2010
"All that is now,
All that is gone,
All that's to come,
And everything under the Sun is in tune,
But the Sun is eclipsed by the Moon."
Pink Floyd: Eclipse
Kezdjük a számokkal. Megtételre került (sérelmükre) kereken és pontosan negyvenkettõ (hmm...) teljesítménytúra, meg egy olyan, ahol fel kellett menni a hegyre és még kitûzõt is adtak érte. Az összes távot és a szintemelkedést majd kiszámolja nekem az ügyes TTT-s táblázat, ha majd legyûröm a lustaságomat és kitöltöm. Egyébként Repkény talán már meg is írta, ha nem, akkor majd megírja. Lehet, hogy ezek nem nagy számok, ami a kilométereket, a métereket és a kilométerperórákat illeti, igaz, kevésnek sem mondanám magamhoz képest. Voltunk hosszú túrán (Rockenbauer 130), meg nagyon röviden (Óbudavár 1), mentünk magasra (Mátrabérc) meg nagyon laposan (HTMV), siettünk néha (Vértesi Terepmaraton Teljesítménytúra), de legtöbbször bandukolás lett belõle (úgy általában a többi).
2010-ben átéltük, milyen félelmetesen hosszan nyúltak el a gátak a Tisza és a Maros mentén, láttunk gejzírkúpokat hófúvásban és hatalmas Köveket a fennsíkon a tél végén. Csúsztunk-másztunk, estünk-keltünk sáros ösvényeken a Dunakanyar mellett és kapaszkodtunk kilátókra a Keszthelyi-hegységben és szedtünk medvehagymát és fotóztunk vonatokat a bakonyi fõvonalon. Volt a Vértesben sok futó, akik után szorgalmasan ettük az ellátmányt két várrom elõtt, között, és után és sétáltunk dõlõs kopjafa és dõletlen tv-torony mellett Zalában. Kódokat írogatva ittunk hûs források vizébõl és ballagtunk a cél felé a tóparton, kapaszkodtunk fel és le meredek bérceken, megérve csoffadás utáni feltámadásokat. Volt szélmalom messzirõl és egykor büszke várrom közelrõl, jártunk sok megkapó templomrom körül és a világ legrövidebbjén is ugyanott. Átvészeltük a szélvihart az akkumulációs tó elõtt Hodoson és sétáltunk a tavaszi Török-úton, ezúttal elfordulva a hegyek elõl. Voltak víznyelõk és sár és elárasztott rétek és végtelen dombok Aggteleken, ahol még nem jártam teljesítménytúrán és mutattak titokzatos feljárót a veszprémi várban és harci helikoptereket a város menti mezõkön, majd itattak éjszaka somlói borral és etettek somlói galuskával a rövidke túrán a hegy körül. Megnéztük éjszaka az M3-ast alulról és felülrõl is és kerestük az olajkutatás nyomait a távoli körúton. Elsétáltunk a fõváros nyugati szélét jelzõ kövek mellett, szúnyogokkal és a hõséggel felváltva viaskodva és szalagokat kötöztünk fel és alá a Pilis és a Visegrádi-hegység árkaiban, hogy a végén rohanhassunk az utolsó buszhoz a kultikus hegyen. Gázoltunk a Bakony folyójában a nyári hõségben és sátoroztunk a határkõnél, küzdöttünk bögöllyel, jelzéssel, úttalan utakkal, szintidõvel a megnyugodás érdekében és találkozhattunk meglepetés-frissítõponttal a végtelenített tájtapéták földjén. Végigjártuk a kisvasút összes állomását a tömeg sodrásában és bandukoltunk a folyótól a szoborig túrázóval alig találkozva. Rommá áztunk a túra névadó szurdokában, de a végén már nem tudott zavarni a víz és egy kis egri bor után még a Nap is kisütött otthon, az újabb esõ után. Kirándultunk hosszú mezõkön és szõlõhegyek tetején keresztül, sok ajándékkal megrakodva és újra napoztunk Tar-kõn régi barátokkal. Az Alpok és szép kilátás helyett csak ködöt láttunk a határról és a világon elsõként tesztelhettük a teát a szõlõhegyi frissítõponton. Órákig tévelyegtünk már a rajt elõtt a nyugati Szarvaskõ várát keresve és rendeztek újra túrát, ahol találkoztunk a legfiatalabb résztvevõvel. Egykori vulkánokra kapaszkodtunk fel még hó nélkül és trappoltunk közöttük a hosszú utakon és követtük a kiszalagozott lõtéren a tankok nyomait. A Mikulást elõjelezve fagyoskodtunk a forrásnál és sétáltunk a mezõny nyomaiban és majdnem bokáig, de inkább térdig gázoltunk a Bükkös-patakban. Átsétáltunk a Bükkön, ismét túlélve a végtelen gerincutat és volt szép fenyõerdõ az autópálya elõtt és nagy köd az évzárás elõtt és elbúcsúztunk 2010-tõl a Badacsony tetején, kíváncsian várva, hogy mit sikerül kihozni a következõ évbõl.
Szeretném megköszönni mindenkinek, akivel együtt túráztam, a társaságot, a lelkesítést, a sok beszélgetést, a közös utazásokat, a rengeteg élményt. Köszönöm a notórius fényképezõknek, beszámolóíróknak, fórumozóknak és nem fórumozóknak a sok leírást, képet, az általuk megtett sok „virtuális túrát”, az élmények, kalandok megosztását. Végül, de nem utolsósorban köszönöm, hogy nagyon sokan (és egyre többen!) nagyon sok munkát (és egyre többet!) áldoznak arra, hogy ennek a teljesítménytúrázós õrületnek hódolhassak.
-Kékdroid- |
