Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

ÓraTúra éve: 20112011.12.08 18:43:52

Kedves Mindenki!


A nyáreleji Tanuhegyek 50-en, -ami az elsõ ötvenesem volt- megfogadtam, hogy ha lesz visszajáró túrám, hát ez lesz az, na de milyen lehet a téli? 


Nagy várakozásokkal indultam útnak Szárról, ezek a vasúti átszállásoknak is szóltak. Ugyanis kinéztem egy "szájtszíing" viszonylatot Tébánya-Gyõr-Cell-Boba-Ukk-Tapolca útirányon át Badacsonytomajba, mivel nem szeretek Pesten át menni, meg használjuk ki az arcképest alapon is. Voltak izgalmak, mert Bobán késett a kereszt és akkor indultunk el, mikor Ukkon már átszállni kellett volna. De bevetve a kapcsolatrendszert a felsõbb vezetéssel, megváratták az ukki bézét, aminek legalább harmincan örülhettünk vas- és mezei utasok. Az meg hajtott, mint trabant az autópályán, Tapolcáig behozta a 8 perc késést! Elégedett hangulatban léptem hát át a tomaji iskola kapuját, ahol ez hamarosan tovább csiszolódva emelkedetté vált, hála a szervezõk szívélyes fogadtatásának, ami töméntelen mennyiségû piában öltött fizikai testet. Az elsõ érkezõk mindenhol jól járnak.;-)


Másnap(osan) reggel 7.11-kor indulunk, Ritával társulva, akinek a tempója teljesen megfelelõ lesz ez állapotomban-gondoltam én! Aztán alig bírom feltolni magam a Kõkapun utána. Szerencsére bevásároltam egy literes "gyógykólát" a faluban, amit gyakran kell kortyolgatni a túra elején, de megéri! De visszatérve a hegyre, csodálatos a fenti tél, a zúzmarás fák látványa a semmi tetején, mert az alattunk gomolygó köd miatt le nem látunk. Még a Bújdosók Lépcsõje sem jelent akadályt, mert bár jeges, de van korlát. Lezúzunk tehát, át Tördemicen, érintve a nyáreleji túrán rajt-célt adó iskolát, szép emlékeket keltve bennem. Most azonban nem 41 fok, hanem ködös-borongós 1-2 fok van, de legalább nem esik, sõt, néhol a Nap is próbálkozik.


Az Avasi templomromnál meglepetésemre Wass Albert emlékmûve fogad, nem régóta lehet itt. Kedvenc könyveinkrõl beszélgetünk a hatására, közben beérünk az ékszerdoboz Szigligetre. A várfeljáró aljában egy ismerõs hang figyelmeztet tréfásan a lépcsõn haladás útvonalkövetõ módjára, amit a jegesedés miatt kikerülnék: Átol Csaba, a "Pécsi Gyors" az. Persze se szeri, se száma a sok ismerõsnek, akiket ez éven megismertem, ez a túra a szépsége miatt is idevonzza a "krémet", meg nincs sok konkurenciája sem. Megéri ideutazni mindenképpen!  A vár majdnem csúcsán van a pont, én felmászok a jegeces lépcsõn a legtetejére, ahol a famíliát fotóztam a nyaraláson, most idefagynának a zászlórúdhoz. Lefele menet "szerényen" megmutatom Ritának a Dienes-ágyút a bástyán.


Hosszú beton következik a Horváth-pincéig, de legalább haladunk. Egy deci Pinot Noir-t kóstolok, mert az csak a Szent György-hegyen terem(het) a régióban. Kicsit hordóalja, de felfût pont annyira, amennyire most kell. Ritának marad a hatalmas, de barátságos kutya. Pár lépés felfelé, és csodát látunk: az õszi szõlõk felett mint valami jégkristály, csillog a hegy! Nosza neki, fenn gomolyog a köd, és az egyik fenyõfa mint arc rajzolódik ki.


Már a Badacsony óta kerülget minket egy "sárga bögrés" csapat, a rajtban érdemes bögrét venni egy százasért, akinek nincs, mert a túra során nem adnak eldobható poharat, a környezetet védendõ. Van két kutyás család is, egy sárga meg egy fekete kutyás. Közben Rudi elõz, már a tizes kört csinálja, vagy öt kilót vert ránk eddig tehát! Felérünk a köddel ölelt csúcsra a Kék-en, ami így utólag a legkönnyebb felvezetõ út ide. A padoknál volt májusban a koviubi, most egy sátorból kapunk némi biztatást. A fekete kutya is befut, igazolva azt az erdélyi túrákon bevett tézist, hogy minden csúcshoz tartozik kutya. Lefele csuszi, meg picit már kezd potyogni a zúzmara a fákról. Áthaladunk a nekem a Százholdas Pagonyt jelképezõ fenyvesen, fotótéma rendesen. Bár, ebben a hidegben még Bagoly is jéggé fagyva fordulna le a fáról Micimackó nyakába:-) Van egy ellenõrzõpont, ami hangsúlyozva nem a mi pontunk, hanem a kis kört csinálóké. Itt jobbra fordulva ereszkedünk le a bazaltorgonák között, óvatosan, mert alulról jeges, fentrõl meg légitámadás van. A menedékháznál rájövök, hogy nem vagyok túl kajás, bár a csalamádés zsíroskenyér és a csemege ubi fenséges. A tea -nos, legalább meleg. Forralt bort is osztanak, de én még nem vagyok azon a szinten, biztos a front miatt fáj a fejem.;.) Inkább más ingerek foglalkoztatnak egy ideje, megegyezünk, hogy lesz egy technikai kocsmakanyar. A két kutya közben házaséletbe kezd, a sárga szuka gazdijának nem nagy örömére.;-)


A kajálástól Lestat is csatlakozik hozzánk, így hármasban folytatjuk utunkat, át az Egervíz bürüjén, jól haladunk, mert nincs sár. Pár fotótémát kihagyok, hogy a végén beérjünk sötétedésre. Kocsmakanyar Gyulakeszin, nagy pozitív meglepetés, fûtött és nemdohányzó helység, friss az üveges sör. A dohányosok egy fûtetlen oldalsó helységben kucorodnak, de ez annyira nem zavarja õket, a felespoharak számát tekintve. Miután mindenki végzett, újult erõvel támadjuk Csobánc várhegyét. Egyszerûen lélegzetelállító közelrõl a fehér erdõ a sötét bazaltoszlopokkal.


A ragasztópont egy kis átverés, ha nem megyünk körbe, hanem a templomromnál fel a Zöldön, akkor is elérnénk. Közben jégesõ kezdõdik a fákról, nyakunkat behúzva tolunk fel a várba. A várban aztán szó szerint fügét mutattak nekünk a szervezõk, nekem dupla adag jutott. Reálisnak mutatkozik az öt óra elõtti beérés a célba, de szaporáznunk kell.


Lefelé kajával a kezemben tépek le a hegyrõl a meredeken, aztán átnyargalunk Káptalantótin, és a Kék3szögön indulunk fel. Nem megyünk be az itteni kocsmába, de a sör vízhajtó hatása már jelentkezik. Megállunk hát, közben sárga kutyáék elõznek, a gazdinõ a tengerimalacok kiherélésérõl tart kiselõadást társainak. Többször elõzködünk a nyeregig, így ha kell-ha nem hallgatom a lovak herélését, a kutyák és macskák miskárolását stb. A Tóti-hegyen van a legmelegebb, leolvadt a jég a mászóútról, így egy merõ csuszoda az egész, mert itt már a huszas táv is felmászott. Kutyásék is felérnek, a nõ egy kést kér tõlünk. Összenézünk, herélés lesz? Akkor nem adunk!:-D Megnyugtat, hogy csak a vizeszsacskót akarja elvágni a kutyának.


Ámde elmúlt negyed négy, sietnünk kell lefelé, én jobban tolnám,mert nem akarom az amúgy fel nem töltött aksijú lámpámat elõvenni. Elesés nélkül a nyeregben, onnan jó tempóval hamar az országútnál. A kis réten a "sárga bögrések" eszegetnek a padnál, õk már beletörõdtek a lámpázásba. De én nem! Rita új "lovagja" a Gulácsra menet már Lestat lesz, a hosszú emelkedõt a nyeregig jó tempóban teszem meg, bár már tocsogok az izzadtságtól.


A Gulács kellemes csalódás. A zúzmara takarja a göröngyös és meredek alsó részt, a körbe feljáróra meg meredekebbként emlékeztem. Háromnegyed négy elmúlt, szürkülni kezd. A csúcson kétmásodperces forduló, elhatározom, hogy sötétedés elõtt leérek, ismerem a terepet. Csak a feljárón lefelé hat embert elõzök ki, köztük Lestatot és Ritát is, akik acceptálják ezirányú erõfeszítésemet.


Le a Kék-en az országútig, már fénylenek a közvilágítás lámpái. Az utolsó ragasztópont is egy ilyen lámpaoszlopon van. Próbáljunk meg ötre beérni!-biztatom magamat. Csak egy mélyút van hátra, nem esek el a saját lábamban, a magassági pontról meglátom a falu fényfüzérjét, nagy megkönnyebbülés! Az elsõ utcalámpa alatt megnézem az idõt: 16.42. Ezek szerint bõ egy óra alatt letudtam a Gulácsot! Már csak be kell trappolni a célba, ahová 16.56-kor érkezek, tehát 9.45 volt az egész. Összességében ez jó, mert nem siettünk, csak a Csobánctól húztuk meg. Ritáék amúgy egy fél órával késõbb értek be.


A kellemes meglepetés pedig a túra után Péter, a vasi túratárs más túrákról -a pálinkájával. A viszontlátás örömét megfejeljük a pizzériából a kocsmába (!) hozatott pizzával, meg a zenegéppel, amiben bennfelejtettek vagy 27 számot ingyen! Jó izlése volt a krõzusnak, mert bár a Közeli Helyeken-t vagy ötször beválogatta, de tett bele a Metallicától meg a Mód-tól is bõven. Találunk egy MR2-cédét, meg Quimbyt -úgyhogy ereszd-el a hajamat! Azért "délután 11-kor" a tornaterem-szállásra vonulunk a maradék páleszt elfogyasztandó, illetve hogy rápihenjünk a másnapi Templomok-túrára, amit együtt készülünk megtenni.


De ez már egy másik hozzászólás.. 


Végül, a fotók: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.251272904936643.64009.100001618051374&type=3