Káli 30
Péntek délután le is utaztam a csapattal (mivel ez kötelezõ turista kategória) Révfülöpre, ahol a szállásunk volt. Egy tornateremben szálltunk meg, aludni nem sokat aludtam, mivel elég kényelmetlen volt a szivacságy.
Másnap reggel indultunk Ábrahámhegyre, ahonnan a rajt indult. Beneveztünk, megkaptuk a leírást, és elindultunk. Még 1 km-t se mentünk, de muszály volt betérni egy boltba, mivel én okos otthonhagytam a kulcsomat, és szinte semmit nem hoztam magammal a pénzen kívül. Hamarosan az út elkezdett emelkedni, és gyönyörû kilátásba volt részünk, láttuk a környezõ hegyeket és a Balatont. A Salföldi Kolostorrom mellett elhaladva hamarosan következett egy nagyon kemény rész, a Tóti-hegy. Elég sár volt eddig is a túrán, de ez mindenen túltett. Itt értünk be nagyon sok túrázót. A túrázók szinte egymásba kapaszkodtak, úgy húztuk egymást a sárból ki. Hamarosan mindenki megkönnyebbülve ért fel a hegyre, ahol, ellenõrzõpont következett. Innen szinte semmit se láttunk, olyan volt mintha a világvégén lettünk volna, de nagyon szuper érzés volt itt lenni. Aztán megtudtuk a rossz hírt is, ugyanerre kell lefelé is menni.. Hát senki nem nevetgélt a hír hallatán.. Pár perc múlva örültem hogy végre már lent vagyok a hegy lábánál ismét. Kis futás után beértünk egy Salföld nevû helyiségbe, ahol ismét ellenõrzõpont fogadott. Itt kaptam vizet és egy óriás pogácsát, amivel jól is laktam.
Kari Bácsi kilátója elõtt szalagozva volt az út, de a rendezés perfekt volt, és minden szalag jó helyen volt (sárga K30, kék K60). Fenn a kilátóba borkóstolás következett, maga Kari Bácsi invitálta a fáradt túrázókat egy kis hörpintésre. Behúztuk a bort, megettem az itt kínált zsíroskenyeret, és indultunk is kis pihenõ után tovább. Innen mûúton vezetett az út vagy 2 km-en keresztül, majd innen a mûútról ágazott le a K60 illetve a K30 kis idõ múlva. Mi mentünk a sárga szalagok után, és késõbb a miénk is leágazott egy rétre, ahol már elég kemény tempót diktáltunk, mégha a szél fújt is. Szinte észre se vettük, olyan gyorsan haladtunk el a Kornyi-Tó mellett, és kemény tempót diktálva hamarosan már a Sóstókáli templomrom-nál találtuk magunkat, ahol önpecsételõ pont volt. Itt megpihentünk vagy negyed órát, kaja, pia, majd nyomás tovább.
Itt kezdõdött egy érdekes rész, ahol lovak között vezetett a túra, illetve az õket elzáró drótok között vezetett az út, kicsit be is tojtunk a lovaktól, de Anita, a csapattársam szerencsére sokszor lovagol, és õ megértette a "lovak nyelvét" és nyugira bíztatott minket. Innen jött a rossz rész, ugyanis át kellett bújni két drótkerítés miatt is, amelyikben áram(?) volt.. Nekem sikerült, a többiek kicsit kaptak a rázásból, és eléggé fájt is nekik.. Azon morfondíroztam hogy miért vezetik a túrát ilyen helyekre, vagy miért nem zárják el jobban a lovakat.. No mindegy, mentünk tovább, következett volna(!!) a Fülöp Hegy, de mivel még a Kilátónál ki volt írva hogy arra nagy sár miatt nem lehet menni ezért a próbáltunk rájönni a helyes útra (jelölve persze nem volt) Mikor kicsit elkavartunk, és kb 300-m t tettünk a P- jelzésen a sárba, visszafordultunk, mert a társaknak eszébe jutott hogy ez volt az a rész ahol nem lehet menni sár miatt. 300-m visszagyaloglása közbe rengetegen jöttek volna arra amerre mi mentünk volna, a K15ösök, de mi helyreigazítottuk õket, hogy erre hiába mennek ugyse lesz ellenõrzõ pont, mégha ki is van írva.. Aztán azon nevetgéltünk útközbe hogy ki tudja mennyien kavartak el itt ezen a részen.
Mi pár embert megkérdeztünk, és egyértelmû választ kaptunk, irány Révfülöp a mûúton át. Kb. 6 km. múlva megérkeztünk a várva várt célhoz a Révfülöpi Iskoláig.
Simánszintidõ alatt voltunk, megkaptuk a kitûzõt, és az oklevelet, majd még aznap délután hazautaztunk vonattal.
Kellemes túra volt, a talaj sok helyen latyakos, sáros volt, ami nem csoda, hiszen pénteken rengeteg esõ esett. Nagyobb fennakadások nélkül sikerült teljesítenem ezt a túrát is, jól éreztem magam, máskor is szívesen jövök ide :-) Köszönöm társaimnak (Szél Anita, ifj. Papp Antal, és Krisztinek) a túrát. |
