Ádámból, Zöldfülû 1995-bõl és Lestatból álló csapata. Villámgyorsan bezárjuk a pontot, mert már kezd igen hûvös lenni, még a fedett, zárt megállóban is.


Most, hogy kidugom az orromat a buszváróból, szemügyre veszem magamnak Gyepûkajánt. Ismét túlzás lenne azt állítani, hogy még sosem jártam ebben a faluban, mert ez nem igaz – pár évvel ezelõtt a vonatpótló buszok erre közlekedtek Zalaegerszeg és Devecser között. Végre van alkalmam alaposabban körülnézni. Találunk itt egy kocsmát, szép, méretes templomot, apró fõteret, ahol a szalagot cselesen megcsonkította egy errejáró. Bekanyarodunk azért. Odébb bányagödör-jellegû mélyedés lapul az utca vége felé, omladozó, magas kõkerítések és épületek néznek rá álmosan. Elhagyjuk a falut, szántóföldön bandukolunk hosszasan. Kezd ismét amolyan jó alkoholista-szagom lenni. Feltûnik, hogy a Szürkebarát jelentõs része a kannából a repedésen át a szatyorba vándorolt, majd abból mindenféle repedéseken keresztül a táskám és a kabátom felé vette útját, természetesen kontaminálva mindent, ami útközben jelen volt. Kellemetlen. Közben baktatunk a prérin, széles dózerút vezet a Nagykeszi templomromhoz, ahol gudluking õrzi a pontot. Ez a mai legjobb állapotú templomrom, a torony egy részét téglával javították. Gudluking segít megoldani a boroskanna-dilemmát, a mezõn ajándék palackba töltöm a menthetõ ital maradékát. Bögrébe meg a maradék maradékát, ennek sajnos el kell fogynia. Körbejárjuk a romjaiban is fenséges templomot, hagyunk némi egérutat az elõttünk haladó túrázóknak, elvégre odébb van még a pont hivatalos zárása.


Jelzetlen út vezet tovább, látszólag funkciótlan gátat keresztezünk, itt folyna a Meleg-víz. Látszólag összevissza bóklászunk a pusztában, mellettünk, észak felé még mindig Gyepûkaján templomát, házait látni – sokkal messzebbre nem jut a tekintet a köd miatt. Érdekesen beszántott sávot keresztez a szalagozás, majd meglátunk egy valamennyire szalagozott facsoportot – az lesz a szentistváncsabi templomrom, emlékezve az egykori Szentistváncsabra. Sok látható nyoma nincs az épületnek, csak az avatott szem veszi észre, hogy a földhalom a facsoporttal valaha egy templomnak adott helyet. Mivel túl sok szalag nincs, a seprûk viszont elegen vannak, jóval pontzárás elõtt érünk ide, van idõ mindenkinek mindenféle igazolást megejteni. Visszatérünk a fõ dûlõútra, rövidesen keresztezzük a Csabrendeket Nagytárkánypusztával (és azon keresztül a Nyirád-Sümeg országúttal) összekötõ, döcögõs aszfaltcsíkot. Rövidesen újabb templomrom, az Alcsabi következik, szalagok vezetnek a fák közé, apró rom, néhány fal maradéka dacol az idõvel. Teszteljük a túra elsõ frissítõpontján elérhetõ szolgáltatást, jeges teát helyeztek el, melybõl legurítunk néhány bögrényit. A málna jellegû, az egy rossz vicc, de a többiek szerint az egyéb ízesítésûek már jók. Továbbvonulunk, az útvonal alig látható ösvényrõl vezet szélesebb utakra. Erdõsarkot célzunk meg, magunk mögött hagyjuk a szántókat.


Egyenesen baktatunk a fák között, az ígért napsütés bekövetkezik és nem is tart tovább öt percnél. Vinatti mesél történeteket a brassói túráról, a többezer méteres szintemelkedésekrõl szóló beszámoló mellett észrevétlenül érünk fel a Hajnal-hegy alá, majd a Rendeki-hegy nyergébe. Itt már érdemes nézelõdni, avar borítja az erdõ alját, halvány fények játszanak a fák között. Az itinerben külön pontként szerepel a P+ felbukkanása, s valóban, felbukkan egy csoffadt, régi jelzés egy göcsörtös fán. A nyeregben egy bácsi próbál kidõlt, korhadt fákat rögzíteni egy ósdi szerkezethez, amelyet kénytelen vagyok kerékpárként elfogadni. A rögzítést pedig mi mással lehetne végrehajtani, mint ezekkel a szép, piros-fehér csíkos mûanyag szalagokkal? Trappolunk tovább, lejt az ösvény Sümeg felé. Átkelünk a fõúton, besétálunk a vár alatti bazársorra, majd felballagunk a köves úton a várba. Utolérünk két hölgy résztvevõt, õk, megtudva, hogy mi vagyunk a záró emberek, nagyobb sebességre kapcsolnak. Vinatti, mint fõseprû javaslatára leülünk az egyetlen nyitva lévõ vendéglátóhelyen és fogyasztással töltjük el a pont hivatalos zárásáig hátralévõ egy órát. A fogyasztás számomra kávéból, Repkény számára forralt borból áll, említésre méltó még az Ádám által rendelt velõs pirítós, amely egész tûrhetõen néz ki. A vár, mint ellenõrzõpont bezárása után öt perccel továbbállunk a büfétõl, mielõtt odafagynánk.


Kikeveredünk a városból, kezdõdik a hirtelen, meredek kapaszkodó a Fehér-kövekhez. A vízmû medencéit elhagyva egész érdekes, hegyvidéki ösvény vezet tovább, lehet, hogy ismerõs a pár évvel ezelõtti, elsõ UKK-aftertúráról. Akkor ennél pocsékabb idõ volt, így nem adódott alkalmam alaposabban megjegyezni az utat. Most szerencsére köd van csak, és zúzmarás, szinte havas az erdõ alja. Szép, téli hangulatot áraszt a látvány. Felsétálunk a Fehér-kövekhez, Gethe úr õrzi a pontot, narancsszín láthatósági kabátban, mint legutóbb, Zsolival, mint legutóbb. Ezúttal nincs kilátás, van viszont egy méretes magyar zászló, közepén címerrel, rajta szerteszét firkálásokkal. Megkapjuk az ellátmány müzlik maradékát és továbbvonulunk. A lassan leszálló estben haladunk egy hosszan elnyúló nyiladékot követve, jelzetlen, széles ösvényen kerüljük ki a valamiért nem járható P+ útvonalát. Tetszik ez az erdõ. Lemaradunk Repkénnyel, de mivel közben a két, utoljára Sümegen látott hölgyet utoléri a seprés, viszonylag hamar utolérjük a várakozásra megálló seprûcsapatot. Szerencsére nem adtak nekik túl nagy elõnyt, mert egy derékszögû kanyarnál Zöldfülûnek úgy kell utánuk szaladnia, melyért nem gyõznek késõbb hálálkodni.


A túra utolsó, ám annál látványosabb szakasza következik, szurdokban ereszkedünk lefelé, lassan, óvatosan a csúszós avaron. Mellettünk szabályos négyszög alakú sziklák sorakoznak, az elemek lassan csiszolták simára az oldalukat. Oldalvölgybõl másik völgybe érkezünk, elméletileg ez a piros + jelzés útja. Néhány lépés után elérjük Csabrendek szélét, éppen, amikor már majdnem ránksötétedett. Még vár ránk egy ellenõrzõpont, hiszen a faluban is áll egy régi templom, amely egyáltalán nem rom. Felírjuk a kereszt hátán az évszámot, majd lesétálunk az egymásba fonódó terek láncolatán keresztül a pizzériába. Megkapjuk a díjazást és szolgáltatásként fél-fél pizzát, teával. Nem sokkal késõbb már Roland legendás kisbuszában utazunk Budapest felé, véget ért a hétvége – lehet aludni. Köszönöm Mindenkinek, aki megjelent a pontunkon, a megtisztelõ részvételt, a társaságot, valamint a lehetõséget, hogy a magam részét hozzátehettem a túrához.


-Kékdroid-


Képek