Túrabeszámolók


Kazinczy 200 és résztávjai

biborTúra éve: 20112011.05.24 15:25:01
Kazinczy 200

 

 

Kevesebb, mint másfél kilométer és elfogy az itiner. Ledõlök a Nyugodó – nyeregben. Meghúzom a vizet, jó itt lenni. Csak le kell sétálni és akkor megvan a kétszáz. 200?! Értelmezhetetlen távolság, már nem is fontos mennyi km/m.

Csütörtöktõl vasárnapig egymást érik a napok. Visszagondolok, hogy kerültem ide..

 

Elõzõ hétvégén is a Zemplénben jártak gondolataim, hiába voltam a Mátrában. Mit vigyek, mi kellhet, milyen lesz a terep, hogy fog menni?

Csütörtök: korán le S.újhelyre, a MÁV sem késik, odaérek az ismerõs Kovács- villához. Estefelé szállingóznak az emberek, fokozódik a hangulat az elõkerülõ sör/hp pedig fogy. Tudatosan pihenni akarok, fél 10-10 körül elalszok. Álmos éneklésére még felébredek éjjel: )

 

I. Széphalom

 

Beszédek idõben elhangzanak a múzeum elõtt. Végre 10 óra, indulhatunk! Jó tempóban vágunk neki. Elõttünk a Hegyek magasodnak és húznak magukhoz. Álmos elõrekocog, úgy 6-8 –an nagyjából egyszerre vesszük be a Magas-hegyet. Jön a jól kocogható szakasz a Zsólyomka-völgyig, majd a szerpentin a szétszakított Magyarország emlékköveivel..

Kápolna, Betti és a baba, mint rejtett pont. Szép rajta ez a piros teljesítõi póló.. nekem is kell egy..

 

Le a Kovács-villához gaz és meredek. 12,1/ 620/ 1:53. Hú, nem is haladok rosszul! Nyomni kéne a nappali szakaszt! Bevizezem az arcom-kezem, 2 perc múlva száraz a déli melegben. Elkap a gépszíj, csak vizet kérek a th. frissítõpontjánál-17 km-. A fiúk maradnak enni, elindulok felfelé. Fekete-hegyi kilátónál vagyok 14:02-kor.Meglepõdök, hogy csak Álmos van elõttem. Lejtmenet a mikóházi borpincékig ahol frissítõpont nincs, építkezés és munkások vannak. Vizet nyom nekem a kútból egyikõjük, beszélgetünk, aztán jön a hosszú nyílt rész. Napsütés ezerrel, árnyék sehol. Kazinczy család sírhelye után száraz a tehenészet melletti füves rész, azért a szürkemarháktól tartom a tisztes  távolságot.. Alsóregmec-Felsõregmec aszfalt, lehet sietni, kell is mert fejbevág a nap.

 

Õsrög tanösvény, szerencsére emlékszek a csapásirányokra és a legendás ÉZ-höz elérek. Ez a beetetõ szakasz, alig van csalán és kavics. Zsíros-bányai elágazás elõtt a lengyel srác jön szembe, eltévedt szegény, szerintem sokadszor. Nemsokára megtaláljuk Joeyline pontját. Víz, kenyér, usgyi! A K+ útvonala csalán és szúrós bokrok között tekereg. Rövidnadrágban különösen élvezetes. Ha igaz a sztori, akkor reumás már nem leszek.. Alig várom, hogy leérjek Füzérkajatára. Pygmea&Olahtamas õrzi a pontot. Víz és egy banán. Ráérek, néhány perccel a hivatalos pontnyitás elõtt értem ide. A hátralévõ 6,3km / 240 m  egy órát sem igényel. Pusztafalu elõtt megpillantom a füzéri várat.. gyönyörû látvány. Plébániához érek, elsõ rész: 8:55/ 57,2 km/ 2120 m. Remek, összeszedtem annyi elõnyt, hogy legyen idõm éjjel az ÉZ-ön bénázni.

Pár kanál meleg leves-lé, újjászületõs zuhanyzás, hosszúnadrág, hosszú felsõ, citromos sör. A lengyel kolléga mosolyog egyéni frissítésemen:)

 

II. Tilalmas (Siralmas)

 

Pontban 20:00-kor indulok. Lámpa nélkül jutok át Pusztafaluba, úgyis rég voltam itt, van  vagy másfél órája: ) A falu után szétaszalódott róka teteme fekszik a Z+-en. Figyelmeztetõ jel, talán õ is az ÉZ-ön járt? A Tolvaj-hegyet látom magam elõtt, a meredek oldalával szemezek: aha, én ott fel..?! Tilalmasnál érjük el a határt.. ide kéne kitenni egy táblát és szögesdróttal körbekeríteni: Vstup zakázaný!

Mivel ilyen nincs, többedmagammal elindulunk a Magaslatra. Eleinte alig emelkedik, csodálom is talán ledózerolták? Pár perc múlva végre igazi lesz: ) Aki akar elõzzön!- szólok hátra, de nem akar senki. Könnyebb, mint tavaly nem kell négykézláb felmenni. Az avar hátráltat, kettõt lépek fel, egyet visszacsúszok miatta. Haladok, talán 1,5-ös átlagom is lehet: )

Van teteje! Felérek, káromkodok egy jót, Tolvaj-hegy a fél életerõm loptad el..  aztán belépek a határkövek birodalmába. Nem mondom, tehették volna igazán arrébb a nyavalyás határt.. Nagy-Milicig meglepõen normálisan járható a csapás. Nem nézek jeleket a fákon, csak a határköveket követem, nem számít mit firkáltak a fákra. Van ott sárga, kék ki tudja még mi..: ) Milicen pecsét, 2:10/ 9,5 km/ 810 m. Na igen, ÉZ-ön a négyes feletti átlagért már sietni kell: ) Iszok, csak fél liter van nálam, de azonnal 1 litert meginnék.. csakhogy a nincsbõl nem lehet.Marad egy deci kb..

Milic után jön a feketepályás szakasz, köves, csípõs, árkos. A terep mellékessé válik egyre szomjasabb vagyok. Elszomjaztam, kész. Utálatos tériszonyos lejtmenet után aszfalt, VÍZ! S. Mikiék életmentõ fp.-ja: ) Azonnal iszok, aztán iszok és iszok. Jön a Szurok (Szutyok) – hegy ami nekem minden hegyek legrosszabbika: ) Nagyvonalú gyök kettõ, köveknél a jobb lábam begörcsöl. Meglepõdök, hogy a csúcshoz értünk rövidnek tûnt. Benyomok 2 Mg-ot víz mellé és nem túl szomorú búcsú az ÉZ-tõl. Hálaisten-tetõig le. Mikor szekérutat érünk megállunk és rácsodálkozunk: lehet ilyen is?! Széles, sima földút. Semmi kõ, csalán, gödör, meredek borzalom. Hihetetlen: ) ennek örömére a S3 megtréfál minket és egy furán jelzett részén elindulunk visszafelé. Hamar észrevesszük és kiérünk a betonút keresztezõdéséhez. Frissítõpont ismét. Kissé leharcolva indulunk tovább. Pányok elõtt 3 lámpát a távolban 3 fejlámpás embernek nézek..:) Pányokon utolér minket N. Attila, vele megyünk Telkibányáig. Közben harmatos a fû, vizes a talaj, a cipõm se gore-tex többé..Telkibánya elõtt az Ósva-patak hídja körül cefreszag.. úh, gondolni se tudok a pálinkára. Egy kortyot se bírnék lehúzni. Szóval komoly a gond: )  A falu még mindig hosszú. Hollóházáig a rém unalmas piros, egy helyen bizonytalankodok. B. András jön utánam, õ gps-en nézi, tényleg arra. Pedig ha hallgattam volna a 2-3 átlátszó szalagra.. (tavalyról maradt kifakult) A falu elõtt még összeszedek némi vizet az aszfalt elõtti tisztáson. 6 óra múlt, írok egy smst Vagdaltnak, max. 1 óra és Füzérre érek. Attila beér, bíztat kocogjuk meg az aszfaltot. Nem akaródzik, de miért is ne? Hamarabb ott vagyok: ) Aztán a P betér az erdõbe, az utolsó 5 km / 150 m 35 perc lesz. Nagyon jó: ) Füzér, plébánia.

Túl az elsõ felén. 104 km/ 4060 m / 20:55 Zuhanyzás, átöltözés. Láb-ügyileg jól állok, a sarkam sajog+ a talpam elsõ része a kövek miatt, amikre mindig sikerül rálépnem..vízhólyag nulla. Újabb citromos sör. Áldom magam, amiért 3 sört, vagyis minden Füzérre érkezéshez egyet depóztattam. Nagy ötlet volt!:)

 

III. Szalánc

 

Reggel lett, Vagdalttal ketten vághatunk neki a 3. etapnak. Neki 10-ig lehet rajtolni, ezért is siettem elõzõ nap, hogy idõben odaérjek Füzérre. 8:22-kor startolunk. Bodó-rét, virágok.

XVIII. 18 határkõ, világosban mennyivel másabb, barátságosabb! Joeyline szandálban elhúz felfelé. Késõbb a Köves-hegyen lefelé gondoltam rá sokat, mekkora élmény lehetett neki szandálban..

Mala Márovka, Velka Márovka végtelen nyílt részek és bár reggel van, úgy érzem napszúrást kapok. Szaláncra beérni kész felüdülés, fõleg, hogy Sz. Józsi pontján vágott sör van. Nem volt szerencsém még ilyen nedût inni, de meg kell hagyni jó anyag!: ) Legalább fél óráig elsörözgetünk itt, majd nehéz szívvel továbbindulunk. A várhoz felsétálunk, aztán hallgatunk a jó tanácsra és csak a szalagokat követjük, a jelzett út ugyanis kutyákhoz vezet. Kalsán ismét frissülünk aztán a sárga jelzés játszik egyet velünk. 2-3 perc után meglesz a helyes csapásirány és semmi sem tarthat vissza minket az Izra-tó meghódításától. Vizes a fû, erre esett az esõ? Furcsáljuk. Pygmea&Ipi mesélik nemrég jégesõ volt. Leülünk a tó melletti ponton, szinte azonnal szakadni kezd az esõ. Mekkora mázli! Mármint nekünk, akik épp fedett helyen vannak. Nem is sietünk, megvárjuk amíg eláll. NeverFeri&Cs. András többször elindul-visszatér. Végül fekete kukászsákot kérnek a büfében ebbõl csinálnak esõvédõt. Viccesen néznek ki benne: ))

A lengyel srác mosolyog, alszik. Õ se siet. Talán sejti, most jön a mai szakasz „krémje”.

Tovaállok, Vagdalt geoládát keres majd utolér futva.

 

Vissza az ÉZ-re.. Óh, azok a határkövek.. a 7 vízmosás völgye.. esés és négykézláb nélkül le-föl. Csodálkozok is, magamhoz képest milyen jól megy. Mint egy elátkozott mesében: 7 vízmosás után jön a gonosz törpe, bocsánat óriás a Hársas-hegy személyében.

Addigra már alig vártam, hogy emelkedjen úgyhogy nagy kedvvel mentem neki. Kellemes emelkedõ, itt se kell a kezem használnom. Talán mégiscsak erõsödtek a lábaim és vannak benne izmok is? Gond nélkül felcaplatok, tudom, lefelé mindig rosszabb.

Nomen est omen: Köves –hegy ráadásul Északi Zöld is. Dávid-ortásnál frissítõpont. Szokás szerint víz és csalamádés-vékonyan zsíros-sós-kenyér. Ennél összetettebb élelmiszert a túra során képtelen voltam lenyomni a torkomon.

K3 a Bába-hegyig, a szalagozón kívül Árpád atyáink és a tavalyi teljesítõk járhattak csak erre.

Pusztafaluban a kocsma elõtt ismét frissítõpont, jó sûrûn voltak ezen a szakaszon. Vaskapu, annyit emlegették ahhoz képest pozitív csalódás. Belegondolva a Tolvaj-hegy gerincére kell felkapaszkodni.. na így rossz. Viszont felfelé menet semmi megerõltetõ, kellemesen lehetett haladni a P3-ön. Nosztalgia tegnap éjjelrõl, milyen más a határköves csapás nappal. Ha egyszer lenne rá alkalmam, akkor sem akarom hosszában a Tolvaj-hegytõl Szurok-hegyig megtekinteni világosban! Hagyjuk meg az illúziókat, ez a sötétség birodalma.

Vaskapu tehát meglepõen könnyû volt, utána igen jó tempóban indulunk a Csataréti eh. felé. Ekkor már lámpával felszerelkezve. P-on felmegyünk a várba, ahol egyik fordulónál meggondolatlanul lenézek. Pecsét, majd nehéz szívvel indulok lefelé. Végig a korlátba kapaszkodok, oldalt tériszonyos szörnyûség tátong. Igen megörülök tehát az egyenes talajviszonyoknak leérve. Pár perc és ismét a plébánián.  13:42 alatt lett meg ez a szakasz. A hátralévõ 46,8 km-re több mint 18 órám maradt. Annyi idõ alatt térden csúszva is..:) Viszont Vagdaltnak a 100-ason 25 óra a szintideje, tehát sietnem kéne.

 

Fürdéssel most nem akarom húzni az idõt, összepakolom a cuccaim, megiszom a sört, sajtos- sós chips, 3-4 gumimacit leerõltetek. Érdekes, az édes ízt abszolút nem kívántam az út során. Ahogy a meleg ételt sem. Víz és csalamádés kenyér jött be: ) A lábaim már nem állnak olyan jól, hátul a sarkaimnál az ín fáj, a térdeim környéke, 2-9 apróbb vízhólyagkezdemény. Láttam Feriék talpát, ezek után egy szavam sem lehet, sõt összetehetem a 2 kezem amiért ennyivel megúsztam!

 

 IV. Nyugodó

 

Füzérrõl 22:48-kor indulunk. M.Balázs, Cs.András, Vagdalt társaságában vetjük be magunkat az „õsdzsindzsásba”. Rosszabbnak gondoltam, alig pár helyen akarja kiverni a szemem némi csipkeág. Bózsván a tó mellett pont és pecsét 00:39-kor. Kishuta-Nagyhuta aszfalt, itt elég durvákat hallucináltam: ) Út szélén az árokból mászik ki egy feketeruhás alak. Nem, nem lehet.. még egyszer odanézek, megint .. tényleg mászik ki! Mondom Vagdaltnak, majd átölel és mondja nincs ott semmi. Ebben a pillanatban az árokból morgás, teljesen azt hiszem oroszlán és csörtetés hallatszik. Szívbaj kettõ pont nulla. Mondják a fiúk csak vaddisznók voltak.

Megyünk tovább az aszfalton, meglepõdök, még csak most lesz vége Kishutának.

Fejet lehajt, megy elõre. Szürke háttér, mesefilm hangyákkal. Kicsit lassú, talán diavetítés van. Hirtelen éles váltás, aszfalt. Hol vagyok? Áh, csak menet közben aludtál pár percet. Ja vagy úgy..próbálom összerakni: akkor nem mozi volt, hanem mentünk. Talán a szürke betonút kátyúiból-foltjaiból rakta ki az agyam a hangyás mese alakjait? Érdekes…:)

Nagyhutai ponton Cs. András megfelezi velem az energiaitalát, talán ennek köszönhetõen kicsit felébredek. Eszkála- felé végre emelkedik! Emelkedõ a barátom, s tényleg: felfelé oldalt lépve nem fáj a sarkam, térdem, egyáltalán, jó ez a mozgásforma! Végre valami változatosság. Rétrõl le a házig, vissza a K-re. Lépdelünk elõre és közben csoda ahogy feléled a Természet: elõbb megszólal a rigó, a kakukk, majd a többi énekesmadár. Virrad és egy új nap jön fel. Gyönyörû volt így átélni a napfelkeltét. Majd a Zsidó-rét környékén elõjön az „ott vagyunk már?” –érzés. Borzasztó monoton ez a szakasz Makkoshotykáig. A falu elõtt a fakitermelés jóvoltából kerülgetni, bújni-átlépni kell. András itt is a jeleket keresi, lehet kissé idegesen reagáltam le miszerint keresse a kivágott fákon.. Nem akaródzik megszólalni, magyarázni, hogy jó helyen vagyunk mindjárt itt a falu. Végre leérünk N. Béla- Sz. Józsi pontjára. 5:31. Már csak bõ 18 km.

 

Vagdaltnak be kell érnie 9:22-ig. Sietõsen elõremegy, bíztatom és remélem nem fog sehol eltévedni. Andrásék is mennek, maradok még eszegetem az almás-zabkekszem, egyedül akarok menni inkább. Ne kelljen beszélgetni, magyarázni hol a jel, jól jövünk stb. A piros tanösvényt felújították, vadonatúj jelzések virítanak. Elég kómásan sétálok, tudom a Ciróka-tetõ után lejt, nézem a földet magam elõtt, milyen hosszú ez az út..Forrás. Hoppá, mi a franc?! Térkép elõ: ja,egymás mellett két piros jelzésû tanösvény is van egy hegyen! Óh, aki kitalálta.. rájövök, hogy valószínûleg továbbmentem és rákeveredtem a másikra. Akkor vissza, fel a Tengerszem-kilátóhoz.. fent pecsét és kapásból a korlát mellett indulok tovább, még jó , hogy a pontõr rámszól: ) Elég k. o. már az agyam, nagyon nem megy a koncentrálás. Jelzést nem veszek észre? Lassan egy elefántot sem!: )

Károlyfalvi frissítõpontnál csak vizet kérek, kb. 20 perce mehettek el elõttem a srácok. Bozótharc, hiányzott már. Kiérek a nyílt szakaszra és kapásból melegem lesz. Tovább egyenesen, jól ismerem ezt a részt. A sorompó után viszont a mocsaras részen egy apró jobbra letérést nem veszek észre és felmegyek valahova. Hol a .. vagyok?! Kérdezem magamtól hangosan.. vissza le, itt a piros, hol a piros? Elég durva, hogy egy lényegében egyenes szakaszon tévedek el..: ) Kiérek a széles földútra, tudom ott fent lesz majd a K. S még azon is 300 méter. Te jó ég, mennyi idõt elszórtam az elõbb, csak most leszek 40,2-nél!

Rákóczi-fánál pecsét 9:45-kor. 6,6-ra maradt legalább 6 órám. 1-es átlag is elég: ))

 

De már nagyon be akarok érni, süt a nap és melegem van. Ráadásul nem akarom, hogy Vagdalt sokat várjon rám. Õ már biztos rég beért és sörözik, pihen..

Én próbálom meglátni a kékeket, nagyjából sikerül is. Hirtelen irányváltások, majd a mély vízmosás. Elcsúszok lefelé: Bancsi-gödör térkép szerint. Szerintem nyamvadt lyuk.

Szedres- csalános bozót a Bányi-nyereg elõtt hangulatfokozónak, majd végre aszfalt és nekimehetek a Nyugodónak. Kényelmes felfelé, majd mielõtt kiérnék a nyeregbe egy róka vág át elõttem. Eszembe jut döglött társa Pusztafalu után. Eljutottam tehát aszalt rókától friss rókáig. Ledõlök a nyeregben. Mennyi óra, emlék és élmény. Mindegyik csak akkor lesz teljes és a teljesítés is csak akkor lesz felfogható, ha majd megtisztulva, átöltözve aludtam vagy 10 órát. 1,3 km és vége, cél. A legjobb lesz a beérésben a sok menés után, hogy ülni lehet.

48 óra 36 perc  után nulla alvással túl 200 km-en és sok ezer szinten lényegtelenné válik ami mögöttem van: csak egy szék elõttem, csak ez a lényeg, megtanultam értékelni a pihenést: )

 

Nagyon összetett és bonyolult lehet egy ilyen mértékû túrát megrendezni, minden tisztelet a pontok õreinek órákig tartó strázsálásért, külön köszönet az életmentõ vízért az eszkárosi aszfaltnál Siményi Mikiéknek!

Gratulálok mindenkinek, aki valamelyik távot teljesítette!

 

..hozzátartozik az élményhez, hogy Vácon ülve- fekve az erkélyen némi édes vörös mellett rájöttem: még van egy óra szintidõm! Ez azért így az igazi öröm: ))