| Rush2006 | Túra éve: 2006 | 2006.07.17 15:04:32 |
|
|
Andezit 30
Reggel 3-kor már keltem, és 3 vonattal leértem Galgagutára kb. 6:45-re. Itt már többen is gyülekeztek, jobbnál-jobb túrázók. Volt aki egybõl a Mátrabérc után jött le ide.
7 órakor neki is vártam a megmérettetésnek. Sík terepen vezetett a túra. Ahogy elhagytuk Galgagutát, sártömeg állta az utunkat, amin szinte alig lehetett átkelni, csupa sár volt az egész cipõm. Reméltem hogy a túrán nem lesznek nagyon ilyen részek. Kiértünk egy mûútra, itt elkezdtem futni, hiszen megfogadtam, lejtõs terepen kocogok, emelkedõknél sétálok. A mûút után hamarosan következett az elsõ pont a Malom Sörözõ. Itt ittam a teámból, és mentem is tovább a mûúton. Irta a tájékoztató hogy itt késõbb balra le kell fordulni, izgultam, mert többször is leágazott az út balra, nehogy eltévesszem a helyes irányt. De szerencsére a szalagozás tökéletes volt, és nem nagyon lehetett eltévedni. (Ki kell emelnem hogy egész úton szinte tökéletesek voltak a jelzések illetve a szalagok, szóval grat. a szervezõknek). Innen ismét sík terepen kocoghattam, hamarosan "jelzésváltás" következett, ugyanis a Z- ról a Zöld háromszögre váltottunk, ahol egy kicsit sikerült levágnom a távból (kb 100m) mert egyszerûen mintha felszívódott volna a jelzés, sehol nem láttam.. Aztán megmásztam a Nagy-Hegyet, ahol ismét ellenõrzõ pont volt, és egyben itt volt található Európa egyik leghíresebb andezit-elõfordulása. Itt kõtengeren keresztül kellett lemenni a mélybe. Innen ismét földesútra tértünk. Nekem sokszor a túrán olyan érzésem volt mintha az Alföldön járnék, olyan érdekes terep volt ez nekem, lehet hogy csak azért mert még 4 TTúrán voltam még csak. A földesúton jó sokat kellett gyalogolni, de aztán következett Ordaspuszta. Ez egy kis falu, de azért csak megtaláltak a kutyák.. Innen már látszott a következõ állomás a Szandai Vár. El is kezdett emelkedni az út, mire felértem a Várba már eléggé leizzadtam. Itt kicsit megpihentem, de szuper jó idõm volt, szóval nem is nagyon kellett sietnem.. Itt volt utunk 2. andezittufája. Innen szinte már csak lefele vezetett az út az Orsz. kék jelzésen, itt kihasználtam a lejtõs talajt, bele-bele kocogtam az útba, már a lábam annyira már nem bírta.. Nemsokára megláttam Becske házait, és hamarosan már a Vadász Presszóba utunk végcéljához érkeztem, átvettem a megérdemelt oklevelet, és a kitûzõt, ami az Andezitet ábrázolja.
Óriási idõt mentem, egyszerûen nem hiszem el hogy 5. TTúrámon 4:30-as idõt mentem, vmi fantasztikus érzés volt ezt átérezni. 2-en voltak elõttem, de õk már profik.. Persze ez nem verseny volt, nem is annak szántam, de ilyan jó idõt nem hiszem hogy megyek valaha :) báár ki tudja..
3 órakor már itthon csücsültem (aludtam), és elgondolkoztam hogy elég lett volna akár ilyenkor is beértem, hiszen a szintidõ 8 óra volt.
Szuper túra volt, a terep is kiváló volt, az idõjárás is remek volt, sõt még az idõm is :-) remélem jövõre ismét találkozunk itt! Minden jót! :)
|
| |
