Vigyázó 57
Nos hát, ahogy tavaly megígértük megint itt vagyunk. Csütörtök este esõben érkeztünk Kalotaszentkirályra, ahol a háziak már ismerõsként üdvözöltek.
Pénteken délelõtt még mindig esett. Bejelentkeztünk a Fõrendezõnél, egyeztettük óráinkat :-). Délután elállt az esõ, bicikliztünk egy keveset (majdnem fel Béles-ig) bemelegítésképpen. Szombat reggel gyülekezõ, majd busszal el Meregyóig. Fél 7 körül nekivágtunk az ismerõs útnak. Szerencsénkre derült volt az ég, az idõ kellemesnek ígérkezett. Szép tájon, de aszfaltúton gyalogoltunk Szkrind-en át Rechitel-ig. Itt mielõtt jobbra betértünk volna az erdõbe, elõször betértünk balra a kocsmába, némi frissítõt (kávét, üdítõt, sört, csokit, cujkát, ki mit kívánt) vettünk magunkhoz. (Tavaly ezt kihagytuk.) Innen már erdei úton haladtunk tovább. Az út helyenként kissé sáros volt, látszott, hogy elõzõ nap esett. Sok kis vízfolyás csörgedezett lefelé a hegy oldalában. A patak mellett felgyalogoltunk a vízesésig. Itt megálltunk, gyönyörködtünk a vízesésben, készítettünk néhány fényképet, majd miután nem találtunk pontõrt, elindultunk tovább felfelé. Következõ pont a Fehér kövek voltak, addig azonban volt még néhány km, és némi emelkedõ. Útközben találkoztunk a pontõrökkel, akik elmondták, hogy õk a vízesésnél levõ pont (csak kicsit elkéstek), lepecsételték a lapunkat, majd indultunk tovább felfelé. Az idõ nagyon kellemes volt, napsütéses és nem túl meleg. A Fehér köveken levõ ellenõrzõponttól ezúttal nem a tavalyi úton indultunk el, hanem az erdõ mellett nekivágtunk a hegyoldalnak, ami meglehetõsen meredek volt, viszont óriási elõnye, hogy nem lehetett eltévedni a ritka jelzések miatt, mert teljesen nyílt volt a terep. Némi kapaszkodás és lihegés után fent voltunk a gerincen. Innen már csak laza séta volt a csúcs. Szerencsénkre a jó idõ kitartott és nagyon szép látványban volt részünk (ismét). Rövid pihenõ (és a "kötelezõ" csúcsfénykép elkészítése) után elköszöntünk a pontõröktõl és elindultunk lefelé. Itt már éreztem, hogy nem lesz gond sem a szintidõvel, sem a lábammal (sajnos a zempléni 56-os túrán megsérültem ezért volt bennem némi aggodalom, hogy végig bírja-e a lábam). A következõ szakasz a cabanáig (menedékházig) nem hosszú, de lefele kell menni egy kellemetlen köves úton. Ekkor megijesztett az idõjárás minket, mert komoly felhõk tûntek fel az égen, sõt egyenesen keresztül kellett menni rajtuk, hogy leérjünk. A menedékháznál aztán némi pihenõre megálltunk, itt összefutott a menet közben szétszóródott túrázó csapat. A tavalyi hagyományt követve ismét legyûrtünk néhány Medvét (Ursus nevû sört), majd továbbindultunk Rogojel felé. Most hamar rátaláltunk a kék jelzésre. (Tavaly keresgettük egy kicsit az esztenák között.) A lefele út kellemes volt, a faluba beérve (ez nem egymás mellé épült házakból álló település, hanem egymástól lazán, nagyobb távolságra elhelyezkedõ házak összessége) a szalagozáson folytatva utunkat (gyakorlatilag körbejárva Rogojel-t) megérkeztünk az ellenõrzõpontig, ahol ennivalóval vártak minket a pontõrök. Jólesett néhány zsíros/májkrémes kenyeret elfogyasztani. Székelyjó felé egy patak mellett vezetett a kellemes, erdei út, amíg ki nem ért egy aszfaltútra. Innen már hamar a faluban voltunk. A pontõr lányok az egyik helyi vendéglátóipari egységben vártak minket. Innen rövid pihenõ (és zokni csere) után némileg emelkedõ szekérúton haladtunk tovább. Az idõjárás nem romlott el a fent látott felhõk ellenére sem. Az emelkedõt leküzdve már csak lefele kellett mennünk. Ismét elhaladtunk Magyarókereke mellett, éppen csak a szélsõ házakat érintve, majd az országúton begyalogoltunk Kalotaszentkirályra az iskolánál lévõ célba. Itt kézfogás, kitûzõ, emléklap várt ránk, majd az ebédlõben a jól megérdemelt vacsoránk. Nem egészen 12 óra alatt teljesítettük a távot, minden különösebb probléma nélkül, nem fáradtunk el "halálosan", csak jólesõ fáradtságot éreztünk és az idõjárás is a kegyeibe fogadott minket. Gyönyörû tájakon, hegyeken, völgyeken, erdõben, réten, patak mellett haladtunk a nap folyamán. Kell ennél több egy jól sikerült naphoz? Azt hiszem nem, ezért, ha lesz lehetõségünk jövünk jövõre is, és ajánlom minden túrázónak, hogy jöjjön el ! |
