Örömmel fedeztem fel az interneten hosszú túráktól elszokott lábamnak a rövid 35 km-es távot Szentendrén. Mint a kiírásból sejteni lehetett, a túrán rengeteg tanösvény-tábla várta az arra járókat, melyeket a laza szintidõ és a túra rövidsége miatt nyugodtan végig lehetett olvasni. Nem értettem azokat a túratársaimat, akik a túraleírásba mélyedve becsukott szemmel mentek el a látnivalók mellett. A Bükkös-patak torkolatánál kezdtük a túrát, majd felfelé haladva 10 tanösvény-táblát vettünk sorra, közben egy kis kitérõt téve a Püspökmajor tanösvény tábláihoz. Szentendre rejtett látnivalóit ismerhettük meg közben. A Kõhegyen tea és békákkal teli tó várt minket. A kánikulában nagyon jól esett, hogy a szervezõk az összes lehetséges forrást beépítették az útvonalba, így a Csepel-forrást is, bár azt kicsit nehéz volt megtalálni a leírás alapján. A Vasas-szakadék megtekintése után újra lementünk a Bükkös-patakhoz, majd a szintén ma rendezett Pilisi tekerõ útvonalát keresztezve átkeltünk a Skanzen mögött háttérbe szorult a Sztaravoda-forráshoz. Innen következett a legnehezebb rész, pont a legnagyobb melegben megmászni az Asztal-kõt, majd a Nagy-Nyerges hegyet, szerencsére az Álló-rét után lehetett szedret enni. Utána olyan elhagyott ösvényeken jártunk, amelyek Czárán Gyula feledésbe merült útvonalait juttaták az eszembe. Nemhiába, mert a legjobbkor egy szépen kiépített, de elhagyott forrás következett, ahol vagy másfél litert tankoltam. Még egy alig ismert látnivalót fedezhettünk fel ezután, a Sas-kõ nagyobb részt mesterséges barlangját. Volt még egy Sztelin-patak tanösvény-tábla, majd lent a bicikliúton próbáltam meg behozni a barlangnál elvesztegetett idõt. Teljesen kiizadva értem a célba, ahol kalandtúrához illõen nem a megszokott kitûzõt, hanem egy teljesen egyedi cserépdarabot kaptunk. Ahhoz képest hogy elsõ rendezés volt csak kisebb zökkenõk voltak, jövõre reméljük lesz valami tudás-teszt is, mert ez a túra nem a kilométer-gyûjtésrõl, hanem a felfedezésrõl szólt.
|
