Túrabeszámolók


Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25

Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:07:29
Jutasi Õrmester Benedekhegyi kÕrjárata 25





Egymagamban indultam el reggel Veszprémbe. Sajnos itt a buszközlekedés nagyon gyatra, óránként járnak a buszok, így kb 8:45 kor tudtam nevezni a csodás Szent-Benedek Hegy lábánál.



A tájékoztató szuper volt, a térkép is, szóval annyira nem lehetett eltévedni.

Alig 400 m után jött az 1. E.P a Hõsi Kapu, ahol meglepetésemre katonák álltak, és egy csákót kellett rányomnom a fejemre, mert ha nem veszem fel, és a kövi EPnél meglátják, akkor laposkúszásban(!!) kell tovább mennem :))). Hát elég hülyén virítottam Veszprém közepén ezzel a csákóval, de élveztem a dolgot :-)

Alig telt el 500 m és ismét egy E.P a 2. a Panoráma terasz volt. Innen gyönyörû kilátás nyílt a Veszprém óvárosi részre. Itt még szuper idõ volt, semmi esõ nem esett, szépen gyalogoltam, sõt, még rám is szólt a pontõr, hogy nehogy elkezdjek kocogni, mivel ez nem teljesítménytúra :)(?) néztem egy sort..

Erdõ mellett haladva értem el a 3. pontot: az Aranyosvölgyet. Itt húznom kellett egy kérdést, asszem az volt hogy mi volt Veszprém legrégebbi vendéglõjének a neve. Erre a Méhes Vendéglõ lett volna a válasz, de én csak lestem mint a szamár :) Honnan tudhattam volna.. Továbbhaladva egy forgalmas körgyûrûn kellett átmenni, a lapom írta hogy itt lesz egy pontõr aki segít, de senki nem volt. Bár kivi lettem volna hogy mit tesz, beáll a fõút közepére, aztán mehetünk? :))

3 vasúti sínen átkelve következett a 4. pont a Jutasi kápolna. 4 EP és eddig 4,7 kilcsit tettünk csak meg, szépen meg volt eddig szervezve a dolog. Itt megnéztem a kápolnát, bementem a boltba megittam egy Red Bullt és itt kezdett el zuhogni az esõ mintha dézsából öntötték volna.. Még jó hogy a boltban voltam éppen. Kicsit megpihentem, aztán amikor enyhült az esõ (innentõl egész úton hol esett, hol nem..) továbbindultam de a lehetõ legrosszabb irányba, a dolog érdekessége hogy még 1 szalag is volt amerre indultam, és a táj is teljesen egybevágott a leírtakkal.. A kövi EP-rõl kérdezgettem embereket, de azt se tudták mirõl beszélek.. Majd kilyukadtam ismét annál a fõútnál, ami még a 3. EP után volt. Innen elkezdtem a már ismert 2 vasúti sínen keresztül a kápolnáig futni, és addigra már jó sokan elõttem voltak, mert ez bizony legalább egy fél órás + dolog volt.. Elmagyarázta a kápolnánál a pontõr hogy mit vétettem, de a leírásból csöppet se derült volna ki.. Észrevettem hogy elhagytam a térképemet is, de kedves volt az öregúr, mert odaadta az övét, ami sokkal precízebb volt mint amit elhagytam, és így kis különcként futotam tovább hogy behozzam a lemaradásomat.

10 perc se telt bele, és ottvoltam az 5. pontnál az Ejtõernyõs emlékmûnél, ahol rengetegen álltak, gondolom épp egy elõadás folyt, én nem akartam belemenni, inkább elolvastam a tájékoztatót mit ír róla, kaptam egy katonai kódot is az õröktõl, amit meg kellett jegyeznem a kövi pontnál. A sok embert lehagyva kocogtam tovább a mûútnak nevezett földúton. Átkelve a vasúti töltésen iszonyú rossz, sáros latyakos úton ment a haladás, itt alig lehetett gyalogolni is nemhogy kocogni.. Ilyen úton értem el a 6. pontot a Murvabányát. Itt férfias zavaromban azt a 2 szót is elfelejtettem ami a kód volt, de szerencsére nem büntettek érte a katonás pontõrök :) Innen kellett felkapaszkodni a kilátóba, ami nem volt semmi..

A maradék erõmet felhasználva küzdöttem az emelkedõn, iszonyúan csúszott minden, mire felértem izzadtam mint a ló, ráadásul az esõ is csak esett..

A szalagozás tökéletes volt, de mégis a 8. EP-t értem elõbb :)) Bár igaz hogy a 2 EP közt mindössze 300 m volt :) itt mondták hogy hagyjam itt a cuccom, felfutottam a 7. EP-hez a Cholnoky kilátóhoz, itt kaptam egy kis vízutánpótlást, de olyan rossz idõ volt hogy a kilátóból semmi nem látszott, szóval mentem is vissza a 8. EP-hez a cuccomért a Csatári kápolnához. Itt voltak számomra a legkedvesebb pontõrök, bár mindenhol nagyon kedvesek voltak, de itt különösen. Nem hitték el hogy pestrõl képes voltam idejönni :) Kicsit meg is pihentem itt. A kápolna gyönyörû volt, az alma is amit itt kaptam. kb 10 perc pihi után futottam tovább és beértem a Természetvédelmi övezetbe a 9.EP is itt volt a Tekeres-völgyi szikla. Itt már nagyon gyatra idõ volt, szerencse hogy épp erdõben voltam. nehezen járható szakasz jött a kövi EP-ig, alig tudtam haladni rendesen, ráadásul estem is egy nagyot. Jól kikáromkodva magam mentem tovább. A kövi EP elvileg egy tisztás közepén kellett volna hogy legyen, de egyedül a hûlt helyén egy fehér Suzuki maradt, amit azért lefotóztam bizonyítékként, meg egy-két kép a tájról is. Szóval 10. EP nincs!!! Méteres latyakok álltak elõttem, szerencse hogy hosszúgatya volt rajtam, mert különben a csalánok xarrácsípkedtek volna.. Át a fõúton megpillantottam a 11. EP-t a Laczkó-forrást. Kocogtam tovább, és nagyon kevés hiányzott hogy el ne tévesszem megint az irányt a csárdához. Felindultam ez erdõbe a piros csíkon, de gyanús volt, mert nagyon meredeken ment fölfelé, ennyi szintre meg nem emlékszem a kiírásban. A kaptató felét megtéve elõkaptam a nagy térképet amit még a kápolnánál kaptam, és rájöttem hogy az út végén van a csárda, szóval szerencsém van hogy idõben kapcsoltam.. Visszafutás, majd jött is egybõl az út végén a 12. EP a Kiskuti Csárda. Itt idézem a leírást: "elérjük a Kiskuti Csárdát, ahol mindenki kedvére és igényére választhat a számára frissítõ nedûk, és Ági néni a tulajdonos által sütött káposztás pogácsa közül. Ezt nem szabad kihagyni"

Hát az az érdekes hogy a finom nedû alatt a sört értették, pogácsának meg hûlt helye se volt, finoman rákérdeztem hogy vmi pogácsát kapunk-e itt, elutasító választ kaptam... Érdekes volt..

A pontõr megmutatta innen a helyes irányt szerencsémre mert én a 10-esek vonalán mentem volna tovább, mert az volt szalagozva, a mi utunk innentõl ment a vakvilágba semmi szalag nem volt, semmi jelzés..Igaz már csak 2 km volt a célig.

Alig 500 m múlva benéztem balra, és szerencsémre pont észrevettem a 13. egyben utolsó pontot a Jezsuita templomot. Itt egy negyedórás elõadást kaptam egy bringás fiúval, akivel még együtt indultam, de itt ért csak utól. Szép, izgalmas volt az elõadás.

Itt találkoztam 2 túratárssal, õk mondták hogy a csárdánál írtak vmit a lapunkra, és ez által lehet az Állatkertnél ingyenvirslit enni.

Érdekes, ha õk nem mondják, a büdös életbe rá se jöttem volna erre..

A nagy kajálás után 24,6 km.-nél kis gyaloglással elértük a végcélt a Margit-romokat. Megkaptam a kitûzõmet a szintidõn belül teljesítésért, és az oklevelemet. Innen másfél(!!) óra volt kijutni a vasúthoz. Veszprémben a közlekedés igen gyatra..



Szuper túra volt ez, teli izgalmakkal, és megismertem Veszprémet is, ami egy gyönyörû város, és máskor is szívesen jövök ebbe a már megismert Városba!