Túrabeszámolók


Nemszázas/Kincskereső

dnvzoliTúra éve: 20112011.06.09 12:35:52
















Nemszázas” 99



 2011.06.04.



 Amint megláttam ennek a túrának a kiírását itt a ttt-n azonnal felvettem a kapcsolatot a fõszervezõvel,Zolival.Minél jobban szerettem volna felkészülni,így kértem-és kaptam is-részletes útvonalleírást,szint- és távadatokat,a frissítõpontok helyeit és egyéb adatokat melyek segítségével tökéletesen ráhangolódhattam a nagy napra.Mert nagy napra ébredtünk ezen a júniusi reggelen,elsõ százas túrám reggelén,ez nem is kétséges.Most jött el az ideje,hogy neki mertem vágni ekkora távnak,akkorának,amekkoráról még egy évvel ezelõtt is azt tartottam,hogy a lehetetlen kategóriába tartozik számomra.Aztán mikor a BB70-et lényegében minden nehézség nélkül behúztam,felcsillant egy kósza reménysugár,hogy talán mégis…..talán neki lehetne menni egy százasnak.100-as körtúra,ráadásul Vinye a bázis!Ott a helyem.


 Úgy éreztem,hogy fizikailag már bírnám.Viszont azt is sejtettem,hogy bakancsban végigmenni nagyon veszélyes lenne a kellõ szellõzés hiánya miatt,ezért vettem gyorsan egy túracipõt,amit erre a napra jól bejárattam.Jó is volt a cipõ,szellõzött rendesen,befülledésnek nyoma sem volt.Gyorsan kiderült viszont,hogy a Vibram-hoz szokott lábamnak még a viszonylag kemény cipõtalp is puha,ezért úgy határoztam,hogy cipõben indulok,haladok benne amíg jónak látom,aztán visszaváltok a maradékra a jól megszokott bakancsra.


 Gondolom sokak voltak így ezzel,az utolsó héten már minden a túra körül forgott.Aztán elõzõ este összepakoltam.Marha nehéz lett a zsák,de semmit nem tudtam kihagyni,úgy láttam,ami benne van,arra mind szükség lehet.Persze lényeges többletsúlyt jelentett a bakancs,a több mint 2 liter folyadék,és a szokásosnál több csoki,szendvics is.Dög meleget ígértek nappalra,de gondolni kellett az éjszakára is,kellett tenni egy pulóvert és egy hosszú nadrágot is.Mivel zivataros napokat élünk az esõkabát sem maradhatott ki,ezt azonban elintéztem egy megfelelõ helyeken kivágott nagyméretû szemeteszsákkal.


 Szombat reggel aztán megindultam Vinyére.


 Június van,és idén még nem voltam Vinyén.Szinte hihetetlen,jó újra látni.7 elõtt érkezem,vannak már páran,jobbára kerékpárosok.Igazából erre számítottam,egy héttel a Kinizsi után,a Mátra 115(124) napján biztos voltam benne,hogy egyedül fogok jelentkezni a Nemszázasra.Benevezek,megkapom az itinert és a beígért fejlámpát.Aprócska kis Energizer,egyledes,gombelemes,olyan kis profi gyereklámpa kinézete van,de a figyelmesség jólesik.Átnézem az itinert,az rögtön látszik,hogy a térképek használhatatlanul lekicsinyítettek,apróbetûsek,viszont van szöveges leírás ami még jól jöhet.Egyik ok,hogy ezen a túrán indultam az volt,hogy a táv 90%-án már jártam,így a térkép hiányosságai okán igazán nem aggódom.Egyedül a Pisztrángos tó-Kerteskõi-szurdok bejárata szakasz volt számomra kérdéses,viszont Zoli említette,hogy pont ezt a szakaszt ítélték õk is kritikusnak,ezért itt felújítják a jeleket.Visszanézek még utoljára a kocsihoz,hogy bezártam-e aztán felkapom az alig 10 kilós zsákomat és megindulok.


 Átkelek a „zöld hídon”és visszavonhatatlanul elkezdõdik a nagy kaland.A Cuha jobb partján haladok a piros sávon,hamarosan a Kõpince-forrást is elhagyom.A bekevert Isostart még nem akarom meghigítani,a vízcsere most elmarad,azért kortyolok párat,amikor lehetõség van rá iszom,ezt mára így terveztem.Haladok tovább nem sokára már a sárga sáv ösvényét koptatom a Zörög oldalában.Marha nehéz a zsák,nagyon zavar,nem is tudok igazából másra figyelni,ezt nagy problémának ítélem.Remélem azonban,hogy idõvel hozzászokom.Nagyon remélem.


 Emelkedõs a szakasz,de még itt az elején nincs vele gond,lendületesen haladok felfelé.Hamar fel is érek a lokális maximumra,innentõl lényegében szintben haladok egészen Csesznekig.Betérek a Kõmosó-szurdokhoz,megkapom elsõ pecsétemet egy lánykától.Átkelek a szurdokon,a végén nem kanyarodok fel a várhoz,bár megfordul a fejemben,a tovább vezetõ ösvényt ugyanis nem ismerem.Bízom azonban az itineremben,nem is kell csalatkoznom,a falu végénél érek ki az aszfaltra,ott ahova számítottam.Leülök a pihenõnél és megreggelizem.A falu szélénél újra iszom,jó darabig nem lehet számítani friss,hideg vízre.


 A piros sávon hagyom el Cseszneket,betérek az erdõbe,kezdetét veszi a hullámvasutazás az Ördög-árok bejáratáig.Az út szinte eseménytelen,az erdõ látványán kívül egy felriasztott szarvastehén és kicsinye visz egy kis színt a napomba.Pont az Ördög-árokban jönne jól a bakancs,de,ha már a cipõt választottam a túra elsõ felére nem variálok.Megállapítom,hogy a nedves köveken nem csak a Vibram csúszik,ráadásul a cipõben még a beázás veszélye is fenyeget,meglepõen sok a víz az árok alján,oda kell figyelni az átkeléseknél.A szurdokvölgy szép,mint mindig,a zsákot is megszoktam már valamelyest,jókedvûen haladok.


 Az Ördög-gátnál embercsoportba botlok,az önkéntesség jegyében jöttek helyreállítani az átkelõt,motorfûrészt,pallókat cipelnek,rendesen rákészültek a munkára.Mivel átkelõ nincs nekem is fel kell kapaszkodnom a hegyoldalba,megkerülendõ a gátat.Nem egyszerû a mutatvány,meredek is a partoldal,na meg csúszik is,ahogy illik,de azért csak felérek.A másik oldalon hasonló körülmények között jutok le újra a mederhez.A nagy gát kistestvérén már könnyebben túljutok,az izgalmakat egy csobogónál való mosakodással feledtetem.Hamarosan megérkezem Zoliékhoz akik a 2.ell.pontot üzemeltetik az árok végénél.Benyomatok pár szelet csokit,majd elfogadom a felajánlást arra vonatkozóan,hogy a csak éjszakára kellõ ruháimat átdepóztatom a Hajag oldalába.Voltak aggályaim a depózással kapcsolatban,de miután megbeszéltük,hogy lényegében az ell.ponton kapott ellátást is vehetjük depózásnak,aggodalmaim elmúlnak.Ejj,mennyivel könnyebbnek érzem mindjárt a zsákot,pedig csak egy hosszú nadrág,és a polárpulcsi került ki belõle!


 Váltunk még pár szót aztán tovább indulok,jól jöhetnek a vége felé még ezek az 5 percek.Ismerõs a terep,semmi esemény,kanyargok az erdõben,hamarosan Gézaházán is vagyok.Átkelek a villanypásztorral lekerített ösvényszakaszon,három ló bambul rám,különösebben nem izgatom fel õket a jelenlétemmel.Átkelek a 82-esen,jön a monoton szakasz a mezõ szélén,nézelõdöm amennyire lehet,nagyon nem lehet,elég párás a levegõ.Betérek a Vadas-árokba,közben sajnálom azokat akik még nem jártak erre,szalagozás nem segíti a betalálást,pedig a kiírásban ígéret volt a nem egyértelmû keresztezõdések ilyenmód való megjelölése.Vadas-árok hozza a nyári formáját,egyes szakaszain tiszta bozótharc,szederindával,mellig érõ csalánnal,ritkás jelzettséggel.Finom,fõleg rövidgatyában:)A reumakezelést még nem is bánom,nagyobb gond,hogy egy perc alatt sz@rrá ázik a cipõm.Úgy döntök,P-CS vasútállomásig csak maradok már cipõben,ott azonban muszáj lesz bakancsra váltani.Késõbbre terveztem,de a víz közbeszólt.


 Tocsogó cipõvel érkezem tehát Anitához,leheveredek egy padra és megnapoztatom a lábaimat,közben dobok egy kis abrakot a lovaknak is.Bicajosok érkeznek a pontra,beszámolnak néhány elkavarásról,majd a Kõris-hegy megtekerését tervezgetik.Szószólójuk váltig állítja,hogy a kék sáv símán tekerhetõ,én erre értetlenül nézek,még gyalogosan is épp elég ott felkapatni,nem hogy nyeregben,de hát õk tudják….


 Begyûjtöm a különösen szép porva-cseszneki pecsétet Anitától,majd immár bakancsban megindulok Borzavár felé.Egy ideig erdõben kanyarog a jelzetlen út,majd kiérek a platóra,szerencsére tudom merre kell menni,szalagozás ugyanis itt sincs.Pedig azért van egy pár elágazás…


 Haladok a fennsíkon,beugranak a téli vonatos túra szalagozásának jelenetei,hát most épp kicsit mások a körülmények,konkrétan felforr az agyam,annyira meleg van.Beérek a faluba,lerohanom az elsõ közkifolyót és lefürdök:)Aztán ugyanígy teszek a második és a harmadik esetében is:)A templom után aztán felkapatok a kék sávon a falu fölé,és megindulok az aszfalton Szépalmára.


 Sajnos itt érzem,hogy az új többezer forintos talpbetét alkalmatlan a feladatára,úgyhogy megállok,és visszateszem a bakancsba a már kissé elnyûtt eredetit.Még ebben az állapotában is jobban csillapítja az ütést,mint az új.Nagyon csillivilli az új,nem is volt olcsó,de úgy látszik bakancsba nem jó.Igazából azon csodálkoztam volna,ha beválik,nagyon sportcipõsnek néz ki,de hát nem találtam jobbat az egész városban.


 Vetek egy pillantást az itinerre,Szépalmára nem kell bemenni,nem is megyek be.Pedig szép hely,de azért sem!:)Elsétálok a lovak birodalma mellett,érdekes,most egyet sem látni.Lehet,hogy több eszük van,és árnyékba húzódtak.Ha még nem említettem volna ugyanis iszonyú meleg van,a legjobban az bosszant,hogy amerre csak nézek a látóhatáron mindenhol szebbnél szebb felhõket látni,csak épp a fejem felett nincs egy nyavalyás sem:)


 Kikanyargok a Kisszépalmára vezetõ aszfaltra,majd jobban átolvasva az itinert megállapítom,hogy az ell.pont nem Kisszépalmán,hanem a Bödön-kútnál van.Besétálok tehát a valamikori forráshoz,majd a helyes kis pontõr lánykának javasolok egy-két szalag elhelyezését az ide vezetõ ösvény bejáratához a többiek dolgának megkönnyítésére.(Mint késõbb kiderült a félelmem nem volt alaptalan,sokan nem lelték ezt a pontot.)Eszem pár szem pogácsát,majd kigyalogolok a zöld sávra,ahol jobbra fordulok,és elgyalogolok az egykori Kisszépalmára.Aztán szembeállok a Kõris-heggyel.


 Elkezdem a túra legdurvább emelkedését,473 méterrõl kell feljutni a 709 méteren található ell.pontra a lehetõ legrövidebb,és így a lehetõ legmeredekebb úton.A megállók az út elõrehaladtával egyre csak sûrüsödnek,húzza a zsák a hátamat rendesen,szintbeni haladáskor igazából nincs is semmi baj a többlettel,ilyenkor viszont piszokul hátráltat.Már azt hiszem soha nem érek fel,de aztán mégis,begyûjtöm a pecsétet,majd lerogyok egyet pihenni,lábat napoztatni.Jót beszélgetek a pont személyzetével,feltöltöm a vízkészletemet,szerencsére itt van bõven a ballonokban.Aztán elindulok a pihentetõ lejtõs szakaszra.


 Elsétálok a radar alatt,ráállok az aszfaltra.Szépen beérett már a szamóca,csemegézek kicsit.Az ismerõs szalagkorlátnál aztán letérek a burkolt útról,jól jön már egy kis könnyebb szakasz,ereszkedek a hegyrõl,kellemes puhaságú erdei utakon,ösvényeken.A felkínált barlangos rövidítési lehetõséget kihagyom,inkább megyek hosszabban,ha ezzel akár 1 méter lépcsõzést is megspórolhatok.Azért a piros sáv végére is jut a lépcsõzésbõl,de ennek hossza elhanyagolható a barlang jelzéseshez képest.Leérek a bakonybéli aszfaltra,majd megindulok jobbra.Aztán beleolvasok az itinerbe és visszafordulok.Ezek szerint a számomra(és összes ismerõsöm számára)ismeretlen Emil-rét(mint fogalom) a Hotel Odvaskõ elõtti füves terület fedõneve:)Bélyeget begyûjtöm,megállapítom,hogy a napozó páros csinálja jól,aztán egy csinos fahídon átkelek a Gerencén.


 3 hete jöttem ezen a szakaszon ellentétes irányban,a medvehagyma azóta már sokat vesztett illatából,de azért még észlelhetõ.Az ösvény esõ nélkül azért sokkal kellemesebb,16 óra körül jár az idõ,mégis jól jön az árnyék,a Nap nem akar engedni az erejébõl.Elérem Bakonybél határát,a kék keresztet kék sávra cserélem.Alattomosan emelkedõ szakasz jön az aszfalton,sunyin veszi ki az ember erejét,kerékpáros kolléga sem lök le az útról a menetszelével,mikor leelõz.Köszönésemet bamba nézéssel viszonozza,nem bírom megállni,félhangosan megjegyzem,hogy máskor majd vissza is én köszönök.Elérem a Hideg-völgy bejáratát,újabb ell.pont,lepihenek.Megiszom egy kalciumos tabit,hátha segít,átveszem a tévedésbõl ide depózott cuccaimat,és folytatom a sunyi aszfaltozást.


 Kilométereken át kanyarog az erdészeti aszfaltút,kellemesen lehet haladni,a pihenõ azért megtette hatását.Szép is a vidék,nézelõdés közben-kihasználva a könnyû terepet-itinert olvasgatok.Aztán a kék sáv elhagyja a burkolt utat,iszonyú vizes dzsindzsába mutat a nyilazott jel,nincs az az isten,hogy én oda bemenjek.Azt írja a papiros,hogy a jel úgyis visszatér az aszfaltra,hát én ezt a bozótharcot most kihagyom.Útvillához érek,úgy érzem ideje elõvenni a turistatérképet,eltûnt minden jelzés,nem akarok lyukra futni.Áldom az eszem,hogy aggodalmaskodtam,a térképrõl kiderül,hogy a kék valóban visszatér az aszfaltra,csak hogy nem erre amin haladok,hanem arra ami épp most érkezett balról mellém.Visszafordulok tehát a befutott új ágra,hamarosan újra mellém szegõdik a követendõ kék sáv.Pár tíz méter után aztán újra letérek az útról,be az erdõbe,kellemes kis erdei ösvényeken száguldok le Németbánya szélére.Beleolvasok az itinerbe,a kék ugyanis balra tart,a falutáblát meg jobbra látom.Jobbos a jó irány,besétálok a településre.Robogós lánykát kérdezek a faluközpont irányát illetõen,megkapom az útbaigazítást,sõt az Istennõ arról is tájékoztat,hogy nyitva tartó vendéglátóipari egységre is számíthatok a körforgalom(!) mellett.Szép porták mellett talpalok,a szembe jövõ Mercin egyáltalán nem meglepõ a bécsi rendszám.Aztán megpillantom a „Németbányai Üvegtigris”-t!Valóban ott áll,a körforgalom mellett.


 Úgy a mata részegséghez vezetõ út negyedénél járó társaság szórakoztatja épp a Tigris-lakókocsi nõi személyzetét,sorra burogatják az arcukba a mézes pálinkákat,a körök sûrûségébõl ítélve a kitûzött ájulás hamarosan eljõ.Én is kérek egy baracklét,de az alkoholmentes fajtából,mellé egy jéghideg bubis ásványvizet,ebbõl készítem el az én speciális barackfröccsömet.El nem lehet mondani mennyire jólesik a hideg ital,az erdõben már olyan hülyeségeken agyaltam,hogy már azt sem bánnám,ha jönne egy jegesmedve és megölelne,csak érezzek már valami hideget:))Idõzöm jó 20 percet Németbánya e kultikus helyén, egy kétfõs társaság(nem a pálinkázók,õk már elmentek)kiegészülve néha a fogadósnéval,mellettük a lakókocsival néha tényleg emlékeztet Rudolf Péter kultfilmjére.


 A sárga kereszt jelzésen emelkedek ki a faluból,van olyan szakasz ahol csak a leírásra támaszkodhatok,a jelzés elég ritkás.Viszont a leírás korrekt.Aztán elõjön valami sárga hal jelzés(tényleg egy sárga hal van a fákra pingálva)az itinerem errõl hallgat,próbálom hívni Zolit,persze nincs térerõ.Sebaj,elképesztõ logikával levezetem,hogy a halas jel sem vezethet máshová,csak a tóhoz,így rábízom magam,és azt követem.És láss csodát,hamarosan elém tárul a Pisztrángos tó látványa!Odasétálok a pontõr kisasszonyokhoz,pogácsával kínálnak,majd aláírják az ellenõrzõ lapomat.Közben hüledeznek,hogy én tényleg 99 kilométert akarok ma gyalogolni.


 „A többiek(azok a bicajosok,közben megtudtam ugyanis,hogy gyalogosan rajtam kívül 1 induló van ezen a távon,mögöttem jön úgy 2 órával)arra indultak a piros jel irányába”kapom az útbaigazítást a hogyan továbbot illetõen,így elkezdem kerülni a tavat,kiérek egy aszfaltútra.Csörgedezés csapja meg a fülem,egy fára piros karika van festve,a tövében meg valami forrásféle pisil,akkor ez a leírásban szereplõ Pisztrángos-tavi vízvételi lehetõség-gondolom.Hát elég necces ebben bízni,hangyányit szárazabb az idõ és már el is apad ez a gyenge forrás.


 Frissen felújított piros kereszt jelzés mentén kanyargok,hát természetesen a jó szándékot mindenképp értékelni kell,de-hogy is mondjam-ezek a jelzések elég messze vannak a szabványos kinézettõl,mérettõl:)De legalább követhetõ az út,és ez a lényeg.Aztán letérek a jelzésrõl ami betér Csehbányára,és késõbb,valahol újra visszatér mellém ,addig egy murvás,jelzetlen úton kanyargok az említett falu felett.Úgy fél óra múlva kezdek aggódni,hogy már eltelt az a kilométer aminek el kell telnie a jelzés visszatéréséig,egy négyes lehetõségnél meg is vizsgálok minden irányt,de jelzést sehol nem lelek,így nincs mit tenni maradok a murván.Aztán egy csenevész kis ágon,meg mellette egy tuskón feltûnik a frisen festett kereszt jelzés,(eltéveszthetetlenül egydiek:))valami kis ösvény is kezdõdik felettük,de nem látok rajta semmi nyomot,ezért nem vagyok biztos benne,hogy arra kell tovább menni.Tuskót közelebb görgetem az úthoz,a mögöttem jövõk megsegítésére.Próbálom hívni a megadott két számot,egyik sem elérhetõ,biztos ahol vannak,nincs térerõ.Marha mérges leszek.Derékig érõ cafatos fûben próbálgatom a lehetõségeket,jelzést ugyanis erre beljebb már nem találok,lehet,hogy tovább kellene menni a murván?Közben folyamatosan próbálom elérni a rendezõket,sikertelenül.Egyre idegesebb vagyok,aztán végre beljebb is találok jelet,az ösvény is kiszélesedik szerencsére.Farakásnál lepihenek,közben Zoli viszahív,mondom neki,hogy erre a szakaszra nem ártott volna némi szalagozás.Közli,hogy az erdészet nem engedte,az elõzõ hetekben valami bicajos rendezvény szervezõi teleszalagozták a Bakonyt,a szalagokat ott hagyták,nem mellesleg az utakat is telefestették nyilakkal,az erdészet besokallt,ennek isszuk mi most a levét.Ezért nem volt tehát sehol(szinte sehol,mert Vinye körül még volt)szalagozás….


 Farakásnál lepihenek tehát,aztán gyorsan átülök egy másikra,sikerült ugyanis beleülnöm egy hangyabolyba.Leveszem a bakancsot,már az eredeti kopott talpbetét sem hozza az elvárhatót saroktájon,megelõzendõ a vízhólyagot újra túracipõre váltok.Mennyivel puhább!Elindulok,folyamatosan kézben tartom az itinert,figyelve a szöveges leírásra,bár a jelzések is követhetõek.Közben nagyokat szentségelek,most,hogy cipõre kellett váltanom,egybõl vizes-sáros rész jön,gazos,szétázott ösvényen haladok,a cipõ egyre jobban átnedvesedik,rossz elõérzetem van.Újra csak szentségelek….


 Befut az ígért piros sáv,de két irányba is lehetne követni,igazából érzésre választom ki a helyes irányt.Választás elõtt szentségelek.Kiérek az ígért rétre,lenyugszom,jó felé tartok,minden úgy jön ahogy a leírás említi.Birkák mellett haladok,átkelek egy vízfolyáson,újabb rétre érek,elõttem tornyosul a Középsõ-Hajag.


 Mögötte iszonyú világ lehet.Az ég sötét kék,dörög,villámlik,semmi jóra nem lehet számítani.De mintha elmenne keletnek….talán megúszom.


 Aztán nem.


 Egy pillanat alatt szélvihar csap le a hegyrõl,hatalmas cseppekben kezd esni,hamar felkapom a szemeteszsák-esõvédõmet,és a hátizsákomra is ráhúzom a védõhuzatot.Elõveszem a fejlámpámat mert közben szépen rám sötétedett,látom,hogy eltörött a tartója,marhára örülök,elõkapom a szigetelõ szalagot és megbarkácsolom.Befutok gyorsan a hegy tövébe a fák árnyékába,fellelem a jelzést is aminek nagyon megörülök.Úgy gondolkodom,hogy itt megvárom míg elmúlik az ítéletidõ,aztán uzsgyi tovább.


 Aztán nem akar múlni.Sõt.Egyre jobban szakad.Anita hív,mi a helyzet,mondom neki,hogy semmi jó,mondja,hogy ott(Porva-Cs)is ömlik.Jó tyúkanyóként átkûldi M.Viktor bakonybéli túratársunk elérhetõségét,hátha…


 20 perc után úgy döntök,hogy itt ácsorogni nincs értelme,és a még mindig szakadó esõben nekivágok a Hajag-oldalnak.Rögtön látom,hogy a túra itt lényegében véget is ért.A cipõm egy másodperc alatt tocsog a víztõl,az út szinte járhatatlan,folyik le a hegy leve,ami jelen esetben nem bor,sokkal inkább hasonlít valami iszonyúan csúszós sáros katymaszra,tulajdonképpen az is.Sûrûn forgatom a fejem,szerencsére a jelzések jól követhetõek,már amennyi látszik belõlük az esõfüggönyön át a fejlámpa fénycsóvájában.Néhány szakaszon szó szerint a botokkal tolom felfelé magam,hatalmasakat káromkodok,miközben magam sem tudom,hogy mi az az erõ,ami hajt felfelé.Talán a túlélési ösztön.Fogalmam sincs hol az ell.pont,és hogy mennyire van még,pásztázom a környéket,attól félek nehogy elmenjek mellette.Minden eshetõséget számba veszek,22 óra körül felcsörgetem Viktort,hogy ha esetleg valaha lejutok Bakonybélbe tudna-e nekem egy vackot adni reggelig,a kocsim ugyanis vagy 30 kilométerre van innen….(Bocs,Viktor,azzal,hogy felvetted,örökre leköteleztél:))Megfordul a fejemben,ha esetleg a pontõrök,mint az eddigiek sátorral vannak,és van egy szabad helyük,nekem van száraz ruhám,reggelig valahogy kihúzom náluk…


 Baromira el tud anyátlanodni a magamfajta ember,ha veszélybe kerül,vagy neadjisten meg is szûnik az addig õt körülvevõ komfort……


 Aztán fények és kiabálások hasítanak az éjszakába,ahogy közeledek feléjük,látom ám,hogy egy furgon rostokol az úton,mellette sátrak.Furgon hátsó ajtaja nyitva,a pont személyzete terel befelé,bent hatalmas a hangulat,sörpadot ül körül a fiatal társaság,mindjárt elém is raknak egy dobozost.Rajtam kívül valószínû nincs ember a világon,aki visszautasítaná a nedût,fõleg ilyen elõzmények után,én viszont mivel nem szeretem a sört így ezt teszem.Összeismerkedünk,majd közlöm velük,hogy itt ebben a szent pillanatban én befejezettnek tekintem a túrát,valahogy értesíteni kellene Zolit,hogy az ezt követõ pontokon engem már ne várjanak,kiszálltam.Fõrendezõ értesítve,sõt kapok egy ajánlatot,miszerint néhány méterre innen parkol egy autó,ami alkalmas arra,hogy engem azzal levigyenek Bakonybélbe,ha gondolom,szívesen megteszik.Hogy gondolom-e?Egekig ugrálok örömömben a kedvességük okán,le is visznek nem csak Bakonybélig,hanem egyenesen Kisszépalmáig,ill.Bödön-kútig.Soha nem tudom ezt meghálálni-mondom nekik,dehogy nem-mondják õk,van az a sör mennyiség,ami alkalmas erre:)Nincs elfelejteve!


 Bödön-kútnál Zoliék várnak ránk,segítek lebontani a sátraikat,az ajándék egyledes meglepõen jól teljesít,majd miután összepakoltunk egy másik kolléga,szintén Zoli,átautózik velem a Csárda-tetõn át,a Hódos-ér mentén Vinyére,fõrendezõ-Zoli újabb túratársak begyûjtésére indul a másik irányba.Nehéz szavakba önteni azt az örömöt,mikor meglátom az autómat.A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna úgy két órával ezelõtt,hogy ilyen hamar itt leszek.


 Elbúcsúzunk,beülök,hazasuhanok.2 óra körül lefürödve ágyban vagyok.Hihetetlen.


 Hát így alakult elsõ százas próbálkozásom,durván 65 kilométerig jutottam,de egyáltalán nem érzek semmi csalódottságot a kudarc miatt.Tudom,hogy ha az idõjárás nem szól közbe sikerült volna,hiszen egészen addig semmi olyan bajom nem volt,ami akkora lett volna,hogy amiatt fel kellett volna adnom.30 kilométert meg akkor sem vállaltam volna be csuromvizes cipõben,ha az útviszonyok épp meg is engedték volna,így meg aztán teljesen esélytelen volt a dolog.Én már kinõttem abból a korból,hogy legyúrjam a lábam,csak azért hogy elmondhassam,hogy megcsináltam,egy pillanatig sem bírálva persze azokat,akik ezt másképp gondolják.Ennyit nekem nem ér meg a dolog.Egy komolyabb sérülés évek múltán is kiújulhat,megéri?Nekem nem.


 A túráról magáról néhány gondolat:Nagyon lelkes,segítõkész szervezõk.Szép,változatos,a környék minden érdekességét felölelõ útvonal.(Csesznek-Kõmosó-szurdok,Ördög-árok,Cuha-völgy-Kõris-hegy,Gerence-völgy,Hajag,Kerteskõi-szurdok,hogy csak a lényegesebbeket említsem)Kisebb(mások véleménye szerint lehet,hogy nagyobb)hibák,amik az elsõ szervezés számlájára írhatóak.Talán jobb minõségû térképkivonat jobb lett volna,a szalagozás-ha engedélyeznék- néhány szakaszon sokat segítene.Szerintem a folydékpótlásra kellene sokkal több hangsúlyt fektetni,fõleg így ha marad ez az útvonal,ugyanis a vízvételi lehetõségek ebben a formában nagyon korlátozottak,viszont szerencsére nekem ezzel sem volt gondom,max. annyi,hogy kétszer annyit cipeltem,mint szoktam,a biztonság kedvéért.Esetleg a túra idõpontját lenne érdemes még felülvizsgálni,távolabb kellene kerülni pl. a Kinizsitõl.Privát probléma:megfelelõ felszerelés elengedhetetlen ekkora távnál,nálam a lábbeli a kritikus pont,gondolom a többségnél szintén.A zoknicsere 20 kilométerenként amúgy nálam mûködött.Hát talán ennyi.


 Köszönet mindenkinek aki valamilyen formában segítségemre volt a túra során,és utána,köszönöm Zoli figyelmességét,hogy pl.még pezsgõvel is készült az esetleges célba érkezésem ürügyén,külön köszönöm Anitának a tippet,és a telfonszámot,Viktornak az SMS-t,a hajagi pontõröknek és Zolinak a fuvart Bödön-kútig ill. Vinyéig!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


 Külön elismerésem még annak aki ezt a monstre beszámolót képes volt végigolvasni:)