Túrabeszámolók


Kazinczy 200 és résztávjai

NeverTúra éve: 20112011.05.22 23:01:30

 Kazinczy 150


Már hetek óta nagyon vártam ezt a túrát,az év talán legfontosabb állomása volt ez a péntekkel megtoldott hétvége.Csütörtökön sima lejutás Sújhelyre,Pesten Õrsi Bálinthoz csatlakozva.Szerencsére Wehner Géza kijött elénk kocsival az állomásra,pedig állítólag belenyalt már vmi alkoholba aznap.:) Az aznapi jó hangulatból már csak a vége jutott nekünk,dülöngélõ Márton Dani,éneklõ Álmossal megfûszerezve :D Elég sokáig tartott elaludni,talán fél 1 is elmúlhatott már. 


Reggel már 6kor ébren voltam,de azért 8ig még feküdgettem.Már nagyon mehetnékem volt.:) A pakolászást sosem szoktam túlzásba vinni,de itt most eltököltem vele fél órát.Nem tudtam eldönteni,mit vigyek,mibõl mennyit,stb. Vittem pl. 3 szendvicset,de hogy minek azt nem tudom,mert egyet sem ettem meg belõl.Csak arra volt jó,h lássam,hogy néz ki,ha megromlik egy párizsi :D


Negyed 10 körül szakaszokban kiviszik az indulókat kocsival Széphalomra.Kicsit körülnézünk ott,én még sosem voltam ott.Meg úgy egyáltalán,a Zemplénben sem.:) Jönnek a köszöntõk,a Zemplén tévé is teszi a dolgát,láttszik,hogy a helyiek büszkék erre a túrára,teljes joggal.


Pontban 10kor útnak indítanak minket,irány a Magashegy.Elég erõs tempóban megy az élmezõny.Álmost itt látjuk utoljára a túrán,nem bírt magával :D Rudabányáskán át hamar elérjük a csúcsot,ahol Toplak Józsi adja a pecsétet.Én már itt fáradtnak éreztem magam,pedig csak 7 km-t mentünk. Gondoltam,majd visszaveszünk a tempóból,most,h legtöbben lemorzsolódtak rólunk.


Zsólyomka-völgyi ell.pont hamar eljön,pihenõs szakasz jön,tehát lefutottunk a Kovács-villához.Itt kaptunk enni-inni,a lekváros kenyér nagyon finom volt.Fényképezõt itt eltettem a Füzérra küldött csomagomba,úgy gondoltam,h ezen a túrán nekem nem fér bele a plusz súly,és a sok-sok perc,amit fényképezéssel töltök el.


Fekete-hegyig viszonylag sokat kocogtunk,mondtam is a többieknek,hogy ez a tempó jó lenne egy sima 50es túrán,de ez nem az :) A kilátónál eszembejutott,hogy az egész túra negyedének a felénél járunk.Gyorsan elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat,és inkább lesiettünk a tetõrõl.


Mikóházán kapunk frissítést,ami jól jön,mert jön egy nyílt,aszfaltos szakasz Alsóregmecig. Kazinczi-sírhelynél Betti és a baba ad nekünk pecsétet,és almát,kicsit pihenünkis,ha már abban a megtiszteltetésben részesültünk,h az eddig egyetlen nõi 200as teljesítõ ad nekünk enni.:)


Felsõregmecig ismét unalmas,napos aszfalt,maga a falu nem volt annyira veszélyes,mint ahogy kinézett elsõre.Itt már minden nyomós kútat kihasználunk mosakodásra,nagyon tûz a nap.Ezután jön a többiek szerinti virtuális tanösvény,ami nagyon cselesen van jelezve,vigyázva,nehogy az átlagember is tudja követni :D Kicsit megyünk az Északi zöldön is,itt még nem értettem,mire ez a nagy felhajtás... Zsíros-bányán frissítés és pecsét,azt hiszem,zsíros kenyér is volt,amit gondolom a hegybõl bányásztak ki.:)


Hamarosan Füzérkajata,és Füzér.Nagyon vártam már azt a pillanatot,amikor megláthatom a távolban magasodó Füzéri várat,elképesztõ látványt nyújt.Még világosban érünk be,több,mint hatos átlagsebességgel.Szóval akkor ezért éreztem a tempót gyorsnak.:) Kapunk fincsi levest,kicsit pihenünk is,többiek már tudják,mi vár ránk a következõ szakaszon.Én nem aggódom,gondoltam,ha eddig tudtam velük menni,ezután is megy.Õrsi Bálinttal még viccelõdtünk is,h gondolkodni kéne,melyik szombati vonattal menjünk haza.:) Ebbõl persze nem lett semmi.


Elindultunk a második szakasznak.Hozzánkcsapódot a lengyel srác,aki,mint mondta,Füzéren felejtette a lámpáját,úh velünk fog tartani.Nem kis bátorság kellhet ahhoz,h olyan messzirõl eljöjjön egy magyar 200 km-es túrára,de láttszott rajta,h nagyon masszív,kitartó ember.


Tolvaj-hegy elõtti ponton egy kis kutyasímogatás,jön is velünk a kutyus,amíg el nem kezd emelkedni.Ott visszafordult,ebbõl is láttszik,h több esze van,mint az embereknek.Sajnos még itt is világos volt,és így láthattam,milyen meredek az emelkedõ.6-7száz méterre jut 250 méter emelkedés.Próbáltam bottal feltolni magam,de az avaron állandóan csúszkált a bot.Próbáltam egy kézben fogva a botokat,és úgy menni,de ha 1et léptem elõre,kettõt csúsztam vissza.Próbáltam négykézlában,újjaimat a földbe vájva felkaparni valahogy magam,még talán ez volt a legjobb módszer.Az utolsó 1-2 határkõnél még meg kellett pihennem.Közben a lengyel srác vigyorogva ment el mellettem :D Az emelkedõ alján még bõven volágos volt,mire felértem elõ kellett kaparni a fejlámpát.Egészen idáig azt hittem,hogy én már láttam meredek emelkedõket,de nem. Fent próbáltam a fülemen is levegõt venni,többiek meg nevetgéltek,mintha mi sem történt volna.Nem tudom,hogy rajtam nevettek-e,hogy milyen vacakul nézek ki,vagy velem,hogy micsoda szívás ez az emelkedõ :D


Pedig ez csak megadta az alaphangulatot az Északi Zöldhöz.Hallottam én már róla sokmindent,tudtam,hogy vacak lesz.De hogy ennyire romboló legyen egy út,arról álmodni se mertem volna.Az út persze enyhe túlzás,mert az nincs.Köves-csalános,csapásféleségen kellett menni,ahol vagy egy ágban botlik meg az ember,vagy egy sziklába rúg bele fél percenként.Jelzés elég ritka,de igazából a határköveket viszonylag jól lehet követ.Ha az ember nem találkozik ilyennel 1 percig,akkol valószínû,rossz "úton" megy.


Milic elõtt jön a mélypont,mindkét lábam teljesen begörcsöl,összeesek egy határkõnél.Többiek bíztatnak,h hamarosan itt az ell.pont,de én inkább maradok fetrengeni,mert az olyan jó.:) Talán fél óra is eltelt így,a vizem is elfogyott.Testileg-lelkileg azt hiszem,ennél mélyebben már nem lehetek.Hamarosan jön egy srác,akinél víz ugyen nincs,de úgy gondolom,h vele felcímmogok valahogy a pontig.Ez sikerül is,de viet nem kérek,mikor meghallom,h a pontõrnek még meddig kell ottlennie.Következõ frissítõpont elvileg 8 km,iszonyú soknak tûnik,ezen a szakaszon.Szerencsére utolérnek Brigiék,megkapom az életmentõ vizemet.Velük megyek tovább,most már frissebben.Egyre jobban elegem van ebbõl a határ-útból,de nincs mit tenni,menni kell.A 18.-as határkõnél ell.pont,kérek egy pohár vizet a két sráctól.Frissítõpont már csak 5 km.Valahogy kibírjuk,merthogy a többieknek is elfogyott már a vize :D Egy patakban megmosom a fejem,jól esik.Itt már szalagozás segíti az utunkat,de még így is egy-kétszer elkavarunk.Nem akarunk hinni a szemünknek,mikor meglátjuk a frissítõpontot.:) Negyed óra regenerálódás,szitkozódás,h most jön a Szurok-hegy.Ez is elég komoly emelkedõ,ráadásul becsapós.Mikor azt hiszi az ember,h felért,újra elkezd emelkedni.Ezt eljáttsza háromszor,a negyedik lesz csak a csúcs. De engem már nem zavar,a lényeg,h vége az Északi zöldnek.Tulajdonképpen ezen a zöldön csak kb. 14 km-t megy az ember,de olyan az érzés,mintha harmincat menne.Nem néztem idõben mennyit mentem ezen,de sztem volt 5 óra is.


Szurok-hegyrõl lerongyolunk a sárgán,de az egyik keresztezõdést elvétjük,kicsit kavargunk.Mûúton frissítés.Sosem éreztem még ilyen jól a betonon gyaloglást,túra közben.:)


Viszonylag eseménytelen út Pányokig,kezdek álmosodni.Telkibányáig jön egy újjab szivatós út.Derékig érõ giz-gaz,vizesen.Fél másodperc alatt beázik az ezer sebbõl vérzõ cipõm,abban tocsogok.Sejtem,hogy ebbõl még baj lesz.Telkibányás pont sosem akar eljönni,ekkora falu a világon nincsen.:) Itt már elég vacakul vagyok,rámjött a hányinger,fáj a talpam,és álmos is vagyok.Enni nem igazán tudok,de azért legyûrök valamit.


Hollóházáig 10 km-es szakasz jön,én gyakorlatilag ezt átalszom.Néha azt hallucinálom a túrabotomra,h egy kutya jön mellettem,egyszer el is ugrok elõle ijedten :D Aztán felébredek,és rájövök,h éppen túrázom. Újjabb totális mélypont,hányinger,kiéhezés,alvajárás keveréke. A ponton lenyomok a torkomon egy sportcsokit,ez egy kicsit helyretesz,meg persze a gondolat is segít,h már csak 5 km Füzérig.Pontban reggel 7re értünk be,M. Dani már ott ücsörög,rosszullét miatt kiszállt.Hol máshol lett volna rosszul,mint az Északi zöldön :D


Viszonylag sokat pihenünk,de kell is.Az álmosság is kimegy a szemembõl,nem tudom,lehet,hogy koffein is volt a levesben :D Azzal próbáltam magam nyugtatni,h a felén már túlvagyok,és a legszivatósabb részen is.


A harmadik szakaszt egybõl rosszul kezdjük,de hamar rájünk a hibára.Vagyis inkább csak Megyesi Balázs veszi észre,akinek ez a harmadik teljesítése.Ennek örömére,innentõl vele megyünk,hiszen ismeri az utat.:) Az elsõ ponton megnézzük nappal is az Északi zöld egyik szakaszát,így nem tûnik olyan vészesnek.:) De szerencsére nem azon kell mennünk.Hamarosan viszont kiérünk a Szaláncra vezetõ betonúra.Tûz a nap,égeti a bõröm,ég a talpam a kemény betonon.Ezen a betonon kanyargunk jó ideig,gyilkos szakasz ez is.Közben arra ébredek,h az út mentén alszik a lengyel srác,táskáját párnának használva :D Jöttünkre felébred,kómás fejjel velünk tart kicsit.Nagyszaláncon betérünk a kocsmába,én iszok egy üdítõt.Sört is lehetett volna kérni,de sztem egy korty is fejbevágott volna.Szalánc várához még fel kellett menni.Itt figyelmeztettek,h Kalsán nem szeretik a magyarokat,és mindenképp a szalagozást kövessük,mert a jelzett út kedves kis rottweilerekhez vezet.Megfogadjuk a tanácsot,most nem hiszem,h el tudnánk futni elõlük.


Továbbra is gyilkos,napos szakaszon megyünk,minden árnyékot próbálunk kihasználni.Kalsán finom kenyér,elég sokat elvacakolunk itt is,olyan jó itt üldögélni.nagy nehezen elindulunk,mikor meghalljuk az elsõ dörgést.Innentõl kezdve szó nélkül átváltunk pára ötös átlagra az emelkedõn,senkinek sincs kedve megázni.Elérjük az Izra tót,pygmeáék mondják,h ott nemrég volt jégesõ.Negyed órát elücsörgünk,h elvonuljon fejünk felõl a vihar.Elindulunk,és fél perc múlva elkezd szakadni :D Négyünk közül csak kettõnknél van esõkabát,úh beállunk egy fa alá,mondván,h ez gyors esõ,hamar elmegy.Ezt mondogatva álldogálunk negyed órát,de csak nem akar elmúlni.Nekem elegem lesz,visszafutok a ponthoz,mert a fa nem sokat védett.Hamarosan a másik esõkabát-nélküli is visszarohan.M. Balázsék pedig továbbmentek.Andrásnak eszébe jut,h kérünk a szlovák boltos csajoktól szemeteszsákot,amit kabátnak használhatunk.Viccesen nézhettünk ki benne,azt hiszem,mindenki ezen derült.:)


Így jöttünk el a pontról.Egy szlovák család még megbámult minket,úgy tûnik,nem láttak még ilyet.Elkezdtünk futni,merthogy esõben úgy jobb,meg amúgyis utol kéne érni a többieket,hiszen õk tudják az utat.Azt hiszem,ez az esõs szakasz adta meg a kegyelemdöfést a talpamnak.Viszont én nagyon élveztem a zsákban-futást :D A futásnak köszönhetõen hamarosan utolérünk mindenkit,és felcaplatunk a Hársas-hegyre.Felfelé az volt a taktikám,h nem nem nézek fel egyszer sem,csak darálok.Viszont elkövettem azt a hibát,h egyszer visszanéztem,a meredekség miatt viszont meg is szédültem kicsit.A jó tempó miatt hamar elérjük a csúcsot,jutalmunk egy almaszelet.


Ezután jöhetett a Köves-hegy,egy újjabb rémálom.Mintha tûkön mentem volna,annyira köves volt.Mentünk 1-2 km-t még az Északi zöldön is,csakhogy teljes legyen a nap.Azt hiszem,itt kezdõdött a vegetációm,most már a legpuhább talaj is fájdalmat okozott.Felfelé furamód nem annyira fájt,de lefelé katasztrófa volt.Pusztafalu után kapunk megint egy kis Északi zöldet.Hogy miket gondoltam ekkora,azt inkább nem írom le,mindenki képzelje el.:) Teljesen bezombultam,elõregörnyedve,a botokat mankónak használva próbáltam tartani a tempót a többiekkel,de nagyon nehezen ment.Itt már nem fogtam fel semmit,ami körülöttem folyt,csakis a túlélésre koncentráltam.Az sem érdekelt,h felmehetünk a füzéri várhoz,pedig imádom a várakat.Természetesen oda is köves,sziklás út vezetett,lefelé mintha tûkön lépkedtem volna.Mozgásom már nem nevezhetõ gyaloglásnak,úgy nézhettem ki,mint egy hadirokkant.Vhogy beküzdöm magam a füzéri központba,eszek vmit,aztán rászánom magam arra,h lemûtsem lábaimról a cipõt.Sejtettem,h milyen lesz.A talpaim helyett csak egy összefonnyadt,ráncos vízhólyagot láttam.És mellékesen,a 10 lábkörmömbõl hat összetöredezett.Jó arány,hiszen a szintén 150-nél feladó(szintén vízhólyagok miatt) Börcsök András mesélte,az elsõ Kazinczyján 10-bõl 10 köröm pusztult el.Itt már tudtam,h nekem itt a vége.Az utolsó 20 km gyakorlatilag teljesen élvezhetetlen volt nekem.És bár a legkönnyebb szakasz jött volna,de nem tudtam elképzelni,h én még ma éjjel menjek 50 km-t


Többiektõl elköszöntem,õk mentek tovább nélkülem.Láttszott rajtuk,h simán teljesítik a maradék távot.Én megpróbáltam lezuhanyozni,de azt hiszem,inkább csak álltam a víz alatt,mint egy báb.Rettentõen zavart,hogy a talpamon kívül abszolút semmi bajom,álmos se vagyok,fáradt se,és mégis fel kell adnom.Így utólag is azt mondom,h jó döntést hoztam,bár azt megtehettem volna,h alszok 4-5 órát,addigra vmennyire helyrejön a talpam is,aztán újra elindulok.De ehhez nem volt lelkierõm már.Úgyhogy kerestem egy ágyat,5 percig beszélgettem,aztán elnyomott az álom.


Reggel már tudtam járni is,bár többen is megjegyzték,h fura a mozgásom.:) Hamarosan átvittek minket Újhelyre,ahol a cuccaink voltak.Itt gratuláltam a többieknek,és megreggeliztem.A 11-43-as vonatot értük el,szerencsére kocsival kivittek minket az állomásig.Vonaton többnyire alvás.Gyõr még mindig nagyon messze van Újhelytõl.:)


Végszóként,nem bántam meg egyáltalán,h elmentem a túrára,de a feladás miatt semmiféle büszkeséget nem érzek magamban.Pedig a 150 km amúgy szép is lenne,fõleg ilyen nehéz terepen.A szervezés nagyon jó volt,pedig egy 200 km-es túra lebonyolításába könnyen becsúszhat a hiba.Akármennyit is káromkodtam magamban a túra közben,akármennyit is szenvedtem,nem tudok rá rosszul visszagondolni.Ez pedig csak egyet jelent,h jövõre mindenképpen visszavágok a Zemplénnek!:)