Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

kekdroidTúra éve: 20112011.06.21 10:56:48

Mátrai Csillagok 25


Elsõ ránézésre kezelhetetlenül nagynak tûnik az aulában látszólag rendezetlenül hömpölygõ tömeg. Szép lassan azonban rájövünk Repkénnyel, hogy a megjelentek többsége már a rajtra várakozik, így megkeressük a nevezés rejtõzködõ asztalát. Négy fõre váltunk itinert: Kerek repkény, édesapám, öcsém és jómagam jelentik ma éjjel a többes számot. A látszólag hosszúra nyúló rajtoltatás a valóságban egész rövid, a gyöngyösi megérkezést követõen fél órán belül már elindulunk, ezen idõ nagyrészt az összekészülõdéssel és a lapok kitöltésével telt. Nem kell sokáig olvasni a leírást, beállunk a túrázók menetoszlopába és kisétálunk a városból, megcélozva a Sár-hegy adótornyait. Utolér Tinca, pár percig társalgunk, majd nekilódul a hegyoldalnak. Lassított felvételben követjük, nehézkes a haladás a meredeken emelkedõ, szûk ösvényen. Megjelenik a tömegtúrák egyik jellegzetes résztvevõje, Hovarohantok Géza, aki zajosan megsértõdik, ha olyasvalaki elõzi meg, akibõl ezt amúgy nem nézné ki, sõt, akkor is, ha valaki más. Ám tegye. Felbukkan Jack Daniels is, megfogyatkozott mennyiségben lötyög egy palackban, leírhatatlan görbén járó tulajdonosa néha jóízûen kortyol belõle. Felérkezünk a hegy nyergébe, innen már kényelmes, panorámás útszakasz vezet a tetõ alatti elágazáshoz. Jobbra erõmû, tõle kicsit délre külszíni fejtés, északra viszont hosszan elnyúló hegygerinc, egymás nyakára nõtt csúcsokkal. Összefutunk Tibettel, aki valakit vagy valamit keresgélve visszafelé indul el, a kápolnánál újra találkozunk. Némi útszélesedés után ismét egynyomosodik a követendõ csapás, nyakig érõ fûben kanyargunk, botladozva sziklában, gyökérben. Egy pillanatra megjelenik elöl a Szent Anna-kápolna, majd el is bújik a növényzet mögött. Megérkezünk, öcsém hátizsákjából elõkerül a négy papír, lepecsételik nekünk.


Kényelmesebb, hûvös út vezet erdészház mellett, repülõtér végében, sárkányrepülõk térnek haza, a háttérben a lemenõ Nap festi tarkára az eget. Sok lesz a jóból, láthatósági mellény felszabdalt fényvisszaverõje térít be az erdõbe. Kezd sötétedni, körülöttünk csekélyebb a mozgás, mint eleinte volt, a tömeget csak beszélgetések foszlányai, nevetések, kiabálások („Hoool vaaagy Janiii!?”) sejtetik. Kerítés mellett mászunk ösvényt, mellettünk sûrû, tömött fenyves, egy nyiladékban vaddisznó csámcsog békésen, alig ötven méterre az úttól. Repkény óvatosan lefényképezi, a dupla kerítés nélkül ez a fotó nem jöhetne létre. Imbolygunk tovább, lejtõn, mezõn, kiserdõn keresztül érjük el a Mátravasút hosszú egyenesét, majd a 24-es fõutat. Ismerõssé válik a helyszín, a Téli Mátra által is követett zöld kereszten botladozunk át a falun, majd ezt elhagyjuk, felcaplatunk a Kozmáry-kilátóhoz, ahol lobogó tábortûz és néhány szem csoki fogad a pontõrök jóvoltából. Felnézünk a sokak által méltatlanul kihagyott kilátóba, hangulatos, csupafény kilátás vesz körül. Tovaballagunk, lámpát egyelõre csak öcsém kapcsol, a felhõkön szóródó fény még sokáig elég marad a haladáshoz. Hosszan és néha meredeken emelkedik az út, az esti erdõ idilli csöndjét a valahol mellettünk kanyargó fõútról töri meg egy-egy hangosabb motor, autó, busz. Tisztáson sétálunk át, nyílik némi kilátás a hegyekre, majd újra összezár felettünk a lomb. Keskeny mûútra érkezünk, ez elvezet Sástóig, balra tábor, jobbra kemping és hétvégi házak sokasága. A tó csendben, sötéten húzódik mellettünk. A végében ellenõrzõpont üzemel, kisfiú kiabálja a saját maga által szerzett, az ellenõrzõponton hozzáférhetõ szolgáltatásokat hirdetõ rigmust, nem elõször ma este és még jó sokáig nem utoljára. Bélyegzés után leülünk vacsorázni, közben hallgatjuk a vendégek fogadásáért felelõs személy megállíthatatlan mûködését. Mosolyogva sétálunk tovább.


Réten vágunk keresztül, majd út menti ösvényen halad a jelzés, a többség az utat preferálja, én meg inkább az imbolygós ösvényt, útvonalkövetésre kell nevelni a társaságot. Forrásra lelünk, a jól kiépített Farkas-kútra, jelzésváltás után a sárga körön baktatunk tovább, enyhén emelkedik az út. Elérve a sárga négyszöget – a sárga jelzés minden változatából láthatunk ma egy kicsit – lejtõre váltunk, meredek, köves, vízmosta csapáson trappolunk lefelé, egyik fától a másik fáig haladva. Néha odafigyelek az elsõbálozóra és a fiatalkorúra, no és persze a lazán lámpa nélkül kiránduló Repkényre. Lassan kisimul az út, rohanó patak hangja tölti be az éjszakát. Hídon kelünk át, megérkezünk Lajosházára: udvarias pontõrök veszik kezelésbe a papírokat, miközben minket süteménnyel kínálnak. Rövidke pihenõt követõen felcihelõdünk, elsétálunk a hosszú, holdsütötte völgyben. Népes, nem túl jókedvû társaság jön szembe – lehet, hogy benézték az ellenõrzõpontot és vissza kell menniük? Talán sosem tudjuk meg. Megérkezünk az õrlõmûhöz, a hatalmas építményt kivilágították, a völgyet rendõrségi kordonnal lezárták. Két ember üldögél a sötétben, csak mutogatnak a helyes út felé. Remélem, nem valami gyilkost hajkurásznak a nagy mátrai éjszakában. Kimászunk a völgybõl a sárga háromszöggel jelzett úton, kisvártatva a jelzés távozik, mi pedig ismét a fényvisszaverõ szalagokat követjük a zöld sávig. Erdõben, ligetben sétálunk, megtaláljuk a zöld sávot, majd az út mellett a mély bányagödröt. Elkanyarodunk a Haluskás felé, nem tudom pontosan, mi az a haluska (nagyjából igen: tésztaféle) és miért lett olyan tõle ez a hely, de a pontõr nagy vidámsággal üdvözöl, elárulja, hogy nem helyszínelnek, hanem filmet forgatnak a völgyben. Rémfilmet, gondolom.


Baktatunk tovább, nemsokára holnap van, erdõben sétálunk egy végtelen úton, mellettünk falu fényei pislákolnak. Az már Gyöngyössolymos, nemsokára lejtõ következik, füves, néhol sziklás úton ugrándozunk a szélsõ házakig. Újabb ellenõrzõpont következik, nagy csendességben elropogtatunk egy-egy szelet müzlit, majd tovasietünk. Túrázók közlekednek szanaszét a faluban, körülbelül mindenfelõl mindenfelé. Értetlenül figyelem a jelenséget. Elhagyjuk a díszkivilágított üdvözlõtáblával ellátott Gyöngyössolymost, rövidke aszfaltozás után földútra térítenek a szalagok. Tõlünk délre Gyöngyös fényei világítanak az égig, északra a Mátra tornyosul fölénk, a hegyek körvonalai felett élénk fénnyel ragyognak a mátrai csillagok. Fantasztikus látvány, feledteti a közvetlen környezetünk monotóniáját. Tábla irányít a Bába-kõ felé, a hajdani gejzír kúpjánál tábortûz lobog, kedves pontõröktõl kapjuk meg az összesen négy bélyegzést. Innen már csak végig kell trappolni Gyöngyösig: hosszú, egyhangúnak tûnõ kerékpárútra térünk. Az egyhangúság feloldásáról a többi túrázó gondoskodik, van néhány illuminált túratárs, meglepetésszerûen felbukkanó kerékpáros, futó, aki úgy fut, hogy az én lábam kezd fájni, és persze utolérnek a hosszútáv leggyorsabb résztvevõi. Így hamar megérkezünk a célba, ahol néhányan félórás, háromnegyed órás sorállásról panaszkodnak. A hosszú nyomtatási sor feloldására egy asztalnál kézzel is írnak okleveleket, akkurátusan felírva azon rajtszámokat, akiknek már nem kell külön nyomtatni. Ezzel a módszerrel minimális sorállási idõvel kézhez kapjuk a díjazást. Töltünk pezsgõtabletta ízû vizet és elhagyjuk a lassan újra megtelõ iskolát. Köszönöm a társaságot mindhárom útitársamnak és köszönöm a rendezõségnek a hangulatos túrát. A végén eszembe jut: a túra mindhárom résztávján jártam már egyszer. Valamelyikbõl jó lenne jövõre ismételni.


-Kékdroid-


Képek, a szerzõ (Kerek repkény) engedélyével.