Tatabánya 40
Természetesen a kiírás szerint nem létezik ilyen,
de a 20-as távon „3 kis eltévedéssel” ez
jött össze.
GPS-el mért távolság: 39,7 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1070 m.
Jó idõt ígértek a meteorológusok, így nagyon csábított
a biciklizés, de az is, hogy szét kellene nézni Körtvélyespuszta közelében is
montival járható útvonalak után, és ezt a teljesítménytúrát
is kedvelem.
Eredeti terv: viszem a montit, délig letudom a 20-as távot, utána tekerek
egyet. Valóság: túl fáradt voltam szombaton az egyesületi túra után, s nem volt
kedvem láncot és fogsort cserélni a biciklimen, valamint tartottam tõle, hogy
Felsõgallán nem lenne túl biztonságos a biciklit a tartón hagyni, így a
gyalogos felderítés mellett döntöttem. Reggel még azon is gondolkoztam, el sem
indulok, mert nagyon álmosan ébredtem. Jól jelzi ezt, hogy a Tatabányára vezetõ
bõ másfélórás út alatt, a tea és az erõs kávé ellenére háromszor kellett
megállnom és kiszállni a kocsiból, az elalvás megelõzésére. Így csak 7.10-re
tudtam leparkolni.
A nevezés meglepõen gyorsan ment. A 30-as távon is
csak 5-6 sorban álló volt, a 20-ason meg egy. A rajtban jeleztem, el fogok
térni az útvonaltól, ne lepõdjenek meg a pontõrök, ha késõn érek a második, és
az az utáni pontokra. Túlzottan nem érdekelte a rajtoltatókat. Megkaptam a
szürkeárnyalatos fénymásolt, kicsinyített térképes igazoló lapot, s az igen
hideg idõben vágtunk neki a távnak Zsuzsáékkal. Õk a 30-asra neveztek. Jó
tempóban kezdtük a bemelegítõ emelkedõt. Az útviszonyok kiválóak.
Csákányospuszta elõtt, az erdõbõl kiérve, szép a kilátás, de a 20-as távon ez
az egyetlen kilátópont. Megkaptuk az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s irány a
Mária-szakadék. Szépek a sziklák, kevesen voltak elõttünk, így ráadásul jól is
haladtunk. Kisvártatva elértük Körtvélyespusztát, ahol elbúcsúztam Zsuzsáéktól,
mondván, megkezdem az eltévedést.
A K+ jelzés jobbra kanyarodásakor mentem tovább
egyenesen. A Körtvélyespusztáról, a Szárliget és Vérteskozma közötti erdészeti
aszfaltútra, a Meszes-hegyen átvezetõ földutat akartam megnézni, mennyire
járható montival. Ez elsõre nem jött össze. Elindultam egyenesen a
Hideg-kútnál, de az elsõ 100 m-t követõen 3-4 olyan pocsolya hellyel
találkoztam, ami esõ esetén leszállás nélkül nem kerülhetõ ki, s tudtam, van
egy párhuzamos igen jó út is ezért a visszafordulás, s az arra történõ rátérés
mellett döntöttem. Kicsit mentem rajta, s máris a Böske-rétre értem, ahol
párhuzamosan mentem az eredeti útirányommal. A rétrõl gyönyörû a kilátás. Gond
egy szál se, majd balra visszatérek az eredeti irányba. Igen ám! De erdõirtások
és vadvédelmi kerítések állták utamat. Ahol ez nem volt, ott a Borz-árkok
akadályozták meg a balra haladást. A vége az lett, hogy elértem a piros
jelzést, a piros – piros háromszögjelzés elágazásánál. Sajnos az
engem érdeklõ irányba a piros térden fölül érõ fûben vezet, amit montival nem
szeretek, a piros háromszögjelzés meg jó meredeken megy le a P+-ra, a
Nagy-Farkas-torokhoz. A Kozma 60 MTB-n annak idején itt lefelé is leszálltam,
mert nekem túl meredek ahhoz, hogy biztonságosan leguruljak. A kilátás viszont
csodálatos. A murvás utat keresztezve, a Nagy-Farkas-torokban lementem a
Tamás-árokba. Tudtam, hogy a mûútig jó az út, de a másik irányba is kíváncsi
voltam, s erre akartam visszatérni a túra útvonalára.
A Tamás-árokban igen szép sziklák sejlettek elõ a
lombok közül. Úgy döntöttem, a jövõ évre tervezek is erre egyesületi túrát.
A Nádaskúti-völgyi elágazásig jó az út, onnan
rohamosan romlik, és csak nehezen járható keróval. Ez az út is felderítésre
vár. Most inkább mentem tovább az árokban. A Gesztesi-földekrõl ismét csak szép
a kilátás. Egy balkanyarral vissza is jutottam a túra útvonalára, s hamarosan
megkaptam a következõ pecsétet. Addig azonban néhány túrázónak válaszolnom
kellett, miért is megyek szembe a 30-as táv irányával. Nézem az ellenõrzõ lapot.
Hoppá! A Mátyás-kútnál nincs EP. Így az aszfaltútról 100 m után balra le, s az
elején, jelzetlen úton irány a Robinson kunyhó romja, ahonnan szintén gyönyörû a
kilátás, s az eredeti útvonalhoz képest csak 2-300 m-es kitérõt jelent, 40 m többlet szinttel. Az idõ
jó, tehát megéri a kitérõ. A kunyhó romjánál, ami tulajdonképpen csak a
sziklafalba mélyített gödör, ahol látszik a valahai falazás nyoma, egy fiatal
párral találkoztam, akik szemétszedõ túrát tartottak. A Vörös-lyukon keresztül
tértem vissza a kiírás szerinti útvonalra. Ez a völgy most sokkal jobban
járható, mint augusztusban volt.
A Szarvas kútnál a pontõrök egy csomó illatmécsest
gyújtottak meg. Megkaptam a következõ pecsétet egy Sportszelet kíséretében és
már tempóztam is tovább. Jó sokan voltak ezen a szakaszon. A Vitányvár után,
kidõlt fák akadályozták a haladást a kék jelzésen.
Rövidesen visszaértem a Körtvélyespuszta elõtti elágazáshoz. Megnéztem az
órámat. 12.31. Gyerek az idõ! Akkor most megint eltévedek, hátha sikerül
megtalálnom a keresett utat. Természetesen, a reggel nem megfelelõnek
ítélt úton indultam. Egy darabig minden rendben. A pocsolyás rész simán
kikerülhetõ a reggel felderített szakaszon. Megyek tovább. Az irány jó, de egy
kerítésnél, a jó út balra kanyarodik, míg van egy mostanában nem használt is
(de azért még járható) egyenesen. Gyerünk a jobb úton, hátha megfelelõ irányba
kanyarodik. Már másodszor nem jött be ez a számításom. Hamarosan
rá kellett ébrednem, a Nagy-Csákányt megkerülõ úton vagyok. Eldöntöttem, ha az
út északra kanyarodásakor nem lesz jobbra vivõ út, akkor visszafordulok. Van
út! Nem is rossz, bár a térkép nem jelzi. A Hárságy-völgy mellett a keleti
oldalon vezet. A völgybe rajzolt ösvény, viszont már nem létezik. Az egykori út
nyomai azonban látszanak. Megyek tovább, a hol erre, hol arra kanyarodó úton.
Egyszer csak keleti irányban biciklis szemmel nézve, húzós hosszú lejtõbe vált
át. Ezen se jártak az idén, de azért nem túlzottan rossz. Betorkollott egy a
térképen ösvényként jelzett kiváló minõségû földútba (a Horvát-vasúttól
közvetlenül nyugatra lévõ út), amelyen jobbra fordultam. A lejtõrõl a fák
között szép a rálátás egy hegyre. Sajnos nem mértem irányt, így nem tudom
melyik az, de vagy az Ágacska, vagy a Zuppa (inkább az Ágacska). A másik ágat
is föl kéne derítenem, meddig ilyen jó, illetve tényleg elvisz-e a Nagy-Csákány-barlanghoz. Az
aszfalton elértem a Szár felõl érkezõ piros jelzést. Vele szemben indul a
Meszes-hegyre vezetõ út. Akkor ezt most megpróbálom errõl. Egy darabig jó. Egy
Y elágazásban a jobb minõségû, baloldali ágat választom. Újabb hibás döntés.
Alig megyek párszáz métert egy gyérítésben, egy igen meredek falú völgyfõben
vége az útnak. A térkép, jelez ott valami légypiszok méretû szakadást, de
reméltem, lesz kivezetõ út. Nem volt. Az igen meredek emelkedõn fölmásztam, s
visszatértem a keresett útra. Az aszfalt felé vezetõ rész, egy szakaszon, a
favágás miatt járhatatlan. Sziklás, fél méter körüli terep lépcsõk is
akadályozzák a haladást. Rövid talpalás, s máris a Nagy-Csákány kerülõ útját
kopogtatom a túrabotokkal. Ez a Meszes-hegyen át vezetõ út, kb. 200 m-es tolós
szakasztól eltekintve járható, de a Hárságy-völgy melletti jobb.
Szaporán kapkodtam a
lábaimat, hogy beérjek végre a célba. A hivatalos nyomvonalra visszatérve,
megnyugodtam: jó sokan voltak még kint az útvonalon. A Mária-szakadéknál
megálltam fotózni. Szerencsére sikerült is néhány bemozdulás nélküli képet
készítenem. Lefelé menet lassabban haladtam, mint reggel fölfelé.
Csákányospuszta elõtt ismerõsök érnek utol. Beszélgetünk egy kicsit, már
amennyire a szapora légzéstõl tudok. Jóval gyorsabbak nálam. A pecsételésnél le
is maradok. A kék - kék négyszögjelzés elágazásánál, másokkal egyetemben tovább
rongyolnak egyenesen. Itt sem turistajelzés, sem szervezõi tábla sem segíti a
tájékozódást. Ez az egyetlen szervezõi jelzéshiba, amivel találkoztam. Megyek
tovább. Eseménytelen, de kellemes gyaloglást követõen beértem a célba.
A 20-as táv a szép idõben
nagyon kellemes, bár nem igazán látványos (én az eltévedésekkel látványossá
tettem: öt - hat plussz kilátó pont). Mint már máskor is, most is nagyon sok
gyerek vett részt a túrán. Ez igen örvendetes tény. A célba érkezéskori jó
kedvüket látva, pláne az. Láttam olyat, akinek 20 km-t követõen, még futni,
illetve táncolni is volt kedve és ereje. Több esetben pedig a szülõk bírták
kevésbé a gyûrõdést.
A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 600 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes, igazolólap jó útvonaljelzés, a Szarvas-kútnál
Sportszelet, a célban
emléklap,
kitûzõ, valamint zsíros-, margarinos-, lekváros kenyér,
illetve forró tea járt. Mivel sok a gyerek, az õ kedvükért jó lett volna, ha a
20-as táv minden EP-jén adnak egy-két szem csomagolt cukorkát, vagy szõlõcukrot.
Ez földobta volna a gyerekek hangulatát, s nem jelentene eszeveszett költséget
sem.
|