Túrabeszámolók


Fekete-hegyek

nim69Túra éve: 20112011.05.08 22:32:29


Zugliget25


Új távként került fel a Zugliget25 a kiírásba. Nagyon örültem neki, hiszen a biatorbágyi indulás logisztikailag nehezebb lett volna számomra.


A rajt/cél-ba már az indítás elõtt legalább 10 perccel többedmagammal álldogáltam, töltöttük a nevezési lapokat, s közben beszélgettünk. Mivel volt aki egyedül érkezett és társaságban szeretett volna egy jót túrázni, így négyesben vágtunk neki a távnak. Az iskolából elindulva a szalagozást követve szépen vettük az elsõ akadályokat, a km/120m-es szint ment frissen az elsõ ell.pontig. Onnan sem kellett emelkedõmentesen haladnunk, hiszen a Tündér-sziklához vezetett az itiner, ahonnan szép kilátásban gyönyörködhetett a túrázó. Utunkat tovább folytatva a P-on a hegyrõl a mûútra érve már a parkolót kerestük, s emlékeztünk arra elõbbi túrákról, hogy a Feketefej hegyre menetnél van egy pihenõ, talán az lehet az. De nem, így már nem csak az itinert olvasva, hanem a térképet is szemügyre véve fedeztük fel a P+ jelzést, ahol haladnunk kell. Ezen az úton még egyikõnk sem járt és nem is kellett volna a mûútra lejönnünk, bár a leírás a P-at említette a 2.ell.pontig. Nemsokára már a vendéglátást élvezhettük a ponton, volt ott enni és innivaló bõséggel. Majd a Nagy-rétnél rácsatlakoztunk a K-re és Hûvösvölgyön áthaladva folytattuk utunkat már a Vadaskert emlékmû felé. A szalagok jó segítségül szolgáltak a kevésbé jelzett turistaúton. Kisvártatva a Határnyereg felé szalagozták az útvonalat a rendezõk, ahol meg is jegyeztük, hogy milyen jó, hogy ilyen szép idõnk van, mert ezt a jó kis kaptatót, már volt szerencsénk némelyikõnknek jeges, havas állapotában is megtenni. Kis szusszanás a „csúcson”, majd irány a Hármashatár-hegyi út. Sajnos itt én kisebb sérülést szereztem, így az út mentén ez  pihenõt igényelt, s gyorsabb társainkat elõre küldtük. Leérve a lakott területre a barlangot kerestük, de nem csak mi. Már kicsit túlszaladtunk rajta- amerrõl érkeztünk nem volt jól látható a jobbra felmenõ jelzés és az elõzõ napi útbaigazító papírt is valakik levették. Végülis megtaláltuk a feljárót és a barlangnál õrködõ két fiatalembernek szóltunk, hogy legalább még egy plusz szalagot vigyenek le a feljáróhoz. Ezután a barlang, majd Z+ és a K jelzésen haladtunk az Árpád –kilátóhoz. A városlátkép és itiner megtekintése után a már ismerõs terepen-elõzõ túrákról- csorogtunk le a városba, figyelve ( épp ezért lassabban is haladva), hogy hol csatlakozik be a Z+ . Itt ért utol két gyorsabb társunk, akik a barlangnál kicsit elkevertek. Innen megint sunyi emelkedõn- én csak így hívom a hosszan tartó kisebb meredekségûeket - értünk el a Kis-Hárs-hegyi-kilátóhoz vezetõ S3-et.  Felfelé egy anyukával találkoztam, aki kisfiával (4-5 év körüli) ballagott felfelé, aki aranyosan kérte, hogy várjam meg, de én mondtam neki, hogy most szépen sétáljon, s fennt találkozunk. Így is lett, míg társaim a kilátó tetejérõl a tájban gyönyörködtek, õ felért és nyújtotta igazolólapját pecsételésre, a 10-es táv indulóját tisztelhettük személyében( ha jól emlékszem Péternek hívták) - remélem szép emlék marad neki ez a kirándulás. Aztán az ajándék nápolyinkat megkapva vághattunk neki az utolsó szakasznak, mely elõbb egy szalagos szerpentin lejtõn vezetett, majd a Z-ön a Libegõ alatt és a végsõ szalagozás már a célba irányított minket, ahol már beérkezett túratársak között fogyaszthattuk el a zsíros és vajas vagy lekváros kenyeret, s a finom szörppel olthattuk szomjunkat. Persze mindezt már a pecsételés és az oklevél, kitûzõ átvétele után, melyet egy gratuláció kíséretében kaptunk kézhez.


Nagyon szép túra volt, kellemesen elfáradtunk. Köszönet a rendezésért, a jó túraútvonalért és hogy ez a táv is bekerült a kiírásba.