Ha-Vas-Paripa
teljesítménytúra 23-as táv.
GPS-el
mért távolság: 24,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 510 m.
Hét
óra elõtt néhány perccel érkeztem a rajthelyre. A készülõdés
kissé elhúzódott, mivel befutottak Zsuskáék és Csuka Sanyiék.
Zsuska
Piroskának álcázta magát, jó kis szíverõsítõvel a
kosárkájában. Volt
még néhány érdekes jelmez. Bõ
félórába telt, mire elindulhattam. Végül pont ezzel a félórával
késtem le a vonatot. Jó hideg szél fújt. Nem mondhattam még csak
élénknek sem, viszont mire kiértem a városból, s végre
beválthattam az erdõbe, tisztára megdermedt
az arcom, az
ivó zacskó szelepje pedig befagyott. Jól
jelzi a hideget, hogy csak bõ három kilométert és 130 m szintet
követõen melegedett le rólam egy réteg ruha.
Jó
darabig a zöld jelzésen ballagtam, majd rátértem, a zöld
négyszögre,
amin még nem jártam. Kellemes, de nem túl látványos az Akliig
vezetõ szakasz, leszámítva az erdõirtásos részt, ahol cefet
rossz az út. Még egy ilyen vacak
rész volt Pálihálást követõen. Itt jól jött a nehezebb, de a
bokát jobban tartó bakancs. A hideg miatt hamar otthagytam Csuka
Sanyiékat, viszont Zsuskáékat csak Akliban értem utol. Kicsit
elhúzódott a frissítésük. Végül csak a célban értek utol.
Aklit
kerékpáros jelzésen hagytam el. Az út kerékpáros szemmel nem
túl rossz, bár
nem egy sztráda.
A falu fölött láttam néhány igen szép sziklát. Elég sok
helyen volt részem szép kilátásban. Jól haladtam, s hamarosan
elértem Pálihálást, ahol dnvzoli
pontõrködött.
Elmondta, Rudolf Pisti két kört akar menni. Pálinkaházat viszont
nem láttam. Pecsételés után aszfalton folytattam az utat, amit
egy rövid murvás rész követett. Megelõztem Béli Laci bácsiék
csoportját. Ezért
a bácsi megszólításért valószínûleg megint csak megmorog,
pedig ezt ki kell érdemelni. Érdekes,
eddig csak gyõri csapatokkal találkoztam. Elég
elkeserítõ látványban volt részünk. Rendesen
összedöntötték az erdõt a tavalyi viharok. Tisztán látszott,
amit már a Rendkõnél
és a Kab-hegyen is láttam: zömmel
tarvágások mellett tudott igazán nagy kárt okozni a szél.
Mikor tiltják már be végre a tarvágást!? Jött egy igen rossz,
szétbarmolt út a piros keresztjelzésen. Nem elég, hogy huplis, de
elkezdett olvadni is. Csúszott rendesen. Szerencsére a piros
négyzeten hamar magam mögött tudhattam, s elértem
Szépalmapusztát.
Az
ellenõrzõ ponton, ahogy beléptem, egy ifjú pontõr azonnal a
kezembe nyomott egy almát. Pecsételés után gyerünk tovább. Kis
kanyargás az arborétumban, majd kimentem a kapun. Tõlünk jobbra
egy szürkemarha éppen ráfaragott. Beszorult a feje a szénás
ketrecbe. Nem tudta kihúzni a szarvaitól. A jelzés hamarosan
levezetett az aszfaltról, s két-háromszáz méteren át, az úttal
párhuzamosan, úgy húsz méterre vitt. A lovak alaposan összevágták
az ösvényt, már ahol a szederindák engedték. A jelzéssel együtt
visszatértem az aszfaltra, s azon mentem egészen Borzavár
fölöttig. A kiváló szalagozásnak köszönhetõen most nem
tévesztettem el, hol tér le a kék jelzés az aszfaltról. Õsszel,
a Regulyn simán elmentünk mellette, de végül ugyanide találtunk
vissza. Meredek, az olvadás miatt csúszós ösvényen értem be a
faluba. Ezúttal, a templom után, balra letértünk az OKT-ról. Itt
kezdtem gyanítani, merre is vezet majd a szalagozás. Ha jobbra
indulunk az OKT-n, lehetett volna a Csárda-völgyön át is menni,
de az már túl szokványos. Az ellenõrzõ ponton megnéztem a
vázlatot, s szinte biztosra vettem, a falu szélétõl a Gázló MTB
túra útvonalán megyünk a célig. Így is lett. A Vén Diófa
kocsma udvarán újabb pecsét, csoki, a kocsmában tûzforró tea.
Zsuskáék már egész közel voltak, de itt megint csak hosszú
frissítést csaphattak.
Ezen
a ponton csatlakozott be a rövid táv. Eddig nagyrészt egyedül
ballagtam, ettõl kezdve viszont elõttem és mögöttem is
sokan gyalogoltak. Mire a falu szélére értem, meghûlt a tea a
bögrémben, s megihattam. Ezt nem volt türelmem a kocsma udvarán
megvárni. Kényelmes, kellemes menet következett a célig,
helyenként szép kilátással. A
fák ágai már kezdenek vörösödni, tehát csak közeledik már az
a fránya tavasz! Ami azt illeti, egy csöppet sem bánnám, ha a tél
nevezetû évszak, az érdeklõdés hiánya miatt elmaradna.
Eredetileg úgy terveztem, ha túl sokat kéne várnom a vonatra,
akkor a Cuha jobb partján elindulok vissza Zircre. Itt viszont
eszembe jutott, meg kellene nézni, van-e a murvás út Éles-hegyi
végétõl, biciklivel járható út a Cuha völgyébe.
Fél
egy elõtt pár perccel beértem a célba. Eddigre az idõ is
kellemessé vált. Átvettem az oklevelet, kitûzõt, térképet és
bögrét, beszélgettünk egy kicsit, Anita átírta a saját
papírjára, milyen távolság és szintadatokat mértem, az EP-ken,
mivel õk csak térképi adatokra támaszkodhattak. Mivel Akliig 55
méterrel több szintet mértem, így kezdtem el írni az adatokat,
meg hát az elõzõ túrán is szívesen vették.
Ettem
két szelet zsíros kenyeret, mivel nagyon delet korgott a gyomrom. A
sült hús zsír nagyon finom volt.
Több
mint két órát kellett volna várnom a vonatra, így elindultam
gyalog. Kiderült, a térképnek megfelelõen nincs lejárat az
Éles-hegyrõl, bár a Csárda-völgyi-patak torkolatához lehetne,
mert létezik egy régi út, csak el kellene gléderezni. Jelen
állapotában nem járható. Azért csak lejutottam a völgybe, ahol
egy túrázóval találkoztam, aki szintén a gyaloglást választotta
a vonatra várakozás helyett. A Cuha-völgyben, a szokásos dagonya
fogadott. A vonat elõtt nem sokkal értünk be Zircre. Elindultam
haza, illetve egy farsangi buliba. Ezzel az úttal, 10,8 km-t és 175
m szintet tettem hozzá a távhoz.
A
nagyon feltúrt részeket leszámítva, kellemes, jól járható,
könnyû a túra, több helyen is szép kilátással, kiváló
útvonal jelöléssel.
A
túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért
fekete-fehér
térképvázlatos igazolólapot
és
kiváló útvonal jelölést
kaptunk
(Saját térképet csak egyszer vettem elõ. Akkor
sem azért, mert nem volt egyértelmû merre kell menni, hanem mert
kíváncsi voltam, merre visz az aszfalt út másik ága. Igaz,
csak két szakasz volt, ahol még nem jártam.). Minden
ponton volt valami, Akliban csoki és forró tea; Pálihálásnál
cukorka; Szépalmánál alma és chips; Borzaváron csoki és forró
tea; a célban pedig oklevél, kitûzõ, kétféle zsíros kenyér,
hagymával és piros arannyal; Magyarország vasútbaráti térképe,
és választhatóan bögre, vagy valami, de hogy
mi, azt
már egy bizonyos herr Alzheimer elpakolta. Igaz, munkatársam azt mesélte, a 15.06-os vonat indulás elõtt vagy kétszázan estek be a célba nagyon rövid idõ alatt, s sokaknak nem jutott zsíros kenyér.
|