Túrabeszámolók


Tatabánya

nafeTúra éve: 20112011.10.20 21:05:31

Tatabánya 40


Természetesen a kiírás szerint nem létezik ilyen, de a 20-as távon „3 kis eltévedéssel” ez jött össze.


GPS-el mért távolság: 39,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1070 m.


Jó idõt ígértek a meteorológusok, így nagyon csábított a biciklizés, de az is, hogy szét kellene nézni Körtvélyespuszta közelében is montival járható útvonalak után, és ezt a teljesítménytúrát is kedvelem. Eredeti terv: viszem a montit, délig letudom a 20-as távot, utána tekerek egyet. Valóság: túl fáradt voltam szombaton az egyesületi túra után, s nem volt kedvem láncot és fogsort cserélni a biciklimen, valamint tartottam tõle, hogy Felsõgallán nem lenne túl biztonságos a biciklit a tartón hagyni, így a gyalogos felderítés mellett döntöttem. Reggel még azon is gondolkoztam, el sem indulok, mert nagyon álmosan ébredtem. Jól jelzi ezt, hogy a Tatabányára vezetõ bõ másfélórás út alatt, a tea és az erõs kávé ellenére háromszor kellett megállnom és kiszállni a kocsiból, az elalvás megelõzésére. Így csak 7.10-re tudtam leparkolni.


A nevezés meglepõen gyorsan ment. A 30-as távon is csak 5-6 sorban álló volt, a 20-ason meg egy. A rajtban jeleztem, el fogok térni az útvonaltól, ne lepõdjenek meg a pontõrök, ha késõn érek a második, és az az utáni pontokra. Túlzottan nem érdekelte a rajtoltatókat. Megkaptam a szürkeárnyalatos fénymásolt, kicsinyített térképes igazoló lapot, s az igen hideg idõben vágtunk neki a távnak Zsuzsáékkal. Õk a 30-asra neveztek. Jó tempóban kezdtük a bemelegítõ emelkedõt. Az útviszonyok kiválóak. Csákányospuszta elõtt, az erdõbõl kiérve, szép a kilátás, de a 20-as távon ez az egyetlen kilátópont. Megkaptuk az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s irány a Mária-szakadék. Szépek a sziklák, kevesen voltak elõttünk, így ráadásul jól is haladtunk. Kisvártatva elértük Körtvélyespusztát, ahol elbúcsúztam Zsuzsáéktól, mondván, megkezdem az eltévedést.


A K+ jelzés jobbra kanyarodásakor mentem tovább egyenesen. A Körtvélyespusztáról, a Szárliget és Vérteskozma közötti erdészeti aszfaltútra, a Meszes-hegyen átvezetõ földutat akartam megnézni, mennyire járható montival. Ez elsõre nem jött össze. Elindultam egyenesen a Hideg-kútnál, de az elsõ 100 m-t követõen 3-4 olyan pocsolya hellyel találkoztam, ami esõ esetén leszállás nélkül nem kerülhetõ ki, s tudtam, van egy párhuzamos igen jó út is ezért a visszafordulás, s az arra történõ rátérés mellett döntöttem. Kicsit mentem rajta, s máris a Böske-rétre értem, ahol párhuzamosan mentem az eredeti útirányommal. A rétrõl gyönyörû a kilátás. Gond egy szál se, majd balra visszatérek az eredeti irányba. Igen ám! De erdõirtások és vadvédelmi kerítések állták utamat. Ahol ez nem volt, ott a Borz-árkok akadályozták meg a balra haladást. A vége az lett, hogy elértem a piros jelzést, a piros – piros háromszögjelzés elágazásánál. Sajnos az engem érdeklõ irányba a piros térden fölül érõ fûben vezet, amit montival nem szeretek, a piros háromszögjelzés meg jó meredeken megy le a P+-ra, a Nagy-Farkas-torokhoz. A Kozma 60 MTB-n annak idején itt lefelé is leszálltam, mert nekem túl meredek ahhoz, hogy biztonságosan leguruljak. A kilátás viszont csodálatos. A murvás utat keresztezve, a Nagy-Farkas-torokban lementem a Tamás-árokba. Tudtam, hogy a mûútig jó az út, de a másik irányba is kíváncsi voltam, s erre akartam visszatérni a túra útvonalára.


A Tamás-árokban igen szép sziklák sejlettek elõ a lombok közül. Úgy döntöttem, a jövõ évre tervezek is erre egyesületi túrát.


A Nádaskúti-völgyi elágazásig jó az út, onnan rohamosan romlik, és csak nehezen járható keróval. Ez az út is felderítésre vár. Most inkább mentem tovább az árokban. A Gesztesi-földekrõl ismét csak szép a kilátás. Egy balkanyarral vissza is jutottam a túra útvonalára, s hamarosan megkaptam a következõ pecsétet. Addig azonban néhány túrázónak válaszolnom kellett, miért is megyek szembe a 30-as táv irányával. Nézem az ellenõrzõ lapot. Hoppá! A Mátyás-kútnál nincs EP. Így az aszfaltútról 100 m után balra le, s az elején, jelzetlen úton irány a Robinson kunyhó romja, ahonnan szintén gyönyörû a kilátás, s az eredeti útvonalhoz képest csak 2-300 m-es kitérõt jelent, 40 m többlet szinttel. Az idõ jó, tehát megéri a kitérõ. A kunyhó romjánál, ami tulajdonképpen csak a sziklafalba mélyített gödör, ahol látszik a valahai falazás nyoma, egy fiatal párral találkoztam, akik szemétszedõ túrát tartottak. A Vörös-lyukon keresztül tértem vissza a kiírás szerinti útvonalra. Ez a völgy most sokkal jobban járható, mint augusztusban volt.


A Szarvas kútnál a pontõrök egy csomó illatmécsest gyújtottak meg. Megkaptam a következõ pecsétet egy Sportszelet kíséretében és már tempóztam is tovább. Jó sokan voltak ezen a szakaszon. A Vitányvár után, kidõlt fák akadályozták a haladást a kék jelzésen. Rövidesen visszaértem a Körtvélyespuszta elõtti elágazáshoz. Megnéztem az órámat. 12.31. Gyerek az idõ! Akkor most megint eltévedek, hátha sikerül megtalálnom a keresett utat. Természetesen, a reggel nem megfelelõnek ítélt úton indultam. Egy darabig minden rendben. A pocsolyás rész simán kikerülhetõ a reggel felderített szakaszon. Megyek tovább. Az irány jó, de egy kerítésnél, a jó út balra kanyarodik, míg van egy mostanában nem használt is (de azért még járható) egyenesen. Gyerünk a jobb úton, hátha megfelelõ irányba kanyarodik. Már másodszor nem jött be ez a számításom. Hamarosan rá kellett ébrednem, a Nagy-Csákányt megkerülõ úton vagyok. Eldöntöttem, ha az út északra kanyarodásakor nem lesz jobbra vivõ út, akkor visszafordulok. Van út! Nem is rossz, bár a térkép nem jelzi. A Hárságy-völgy mellett a keleti oldalon vezet. A völgybe rajzolt ösvény, viszont már nem létezik. Az egykori út nyomai azonban látszanak. Megyek tovább, a hol erre, hol arra kanyarodó úton. Egyszer csak keleti irányban biciklis szemmel nézve, húzós hosszú lejtõbe vált át. Ezen se jártak az idén, de azért nem túlzottan rossz. Betorkollott egy a térképen ösvényként jelzett kiváló minõségû földútba (a Horvát-vasúttól közvetlenül nyugatra lévõ út), amelyen jobbra fordultam. A lejtõrõl a fák között szép a rálátás egy hegyre. Sajnos nem mértem irányt, így nem tudom melyik az, de vagy az Ágacska, vagy a Zuppa (inkább az Ágacska). A másik ágat is föl kéne derítenem, meddig ilyen jó, illetve tényleg elvisz-e a Nagy-Csákány-barlanghoz. Az aszfalton elértem a Szár felõl érkezõ piros jelzést. Vele szemben indul a Meszes-hegyre vezetõ út. Akkor ezt most megpróbálom errõl. Egy darabig jó. Egy Y elágazásban a jobb minõségû, baloldali ágat választom. Újabb hibás döntés. Alig megyek párszáz métert egy gyérítésben, egy igen meredek falú völgyfõben vége az útnak. A térkép, jelez ott valami légypiszok méretû szakadást, de reméltem, lesz kivezetõ út. Nem volt. Az igen meredek emelkedõn fölmásztam, s visszatértem a keresett útra. Az aszfalt felé vezetõ rész, egy szakaszon, a favágás miatt járhatatlan. Sziklás, fél méter körüli terep lépcsõk is akadályozzák a haladást. Rövid talpalás, s máris a Nagy-Csákány kerülõ útját kopogtatom a túrabotokkal. Ez a Meszes-hegyen át vezetõ út, kb. 200 m-es tolós szakasztól eltekintve járható, de a Hárságy-völgy melletti jobb.


Szaporán kapkodtam a lábaimat, hogy beérjek végre a célba. A hivatalos nyomvonalra visszatérve, megnyugodtam: jó sokan voltak még kint az útvonalon. A Mária-szakadéknál megálltam fotózni. Szerencsére sikerült is néhány bemozdulás nélküli képet készítenem. Lefelé menet lassabban haladtam, mint reggel fölfelé. Csákányospuszta elõtt ismerõsök érnek utol. Beszélgetünk egy kicsit, már amennyire a szapora légzéstõl tudok. Jóval gyorsabbak nálam. A pecsételésnél le is maradok. A kék - kék négyszögjelzés elágazásánál, másokkal egyetemben tovább rongyolnak egyenesen. Itt sem turistajelzés, sem szervezõi tábla sem segíti a tájékozódást. Ez az egyetlen szervezõi jelzéshiba, amivel találkoztam. Megyek tovább. Eseménytelen, de kellemes gyaloglást követõen beértem a célba.


A 20-as táv a szép idõben nagyon kellemes, bár nem igazán látványos (én az eltévedésekkel látványossá tettem: öt - hat plussz kilátó pont). Mint már máskor is, most is nagyon sok gyerek vett részt a túrán. Ez igen örvendetes tény. A célba érkezéskori jó kedvüket látva, pláne az. Láttam olyat, akinek 20 km-t követõen, még futni, illetve táncolni is volt kedve és ereje. Több esetben pedig a szülõk bírták kevésbé a gyûrõdést.


A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 600 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes, igazolólap útvonaljelzés, a Szarvas-kútnál Sportszelet, a célban emléklap, kitûzõ, valamint zsíros-, margarinos-, lekváros kenyér, illetve forró tea járt. Mivel sok a gyerek, az õ kedvükért jó lett volna, ha a 20-as táv minden EP-jén adnak egy-két szem csomagolt cukorkát, vagy szõlõcukrot. Ez földobta volna a gyerekek hangulatát, s nem jelentene eszeveszett költséget sem.