Túrabeszámolók


Patai Mátra

LestatTúra éve: 20112011.07.26 10:55:17

Patai Mátra 45 48 hosszútáv


Kissé nehézkesen sikerült eljutnom szombat reggel Gyöngyöspatára, ugyanis saját hülyeségem miatt nem sikerült fuvart szereznem, így a MÁV és Volán szolgáltatásait kellett igénybe vennem, ezért csak fél nyolckor tudtam elrajtolni. A túra azzal kezdõdött, hogy megmásztuk a falut körülvevõ dombokat, elõször a délnyugatra lévõ Kecske-kõt, majd az északi Várhegyet. Szõlõk közt távolodtunk a falutól, s egy meglepetés frissítõpont közbeiktatásával, ahol többféle sütit és gyümölcsöt kínáltak, értük el a Fajzatpusztai ellenõrzõpontot, ami egyben a túra hivatalos frissítõpontja is volt, az elõbb említetteken kívül zsíros és lekváros kenyerek is sorakoztak a pontõri asztalon. Nosztalgikus szakasz következett a Tót-hegyes irányába, közben megmászva a Kávát. Ekkor kezdett el cseperegni az esõ (persze esõkabátot most az egyszer nem hoztam, gondoltam nyár van, erre az évszakra meg ugyebár a meleg a jellemzõ, semmint az esõ), de annyira komolyra egyszer sem fordult, hogy ez zavaró lett volna.


Tót-hegyes után a hosszútáv elindult egy körre Mátrakeresztes felé. Mivel a hivatalos rajtidõn túl indultam a mezõny nagyja már elment, így arra számítottam, hogy nem nagyon fogok túratársakkal találkozni, ám nem így történt, utolért egy sporttárs, akivel a két héttel ezelõtti Mátra 40 végén mentünk együtt, s a célig egymás társaságában haladtunk. Mátrakeresztesre gyorsan leértünk, közben volt egy ellenõrzõpont, ahol nagyon finom limonádéval kínáltak. A faluban a kocsmában tartottunk egy kis pihenõt, én egy teát, társam egy sört ivott.


Innen kezdõdtek aztán a problémák. Még a kocsmában meg is néztük, hogy merre fogunk továbbmenni, megállapítottam, hogy arra indulunk, amerre a Mátra 40-en, és mikor elhagyjuk a mûutat jobbra megyünk a sárgával. Elraktam az itineremet, hogy tudjak enni menet közben és elindultunk, de nem az úton, hanem a kis utcákon, majd mikor megláttuk hogy a sárga kanyarodik fel jobbra megörültünk, hogy erre jöttünk a Mátrra 115-ön is és rögtön el is indultunk arrafelé. Elértük a Hideg-kúti turistaházat, gondoltuk, túljöttünk és visszamentünk a keresztezõdésbe. Én úgy emlékeztem, hogy a M88 itt balra indult (ha Mkeresztes felõl nézzük), s bár társam azon a távon volt, Õk ott nagyon elkavartak, így nem tudta merre kell menni. Elõvettük a térképet és az itinert, viszont a térképen nem azt a helyet néztük, ahol voltunk, hanem, ahol az itiner szerint kellett volna lennünk (az lehetett a probléma, hogy társamnál lapozgatós térkép volt, én meg azt nem nagyon tudom jól használni). Így hát a térkép és a leírás szerint is jobbra kellett mennünk a Z+-en, bár azt furcsálltuk, hogy a leírásban említett négylábú villanyoszlopot sehol se látjuk (gondoltam, biztos valaki hazavitte ajándékba), de elindultunk jobbra. Az irány nemigen stimmelt, mert DNY helyett végig ÉNY felé mentünk, de azt hittem az én tájolóm bolondult meg az esõ miatt, minden jel arra mutatott, hogy jó felé megyünk (egy csomó lábnyom volt elõttünk). Egy idõ után gyanús volt, hogy már régóta jövünk és még nem vagyunk ott, de úgy voltunk vele, hogy elõbb-utóbb csak elérünk valami jelzést. El is értük, viszont nem a Z négyzetet, hanem a P-t, méghozzá a Nyikom-nyeregnél. Ekkor jöttünk rá, hogy tulajdonképpen merre is jártunk, és hogy ugyanott vagyunk, mint 3 órával ezelõtt. Egyetlen út pedig a visszaút volt, így elindultunk harmadszorra is végigjárni a Z+ ezen szakaszát és 1 és negyed óra múlva ismét ott voltunk a Hideg-kútnál. Ekkor már felismertük a helyet, hogy itt volt a limonádés pont és jelentõs idõveszteséggel indultunk el a Z+ másik ágán. Társam közben rájött, hogy tulajdonképpen a M88-on jófele jöttek, csak azt hitték, hogy nem.


Végül visszaértünk a Tót-hegyes aljába, ekkorra elállt az esõ is és rátértünk újra z ismerõs utakra. Felhívtuk a szervezõket, mert a társamnak el kellett volna érnie a fél hetes buszt és ehhez kért egy autós fuvart a faluba Fajzatról, ám ezt nem sikerült megszervezni, viszont megtudtuk, hogy a pontok még bõven nyitva lesznek, úgyhogy a folytatás mellett döntöttünk. Fajzaton valóban ott volt még a pont, gyorsan ettem pár zsíros kenyeret, mert már nagyon éhes voltam, s indultunk is tova. Itt tanakodtunk egy picit, nem volt teljesen egyértelmû a leírás, rohangáltunk oda-vissza a sáros úton, aztán végül elõvettük az én térképemet (a lapozósba már nem bíztam), s így sikerült megtalálni a helyes utat. A Havas errõl az oldalról is szivatós (bár szerintem könnyebb egy kicsit, mint a másik), de felértünk. Útitársam itt aztán elõrefutott, neki még volt esélye beérni 11:30-on belül, én tempós gyaloglással mentem lefele. Itt a szalagozás példás volt, a következõ 2-3 szalagot be lehetett látni, egész a falu határáig. Itt már nem volt szalag, ami nem feltétlenül lett volna baj, viszont a leírásból én egy kukkot nem értettem (még egy magyar mondatnak is helytelen volt, nem hogy instrukciónak), így a sáros lábnyomokat próbáltam követni, valamint a helyiek segítségét vettem igénybe, végül elértem a célnak helyt adó iskolát. Elõtte még láttam Rafteréket, amint indulni készülnek, majd kérésemre felajánlották, hogy elvisznek Pestig, így megúsztam az ottalvást (mert már nekem se lett volna buszom haza). Így villámgyorsan elintéztem a célbaérkezési procedúrát, annak ellenére, hogy 43 perccel kifutottam a szintidõbõl megkaptam a díjazást, elbúcsúztam a túratársamtól, kikértem a célvirslit és húztam is el a csíkot. Rafterék egész Budaörsig elhoztak, így már este 10-re hazaértem, ezúton is nagyon köszönöm Nekik a segítséget.


A túra összességében nem volt rossz, az útvonal jó volt, az ellátásra se lehet panasz, a szervezõk is nagyon kedvesek voltak, viszont sajnos kénytelen vagyok kiemelni egy negatívumot, ez pedig az itiner. Azzal még nem lett volna baj, hogy a rövidtávok itineréhez volt hozzátûzve egy oldal a hosszútáv leírásáról, inkább az volt a gond, hogy alapjában véve elég kusza volt az itiner, egy órát kellett forgatni, hogy az ember rájöjjön a struktúrájára, valamint a hosszútáv plusz körérõl semmilyen távadat nem volt feltüntetve, és néhol a többi résztávot is pontatlannak éreztük. Viszont az dicséretes dolog, hogy dõlt betûvel beleírták a látnivalókat és az egyik oldal Gyöngyöspatáról és a Fajzatpusztai kastélyról tartalmazott leírást. Szerintem egy kis fejlõdéssel egészen pazar túra lehetne, talán a 45-ös táv elsõ rendezése miatt csúsztak be ezek a hibák.