Túrabeszámolók


Pásztó 50/40/25/15 Katona Sándor emléktúra

larzenTúra éve: 20032005.03.07 13:31:46
Pásztó 50

A másodiknak érkezõ topikos autóban Rita, -balázs-, Ákibácsi és én érkeztünk, szigorúan a rajtidõ végén. Rita a negyvenesen indult, úgy volt, hogy majd megvárjuk, hehehe. :) Pár perccel elõttünk el is indult. Mi még - saját idõ terhére - variáltunk a fellépõruhánkon (Ákibácsi sokáig nem tudott dönteni a póló és a narancsmez között), de aztán 9 óra pár perckor nekivágtunk.

Rita épp akkor próbált eltévedni, amikor utolértük, õt visszakiabáltuk. Megállapítottuk, hogy feltûrt nadrág, toppá alakított póló és a kibontott haj elég jól áll neki, igaz az egyik csapattag különvéleményt fogalmazott meg. :) Az elsõ ep. máshol volt mint tavaly, de a várból szinte semmit nem láttunk, mert három vizsla töltötte be a látóterünket, fõleg Ákibácsiét, aki nagy vizslarajongó. Ágasvárig jól futható terep, gyönyörû erdõ, és a fák között kellemesen hûs levegõ kísérte utunkat. Úgy emlékszem, itt találkoztunk elõször Vulpesékkel.

Mátraszentimréig szintén csodálatos a táj. Mosakodtunk a patakban, nézegettünk le a völgybe a Rodhadt-bércrõl, kicsit lazább tempóban mentünk. Az ellenõrzõponton egy nagyobb pihenõt tartottunk. Találkoztunk ifj. Esti Kornéllal és Járosi urammal. Vadmalac már rég elment elõre, nem is értük utol. Kávé, kóla, szörp, zsíroskenyér, nyugitempó. Bagolyirtás után keveregtünk egyet. Késõbb kiderült, hogy nem csak mi. Nem baj, legalább láttunk egy õzet. A Keresztesi-nyeregnél azért visszataláltunk a jelzésünkre. +1000 méter.

A Tót-hegyes környéke szintén egy nagyon szép erdõ, kellemes hõmérséklettel, futható tereppel. Fõleg az elõtte levõ, érezhetõen emelkedõ, nyitott rész után. :) Nemsokára beértünk a Hidegkúti ep-re. A forrásnál újabb pihenõ, innen a sárgán tovább. Állandóan elvétettük a jelzést. Volt olyan, hogy egy kilométeren belül háromszor. Szerencsére nekem már van egyfajta hozzáállásom a sárga jelzéshez, ezért nagyon figyeltünk és nem tettünk rá sokat. De azért idegesített. A zöld négyzet letérést nem tévesztettük el, itt találkoztunk Bajnaiék csapatával.

Úgy számoltam, a Diós-pataknál fogjuk utolérni a másik autó legénységét. A pontnál kis pihenõ, feltöltöttük magunkat meleg szörppel és nekivágtunk a Muzslának. Ákibácsi küzdött a gyomrával, Balázzsal elõrementünk. Egy óra alatt felértünk. Talán ment volna jobban is, de akkor már nem volt értelme nyomni, a Kinizsire gondolva. Azért így is utolértünk jópár tikkadt embernyájat. Viszont egyikük sem látott túrabotos embereket. Fura.

A Nyikom-nyeregnél pakkot kaptunk. A pontõrök szerint egy feltûnõen szõke, igen csinos lány hagyott nekünk két palack vizet. Nagyon jól esett! Innen már csak lefele mentünk. Vulpesék másodszor, H.G. elõször. Pikk-pakk beértünk Pásztóra, bár az utolsó kilométer legalább három volt és nekem ott már nagyon nem ment a síkfutás. Balázs inkább, ez az õ terepe. 7:35 alatt értünk be, nem sokkal késõbb megjött Ákibácsi is.

Rita meg persze már rég bent volt, õ 7 óra alatt nyomta le a negyvenet. :) Legközelebb velünk jön a hosszú távra. A hagyományokhoz híven három tányér gulyást ettem, mellé lecsúszott két sör. :) A fürdõben csõtörés volt, viszont a focipályát épp öntözték, úgyhogy megfürödtünk ott - a mérsékelten meleg vízben. Azt hiszem, Ákibácsi 'imádkozó sáska' fantázianevû beállását nem is tudnám leírni. :)

Aztán beértek a többiek is, hogy hol kerültük el egymást, senki sem tudja. Kis happening a lassan lemenõ nap fényében, enyhe trágyaszag mellett. Én meg vagyok elégedve az eredménnyel: bár hét óra volt a cél, ez meg is lett volna, ha minden összejön. Így viszont egy viszonylag könnyû edzés lett belõle. A meleg sem zavart, most már bátran várom a Kinizsit.